Nem akarom ezt a blogot a filozofikusabb témák, vagy a témák filozofikus tárgyalása helyett a közélet, vagy az aktuálpolitika felé elvinni. Ugyan a fontosságához mérten érdekel engem a politika, de azt én az elemzés szempontjából kevésbé tartom érdekesnek, mint a nála alapvetőbb, őt kiváltó okokat. Legyenek azok filozófiai szintűek (erkölcs), vagy politikafilozófia elvei, eszméi, ideológiái.

 A mostani téma a felszínen elsősorban politikai ügy. Többféle értelemben is. Egyrészt a politika következményei  (pl. a háború) váltják ki a migrációt, és mindaz főleg politikai ügy, amit a fogadó országok tesznek velük. Másrészt Magyarországon egy csúnya terelésnek, egy újabb átverésnek, propagandafogásnak vagyunk tanúi akkor, amikor is ezzel az amúgy nagyon "népszerű" menekültüggyel tereli el a Fideszmaffia (én már csak így hívom őket, az igazi nevükön) a figyelmet a számtalan sok stiklijeiről. 

Továbbá, sokféle szempontból lehetne beszélni erről a problémáról. Először is, lehetne a tények szintjén: mi történik, és miért történik ez? Lehetne a tények értékelésének a szintjén: jó-e ez nekünk, vagy bárkinek, ami történik, vagy rossz? Lehetne a jóslatok szintjén: mi lesz ebből? És végül lehetne a kívánságok szintjén: mit szeretnénk, hogy legyen, és mit kellene tenni?

Mint látható, ez a négyféle megközelítés önmagában megérne, vagy ha nem is érne meg, de elfoglalna egy "misét". És mind a négy fontos is, kell a megértéshez, és el is kell különíteni őket ahhoz, hogy az erről való beszéd ne valamilyen borzasztó zagyvaság legyen. 

Sorra veszem, de csak röviden.

A mi történik-re a legegyszerűbb a válasz. Az egykor "harmadik világ"-nak nevezett régió lakosainak egy (megjegyzem, egyelőre kicsi) része, különböző okok miatt elhagyja hazáját, egy jobb élet reményében. Ezek az okok változóak, a közvetlen életveszélytől kezdve (líbiai, szíriai, háború, afganisztáni helyzet), a helyi rossz életminőségig. Ilyen értelemben (nem a jogiban) mindenki menekült, aki elhagyja a hazáját, máshol akar élni. Magyarországról 1956-ban kb. 200 ezren menekültek el (csak egy nagyon kis részük a büntetéstől való reális félelmében), és az utóbbi  kb. 5 évben, a maffia értő országvezetése alatt újabb legalább 200 ezer ember. Elmentek egy jobb élet reményében. Indiából, Pakisztánból, vagy az egykori Brit gyarmatokról hosszú évtizedek óta folyamatos az el-és bevándorlás Nagy Britanniába (Londonban ma már kevesebb a fehér, mint a színesbőrű). Miért mennek? Egyszerű: jobban akarnak élni, mint otthon. És persze van aki azért menekül, mert közvetlen életveszélyben van, mondjuk az IS miatt, vagy éppen azért, mert a nem túl távoli "arab tavasz" olyan erőket szabadított fel, amelyek nem éppen a humanitárius megoldásaikról híresek. Még egy fontos körülmény itt: a menekültek ha már nekiindultak, akkor nem a szegény országokba akarnak menni tovább nyomorogni. Hanem a lehető legjobb helyekre. ha majd azok megtelnek, vagy nem fogadnak be tovább, akkor persze jön a többi, sorban.

Kinek jó, vagy rossz a migráció? A kivándorlóknak, ha sikerül, valamivel jobb lesz, mintha helyben maradtak volna. A befogadó országok lakossága meg egy szintig észre sem vesz semmit. Utána elkezd hozzá alkalmazkodni. Ez hosszú, és problémás folyamat. Mivel ma a Föld népessége kulturálisan (vallásilag, szokások) nagyon sokféle, különböző, ezért a szorosan egymás mellett, pláne egymás között élő népek szükségszerűen ütköznek egymással. Ezeket az ütközéseket kezeli az állam jogi- és erőszakszervezeteinek visszatartó ereje, és kezeli a befogadó hely, az ottani emberek kultúrája. Pl. ez ügyben a magyar népnek sok szégyenkezni valója van, ez a nép a nyugati kultúrnépekhez képest híresen idegengyűlölő, rasszista, homofób, kirekesztő, intoleráns, stb. Tehát Magyarország  nem csak azért nem tudna sok menekültet befogadni, mert ez egy szegény ország, amely a saját mostani lakosságának sem tud emberhez méltó életkörülményeket nyújtani, hanem azért sem, mert a lakossága szellemileg, intellektuálisan, morálisan, kulturálisan, vagyis a civilizáltsági szintjén nem érett erre. Egy ilyen országban valóban komoly konfliktusok várhatóak az eltérő kultúrák (vallások, szokások) találkozásából. A nyugatiak ezt nem az eleve jobb intellektuális képességeik, hanem a civilizáltabb közállapotaik miatt kezelik jobban, és a kivándorlók őket is célozzák meg. Ezért Magyarországot egyelőre csak az átutazás problémája érinti. Azt meg - természetesen, és megszokottan - a kormány ugyanolyan rosszul kezeli, mint minden mást, amihez hozzányúl. A lényeg itt az, hogy bizony a migrációnak ára van. Ezt az árat a befogadók is fizetik, azzal, hogy a kényelmüket, az életformájukat valamennyire meg kell osztani velük, olyasmiket is el kell nézniük, és elfogadniuk, amik egy monokulturális társadalomban fel sem merülnek. Ez persze, csak a tolerálható különbségekre vonatkozik, és a gyakorlat azt mutatja, hogy a "civilizációk összecsapása" a  - legalábbis e téren - nem tolerálható különbségek miatt van.

A távlatok: na ez a jóslásos rész. Itt nagyon nehéz helyeset mondani, hiszen nem a tényektől beszélünk. Az természetesen várható, hogy a harmadik világ migrációja fel fog erősödni. Évtizedes távlatokban akár milliók is elindulhatnak nyugatra, és északra. Ha közbe nem jön valami. Mi lehet ez? Pl. a bezárkózás. A nagy keservesen elindult politikai integráció (Európai Unió--> Európai Egyesült Államok) most legalábbis megtorpanni látszik, és ebbe nagyon besegíthetnek a menekültek tömegeinek "fenyegetéseitől" népszerűvé váló helyi nacionalizmusok. Igen valószínű ez a kimenetel. Az is verzió lenne, hogy a civilizált világ visszamegy az egykor káoszban otthagyott gyarmataira (ez gyakorlatilag egész Afrika, meg a közel kelet), és rendbe teszi őket, vagyis egy nyugati mintájú (nem a legideálisabb, de most ez van) demokráciát "kényszerít rájuk", amely olyan életszínvonal emelkedéssel járna, hogy már ne érje meg nekik elvándorolni. Ez jelenleg idealisztikus elképzelés, nagyon kicsi esély van rá - hiszen éppenséggel pont a bezárkózás, be nem avatkozás divatja várható. Ha már ez a téma, akkor itt elmondanám, hogy én távlatilag a globális világállamot tartom üdvös politikai célnak, és persze a vele járó mindenféle, és minden szintű (ez alól a kulturális kivétel, de azzal sem lehet mit tenni) integrációt, és internacionalizációt. Tehát a civilizáció bizonyos fejlettségi szintjén felül már semmi szükség a nacionalizmusok politikai megtestesítőire, az országokra. Szükségszerű (elkerülhetetlen), hogy az emberiség egyszer egységes lesz, etnikailag, nyelvileg, politikailag, és minden elképzelhető módon is. Csak persze ez igen távoli project, erre nem alapozható a menekült-probléma gyors megoldása. A világ (a Föld) kommunikációs értelemben véve egyre inkább átláthatóvá válik, vagyis kialakul a "világfalu". De nem minden téren egyforma ütemű ez a folyamat. Ez azzal jár, hogy a szegény országokban annyit már látnak, hogy hogyan élnek nyugaton, és annak az anyagi részét "elirigylik". Kérdezhetnénk, hogy régen nem így volt? Egyrészt ugye, régen nem volt információrobbanás. Azt sem tudták, hogy vannak olyan országok, nem ám hogy ott milyen az élet. Másrészt régen - ez fontos! - nem annyira az egyes országok életszínvonala (mint most), hanem az országokon belüli életszínvonalak között volt nagy különbség (ez utóbbi persze most is áll). Emiatt régen nem volt ok elvándorolni, hiszen minek menjen egy ugyanolyan szegény országba, kitéve a kulturális, és egyéb különbségekből származó inzultusoknak. Röviden: igen, a migráció felerősödése várható, több évtizedes távlatban is.

És végül lehetne a kívánságok szintjén: mit szeretnénk, hogy legyen, és mit kellene tenni? A jólétben élők nyilván azt szeretnék, hogy mindenki maradjon a helyén. Ez ugye nem fog menni. A migráció elsősorban a helyileg nagyon eltérő életminőség miatt van. Amíg ezt nem tudjuk kezelni, nivellálni, addig marad a probléma. De egy alapvetőbb indok is ezt mondja: az erkölcs. Az ide vonatkozó legjobb erkölcsi elv (ez azoknak, akik az uborkafán valamivel feljebb vannak, és lefele rugdosnak, nagyon nem szokott tetszeni) az egyenlőség elve. Ez a közhiedelemmel ellentétben, nem csak az egyenlő lehetőségekről, és jogokról kellene hogy szóljon (alapból ezt értik rajta), hanem valamilyen mértékű anyagi egyenlőségről is. Vagyis arról van szó, hogy igazságtalan az a nagyon nagymértékű anyagi egyenlőtlenség, ami ma van a Földön. Ennek több oka van (hogy ez miért igazságtalan), ezt most nem mondom el, de ráadásul még célszerűtlen is. A nagyon nagyfokú egyenlőtlenség már a gazdaság működőképességét veszélyezteti, és az iparosítás, és automatizáció fokozódásával egyre inkább fogja. Ad absurdum (bár ez nem is abszurdum), ez oda fog vezetni, hogy teljesen elszakad egymástól a nagyon szűk hatalmi elit, az őket kiszolgáló rendfenntartó közeg, és a túlnyomó többséget alkotó, nincstelen tömeg, amelynek még csak munkája sem lesz, és az elit könyöradományaiból él. Most kb. efelé tart a világunk, mindez a kapitalizmus elfajulása, és megreformálhatatlansága miatt. De ez a téma is távol vezetne innen. Mindenesetre az látszik, hogy a menekültügy okai valahol mélyebben összeérnek egymással. És az is, hogy a tüneti kezelés itt sem megoldás. Az okok kezelése viszont nehéz, komolya hatalmi érdekeket sért (mást sem sért, csak a hatalom érdekeit), ezért nehéz a megoldás. Arról van itt szó végül is, hogy a civilizáció problémáinak (melyek közül a most tárgyalt, csak egy, és nem is a legsúlyosabb) okai, és azok kezelése egy komplex, és mélyreható átalakítást igényelne, amely politikai, és gazdasági lenne. A politikai az integrációt jelenti, a gazdasági pedig a termelés, és elosztás, egy kapitalizmuson kívüli, jobb, és igazságosabb megoldását. Tehát a mit kellene tenni-re az a válasz, hogy először kell fogadni bizonyos politikafilozófiai elvek helyességét (ezek konkrétan, a szabadság, egyenlőség, szolidaritás), majd ennek megfelelően berendezni a társadalmat. Hogy a lehetőség szerint legélhetőbb világot biztosítsunk mindenkinek, ahonnan nem akar elvándorolni. 

Sokat lehetne erről még írni. Nem folytatom, így is hosszú lett. Aki most kétségbe van esve a menekült-probléma miatt, annak mondok egy jó, és egy rossz hírt. A rossz hír az, hogy a menekült-ügy, a jéghegy csúcsa. A civilizáció mindaddig bele fog futni a nagyrészt maga által kreált, vagy fenntartott problémáiba, amíg meg nem oldja őket. És az ég világon (szó szerint) semmiféle garancia nincs arra, hogy jól fogja megoldani őket. A jó hír meg az, hogy ez a mizéria is elmúlik (mint a madárinfluenza mizéria). Most ez van soron, a levegőben, de majd lecseng. Örüljetek az életnek, amíg van minek, és amíg van!