ipartelep mondja

Beköszöntő

2012. január 09. 18:25 - ipartelep

Nehezen szántam rá magam, hogy "blogoljak". Sőt, még talán most se elszánás ez... Kezdetben ez a blogolás nekem olyasféle divathóbortnak tűnt, mint régen a naplóírás. Miért jó naplót írni, megörökíteni az élet jelentéktelen, apró történéseit? Miért gyártani a jelentéktelent, vagy szemetet? Persze a válasz erre az, hogy miért ne? Az embernek el kell foglalnia magát valamivel. De ez nem elég jó válasz. Hogy most mégis írok ide, annak (most) egy fontosabb oka van: Éppen van hozzá kedvem. Máskor majd nem lesz, és akkor nem írok. Az lesz a gyakori, a tipikus.

Igazából van bennem egy, a minőséggel szembeni nagyon szigorú igény. Pontosabban szólva nem a minőséggel szembeni az igény, hanem a leírt gondolatokkal szembeni. Popper Péter írja egy korai könyvében (amikor még nem futószalagon gyártotta őket), hogy csak akkor érdemes megszólalni, ha a mondandónk igaz, fontos, és jóindulatból fakad. Ez egy igen jól hangzó bölcsesség, de ugyan ki dönti el, hogy valami igaz, vagy fontos-e? Főleg az elsőt...
"Mi az (az) igazság?" Kérdezi a nagyszerű Mester és Margarita filmben (V. Bortko) Pilátus, Jesua Ha-Nocri-tól. Tényleg, mi az? Ha a rengeteg írást nézem, amely bármely kérdésben is állást foglal, akkor sokféle, egymásnak ellentmondó véleményt látok. Mindegyik magáénak hiszi az igazságot. Mindenki azt hiszi, hogy neki van igaza. Ez természetes is. És ebbe belefoglaltatik az a hit is, hogy létezik objektív igazság. Bár, csak implicite foglaltatik bele, mert ha ugyanezeket az embereket erről kérdeznénk meg, akkor egy részük azt mondaná, hogy az nem létezik. Azt hiszem, ez egy jó téma lenne. Kellene írni (már valamit) az igazságról.

Ez egy általános tematikájú blog lesz. Bármiről írok (ha egyáltalán írok, hiszen még az se biztos) benne, amihez csak kedvem lesz, vagy érdekel. Mostanában leginkább a filozófia, és a politika (hiszen helyzet van megint) érdekel. Meglátjuk. Ugyanakkor kissé szokatlan nekem ez a monologizáló műfaj. A vitában vagyok otthon inkább. Az most itt nem lesz - hiszen a posztok írása nem az a műfaj. Meglátjuk...

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ipartelep.blog.hu/api/trackback/id/tr543532114

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

stella28 · http://www.eszteragnosztikusblogja.blogspot.com 2012.04.22. 22:15:44

Na igen, ezzel a post-tal illett volna kezdenem:) Szerény véleményem szerint remek döntés volt ez az "elszánás", én legalábbis - most már valóban kijelenthetem - nagyon szívesen olvasom az írásaidat.
Igazából két dolgot nem értek: Egyrészt érdekel, hogy hogyan tudod a nagyon is kézzelfogható politika és az ugyanannyira elvont filozófia iránti érdeklődést összeegyeztetni egymással. (Saját példából kiindulva: nekem ez nem igazán megy.) A másik, számomra még érdekesebb kérdés az, hogy onnantól kezdve, hogy a magad részéről gyakorlatilag "kivégezted" a filozófiát, miért jelent számodra mégis vonzerőt. Ez utóbbin a filozófiáról írt postodra utalva azt értem, hogy szerinted a filozófia dolga a nagyon elvont, jobb híján (de tényleg csak ezért) metafizikainak nevezhető dolgok kutatása, igazából mégis arra számítasz, hogy előbb-utóbb valamilyen tudományos kereten belül sikerül megoldani az általa felvetett problémákat. Tulajdonképpen miért érdekel akkor a filozófia?
Ha a fenti kérdések túlságosan személyes jellegűnek tűnnek, természetesen nem baj, ha nem válaszolsz rájuk.

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2012.04.23. 19:28:01

@stella28:
Kedves Eszter, a politikához, és a filozófiához való viszonyom régen nekem is hasonló volt mint a tiéd. Már nagyon fiatalon (18 évesen) érdekelt a filozófia, a politika viszont csak sokkal később. Hogy miért volt ez? Nyilván lelki alkat, beállítódás kérdése. És egy koncepcióé: Úgy éreztem, és most is úgy érzem, hogy a filozófia az a "tudomány", amely a legjobban tudja egy kézbe fogni a világ megértésének ügyét. Azt az ügyet, amely a tükör által homályosan látás helyett a színről színre látáshoz segít hozzá, és amely az egyes fák mellett, az egész erdőt is láttatja. Ennek csak egy ára van: A rendkívüli elvontság, absztrakció. Ugye a legtöbb ember nem hogy értené a filozófiát, nem hogy filozofikus módon gondolkodna, de azt sem tudja, hogy mire való a filozófia, sőt "úgy tudja", hogy az egy haszontalan hülyeség. Persze a filozófia sem jó mindenre. Ez egy köztes diszciplína a külvilággal foglalkozó természettudományok, és a teljesen analitikus matek között. Módszertanilag és témakörileg is köztes, és interdiszciplináris.

Azt régen sem hittem, hogy a filozófia mindenre jó, mindent meg tud oldani. Ma azt gondolom, hogy egyre kevesebb dologra jó a filozófia, azzal párhuzamosan egyre kevesebb új ismeretet fog nyújtani, ahogy egyre több tudományág szakad ki belőle, specializálódik (a tudományok története úgy is interpretálható, mint a filozófiából való kiszakadásuk története). De a filozófia nem csak ismereteket ad, vagy felfedez, vagy eszközöket gyárt a felfedezésekhez, leírásokhoz (mint a logika), hanem módszer is. És gondolkodásmód. Egyszerűen szólva, megtanít jól, helyesen gondolkodni. Én főleg ezért szeretem a filozófiát. És azért, mert megadja azt az érzést, hogy ugyan tudjuk, hogy nagyon sokat nem tudunk még, de azért amit igen, azt nagyjából helyesen, hogy nagyon nem vagyunk eltévedve, hogy ismerjük a dörgést. És ez egy igen jó érzés ám. ;-)

stella28 · http://www.eszteragnosztikusblogja.blogspot.com 2012.04.26. 22:52:52

Hm, hát, hogy mi mindent tudnak emberek hülyeségnek tekinteni, az külön megér egy misét... Lehetne rá mondani, hogy ez egy társadalmi csoporttól (is) függő kérdés, de még csak nem is annyira. Onnantól kezdve, hogy valami, teszem azt, "-lógia" végződéssel bír, bizony nem csak 8 általános alatt kezdenek el másról beszélni az emberek. A másik véglet, persze a szakbarbár, aki nagyon hisz a maga "logoszában", abszolút magas szinten műveli, de másról aztán ne kérdezd. Tipikus esete ennek, amikor egy bölcsészt természettudományról kérdezel, vagy ugyanezt fordítva. Nemrég részt vettem egy relativitáselméletről szóló, elvileg interdiszciplinárisnak hirdetett nyilvános beszélgetésen. Az előadók között volt fizikus, csillagász; pszichológus, irodalmár. Szerintem sejted, kik azok, akik megértették egymást. A legrosszabb az volt, hogy az előadók közül senki sem tette a legkisebb erőfeszítést sem, hogy az "ellenpólus" ismeretei felé nyisson. Egyszerűen elbeszéltek egymás mellett; ja, és időnként nagy büszkén megjegyezték, hogy ők bizony nem értenek a fizikához (irodalomhoz... - ki mihez).
Ugyanakkor szerintem egyáltalán nem jó dolog, hogy nagyon sokan hajlamosak elzárkózni az emberi tudás különböző területeitől. A történelem során felhalmozott tudáskészlet éppen azáltal lett az, ami, hogy hozzánk hasonló mentális felépítésű lények hozták létre. Nyilván nem lesz mindenkiből Nobel-díjas matematikus, de azt gondolom, hogy a különböző tudásterületeknek legalább egy amolyan "konyhaváltozata" minden normális intelligenciaszintű ember számára elérhető. Ha valamelyik területtől kategorikusan elzárkózunk (ld.: "Én hülye vagyok a matekhoz."), azzal csak a saját, a világ megismerésével kapcsolatos esélyeinket rontjuk. Az ilyen hozzáállás szerintem leginkább szellemi lustaság vagy hanyagság eredménye. Ennek ellenére nagyon kevés az igazán nyitott ember - az ilyesmi olyan igazán talán a görögöknél volt divat utoljára.
Mindezt azért írtam le, mert szerintem ugyanez a filozófiára is érvényes. Aki azt állítja, hogy ezek a témák számára túl elvontak/túl magasak, megfosztja magát valami fontostól. Megint csak nem Platón-klónokat (amúgy nem szeretem, de állítólag rá épült a nyugati filozófia...:)) kell várni, de a világ alapvető működésére vonatkozó kérdések szerintem nem olyanok, amiket gondolkodó lény a szőnyeg alá söpörhet.
Egyébként nagyon érdekes, amit a filozófiával kapcsolatos felfogásodról írsz. De valamit még mindig nem értek: miért gondolod, hogy a filozófia révén képesek lehetünk "nagyjából ismerni a dörgést"? Úgy értem, amin még gondolkodnunk kell, azt nem tudjuk. Amit tudunk, azokra már vannak különböző tudományágaink. Honnan tudjuk, hogy mik a filozófiai ismeretnek a kritériumai? Bocsi, tudom, hogy ez kicsit radikális szkepszis, de szerintem nem teljesen indokolatlan.

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2012.04.27. 09:24:56

@stella28:
"miért gondolod, hogy a filozófia révén képesek lehetünk "nagyjából ismerni a dörgést"? Úgy értem, amin még gondolkodnunk kell, azt nem tudjuk. Amit tudunk, azokra már vannak különböző tudományágaink. Honnan tudjuk, hogy mik a filozófiai ismeretnek a kritériumai? Bocsi, tudom, hogy ez kicsit radikális szkepszis, de szerintem nem teljesen indokolatlan."

Mit jelent az, hogy "ismerjük a dörgést"? Ez nem azt jelenti (itt most nem azt), hogy pl. minden tudományos kérdésre pontos választ tudunk adni. A pontos válaszok valóban a szaktudományok illetékességébe tartoznak. A "dörgés" ismerete itt a filozófia tárgyával, és módszerével kapcsolatos. A filozófia az a diszciplína, amely mintegy keretbe helyezi a világról szóló különféle ismereteinket. Maga ez a "keret", ennek a tudása a dörgés. Vagyis annak a tudása, hogy miről van itt szó, hogy egyáltalán milyen ismereteink lehetnek (nem hogy milyenek vannak - az ugye a tudomány témája), hogy az ismereteink hogyan kapcsolódnak a világhoz. Persze ez a filozófián belül is egy specifikus kérdés (ismeretelméleti), de én ezt ítélem meg a legfontosabbnak.

Mint mondtam, a filozófia nem a természet, vagy a társadalom tudásáról szól. Arról a tudományok szólnak. A filozófia egy olyan köztes diszciplína, amelynek a funkciója kettős: Egyrészt azokról a "metafizikai" (a szónak csak bizonyos értelmében) kérdésekről beszél, amelyekben a tudományok nem illetékesek (már maga az egy ilyen filozófiai kérdés, hogy egyáltalán mik ezek a témák, és hogy lehet az, hogy ezekkel a tudomány nem tud foglalkozni - tehát a filozófia önreflexív is), másrészt meg olyan módszereket dolgoz ki, amelyekkel bővíteni tudjuk a megismerést.

Hogy mik a filozófiai ismeret kritériumai? Én inkább azt tartanám itt releváns kérdésnek, hogy mi a filozófiai ismeret (miben, mennyiben különbözik a megismerés már területeitől -de erről már azért elég sokat beszéltem). Különösebb kritérium nincs, azon kívül, hogy egyrészt ugye a témája nagyjából meghatározza a tárgykört (a kvantumfizikáról senki nem gondolja, hogy az filozófiai téma), és hogy az ezeken a témákon való gondolkodás meglehetősen elvont, absztrakt fogalmi szinten folynak.
süti beállítások módosítása