Mostanában, hosszú szünet után, amelyet a filozófiai diszciplínák közül leginkább a logika, és az ismeretelmélet töltött ki, újra érdekelni kezdett az etika. Az etika természetesen részleteiben, és mélységében ugyanolyan bonyolult és nehéz ügy, mint bármely más filozófiai téma. Csak másról szól. Az etika ugye, főleg arról szól, hogy melyek az élet legfontosabb értékei, és azok alapján hogyan kell, vagy érdemes élnünk. Ez azért lehet filozófiai téma, mert - egyszerűen szólva -, nem ténykérdés. Az élet értékeit - megint csak egyszerűen, mert most főleg nem is erről akarok beszélni - nem felfedezzük, (mint az objektív külvilág tényeivel teszi a főleg természet- tudomány), hanem kitaláljuk őket. Tehát az etika, az erkölcs az egy olyan rendszer (ha eléri azt a komplexitást), amelyet mi hozunk létre. Ezért nem lehet igazolni, vagy cáfolni a morált, ezen fogalmak tudományfilozófiai értelmében. 

Megfigyeléseim (sok-sok vita) szerint, a fenti, számomra teljesen triviális, magától értetődő megállapítások a legtöbb ember számára nem ismertek. Persze az ismertségnek is vannak fokozatai: a tudásunk a legtöbb dologban nem teljesen explicit a dolog minden összetevőjére, és azok összefüggésére vonatkoztatva. A mélységek ismeretéről már nem is beszélve, hiszen mindennek több tárgyalási szintje van, és minden alján egyvalami van: a fizikai szint. Ugyan a Nobel díjas fizikus, Leon Max Lederman, az "Isteni a-tom" c. egyébként nagyon jó könyvében egyetértően idéz egy másik fizikust (ezt most nem keresem vissza), aki szerint a legalsó szint a matematika, de ezt én nagy tévedésnek tartom. Ugyanis a matek az nem faktuális (tényfeltáró) tudomány, hanem egy (analitikus) _nyelv_ (persze nagyon speciális), amelyen a (feltételezett) tényeket leírják. Ez egy olyan nagyon finom distinkció, amelyet még a filozófusok egy része sem ismer, úgyhogy nem róható fel néhány fizikusnak, hogy azt hiszik, a természet tényei feltárásának legalapvetőbb módszere (nem nyelve!) nem a fizika, hanem a matek.

De nagyon eltértem attól, amiről eredetileg akartam beszélni. Az ember már csak ilyen. Filmművészet kedvelő korszakomban (nem mintha ma nem...), egyszer olvastam egy interjút Michelangelo Antonionival. A filmjei témáiról beszélt. Valami olyasmit mondott, hogy minden filmje ugyanarról szól, és nem is tud másról beszélni, legfeljebb a körítés más kissé... Ez persze így sarkított kissé, még a filmeknél is, hiszen egy-egy játékfilm is olyan gazdag tárháza a különféle témáknak (ha akarom), hogy azokat napestig lehetne sorolni. Persze más dolog az interpretáló, és más a szerző látásmódja, értelmezése... Szóval, nekem is vannak fő témáim, amelyekre alapozom a tudásomat, és levezetem belőlük, vagy viszonyítom hozzájuk az új helyzetek, témák, dolgok, adta értelmezéseket. Nálam ilyen a "fizikalista" megközelítés, a nagyon episztemológiai, logikai alapú elemzés, és az etikában pedig a fent már említett relatív (ez az abszolúttal szemben álló) etika.

Valójában erre az írásra most egy nagyon konkrét (most pár napos) hír késztetett: egy magyar tudós felhívást tett közzé az ügyben, hogy a Széchenyi díjasok bojkottálják a tiszteletükre rendezett miniszterelnöki fogadást. Ez ugye egyben politikai hír is ("minden politika fiam"), de a politikai része egyszerűbb mint az etikai része. Ráadásul - és ez is régi mániám már - minden cselekvést először a morál ítélőszéke előtt kell megvizsgálnunk, ebből következően a helyes politikai cselekvések minimumfeltétele (más, nem etikai feltételei is vannak) az, hogy azok etikusak, vagyis megfelelnek valamely helyes etikai rendszer követelményeinek. (Itt sajnos nem térhetek ki arra, hogy milyen, és mitől az a helyes etikai rendszer.) Szóval a bojkott politikai felszíne, értelmes magyarázata egyszerű, és világos: értelmes, rendes, normális, és etikus ember nem vehet részt a ma Magyarországot uraló Fidesz bűnbanda semmilyen tevékenységében, még érintőlegesen sem. Minden ilyen részvétel kollaborációnak számít, és árt a demokratikus, humanitárius értékeknek, pontosabban az ilyeneket megvalósítani kívánó erőknek, vagy potenciális lehetőségeknek. Magyarán, a költővel: a "sziszegve sem szolgálok, aljas nyomorító hatalmakat" egy evidens erkölcsi parancs, aki ennyit sem tud, az kb. semmit nem tud az erkölcsről. 

Persze, még csak a politikánál tartottunk, hogy politikailag miért nem szabad semmilyen módon, semmilyen szinten együttműködni ezzel a tolvaj, hazug (gondolkodtam rajta, hogy írok egy posztot a "nagy ország-átverés" címmel) "NER" rendszerrel. Minden egyes tudós, aki elfogadja a meghívásukat, legitimálja őket. Ami itt egyszerre bűn, és hiba is. Ehhez képest, mostani tudomásom szerint kettő tudósember csatlakozott a bojkott felhívójához. Ez a nem csatlakozókra nézve, természetesen szégyen.

De van valami, ami nekem még a bojkottfelhívásban sem tetszik. Az így szól: "Úgy vélem, nem helyes elfogadni olyan politikus vacsorameghívását, akinek rendelkezései újra meg újra megsértik az egyetemi autonómiát, adminisztratív eszközökkel korlátozzák a kutatás (és oktatás) szabadságát, csökkentik anyagi forrásait." Ez természetesen igaz, csak kevés, és nem lényeges. A lényeg itt nem az, hogy a fideszmaffia egyetlen egy szféra (a tudományos, egyetemi, oktatási) jogait sérti, és korlátozza, hanem az, hogy az egész ország érdekeit, ha szeretném a hangzatos nagy szavakat, az egész nemzetnek tesznek folyamatosan keresztbe ezek a bűnözők. Azt persze megértem, hogy egy tudós csak a maga nevében beszélhet, és jobb, ha az indokát a maga területéről veszi, de azért a kisördög itt bujkál: ha a NER rendszere véletlenül jól kezelné az oktatás, a tudomány, az egyetemek ügyét, akkor minden rendben lenne, és nem lenne ok a rendes emberek (benne a tudósok) bojkottjára? Úgyhogy talán érdemes arra is emlékeztetnünk, hogy a fideszmaffia nem csak egy-kettő réteg, vagy foglalkozási- szakmai ág életét teszi tönkre, hanem a szorosan vett kliensrétegén kívül az egész országunkat.

Ezenkívül természetesen semmi bajom nincs a bojkottfelhívással, hanem azt éppenséggel nagyon is üdvözlöm, nagyon karakán, bátor (igen, ehhez lassacskán már bátorság kell) kiállásnak gondolom, amit mindenkinek követnie kellene a maga lehetőségein, és területén. 

Az etikai probléma persze az, hogy nagy a távolság a konkrét történések, és az elvont, absztrakt etikai elvek között. Hogyan vezessem le az etikából azt, hogy milyen politika (de előbb: politikafilozófiai elvek) a jók, igazságosak, hasznosak, helyesek? Ez megoldható (nem itt, nem most), de macerás. A NER politikai szinten triviálisan beláthatóan egy bűnözői csoport országlása, de ettől az etikai tárgyalási szint messze van. Olyan messze, hogy a kettő közti kapcsolatot leírni meg sem kísérlem itt. Mindenesetre a lényeg az, hogy a NER kiszolgálóit nem csak azért kell bojkottálni, mert nekünk, és ismerőseinknek kárt okoznak, nem is csak azért, mert másoknak, sokaknak is, hanem azért, mert morálisan is elítélendőek.