Nehezen szántam rá magam, hogy "blogoljak". Sőt, még talán most se elszánás ez... Kezdetben ez a blogolás nekem olyasféle divathóbortnak tűnt, mint régen a naplóírás. Miért jó naplót írni, megörökíteni az élet jelentéktelen, apró történéseit? Miért gyártani a jelentéktelent, vagy szemetet? Persze a válasz erre az, hogy miért ne? Az embernek el kell foglalnia magát valamivel. De ez nem elég jó válasz. Hogy most mégis írok ide, annak (most) egy fontosabb oka van: Éppen van hozzá kedvem. Máskor majd nem lesz, és akkor nem írok. Az lesz a gyakori, a tipikus.
Igazából van bennem egy, a minőséggel szembeni nagyon szigorú igény. Pontosabban szólva nem a minőséggel szembeni az igény, hanem a leírt gondolatokkal szembeni. Popper Péter írja egy korai könyvében (amikor még nem futószalagon gyártotta őket), hogy csak akkor érdemes megszólalni, ha a mondandónk igaz, fontos, és jóindulatból fakad. Ez egy igen jól hangzó bölcsesség, de ugyan ki dönti el, hogy valami igaz, vagy fontos-e? Főleg az elsőt...
"Mi az (az) igazság?" Kérdezi a nagyszerű Mester és Margarita filmben (V. Bortko) Pilátus, Jesua Ha-Nocri-tól. Tényleg, mi az? Ha a rengeteg írást nézem, amely bármely kérdésben is állást foglal, akkor sokféle, egymásnak ellentmondó véleményt látok. Mindegyik magáénak hiszi az igazságot. Mindenki azt hiszi, hogy neki van igaza. Ez természetes is. És ebbe belefoglaltatik az a hit is, hogy létezik objektív igazság. Bár, csak implicite foglaltatik bele, mert ha ugyanezeket az embereket erről kérdeznénk meg, akkor egy részük azt mondaná, hogy az nem létezik. Azt hiszem, ez egy jó téma lenne. Kellene írni (már valamit) az igazságról.
Ez egy általános tematikájú blog lesz. Bármiről írok (ha egyáltalán írok, hiszen még az se biztos) benne, amihez csak kedvem lesz, vagy érdekel. Mostanában leginkább a filozófia, és a politika (hiszen helyzet van megint) érdekel. Meglátjuk. Ugyanakkor kissé szokatlan nekem ez a monologizáló műfaj. A vitában vagyok otthon inkább. Az most itt nem lesz - hiszen a posztok írása nem az a műfaj. Meglátjuk...