Az aktuális gyilkossági ügy kapcsán írok, de nem az aktuális ügyről, hanem az elvről, amit érint.
Az emberek érzelmei, hangulatai, egyéni sérelmei, és a divat diktálta (igen, a mostani össznépi - bár szerintem csak az ostobák körében - felhorgadás, divatjelenség is. Ez egyformán igaz a primitív populista -demagóg Fideszes, Jobbikos, Kisgazda politikusokra (akik újra bevezetnék a halálbüntetést), mint az ostoba Facebook-os kommentelőre, aki azt sem tudja, mit beszél, de azért csak beszél).
Hogy egy társadalom hogyan szankcionálja a bűntetteket, az egyszerűen egy pragmatikus kérdés. Nem egyéni, nem sérelmi, nem bosszú, és még csak nem is bűnhődés, vagy "társadalmi igazságérzet" kérdése. A legfontosabb szempont ilyenkor a következő: Úgy az egyéni (az elkövetőre vonatkozó), mint a kollektív megelőzés, visszatartás, elrettentés szempontja. Vagyis az, hogy a bűnös, lehetőleg ne tudja megismételni a cselekedetét, és a büntetés olyan mértékű (de a tettel arányos) legyen, ami a potenciális elkövetőket is visszatartja.
A halálbüntetés lehetősége valószínűleg nem tartja vissza a potenciális gyilkosokat (azt hiszem, vannak erre vonatkozó tényszerű statisztikák). Ha meg nincs visszatartó ereje, az önmagában is ellene szól, hiszen ez az egyetlen mellette szóló indokot lövi ki. Természetesen önmagában a visszatartó erő megléte (ha lenne) sem lenne elég indok a halálbüntetés mellett. Ugyanis ellene még akkor is több, és nyomósabb indok szólna. Az egyik ilyen érv (a halálbüntetés ellen) egy általános meggondolás: Az élet tisztelete. Az, hogy ugyan lehetnek megtévedt egyének, de a humanitárius társadalom legfontosabb elve az élet (a második legfontosabb, az életminőség - de ezt most hagyjuk). Ha egy társadalom nem tartja tiszteletben, és "könnyedén kezeli" ezt az értéket, akkor az hajlamosítja azt a társadalmat arra is, hogy krízishelyzetekben elszabaduljon (a közeli, és távoli történelmünk másról sem szól, mint az ilyen krízishelyzetekről), és tömegek életét veszélyeztesse. A másik érv az, hogy ha nem is gyakori, de azért előfordul, hogy ártatlanul ítélnek el valakit. Ilyen esetben a halálbüntetés jóvátehetetlen.
Egyébként azért is elképzelhetetlen, és irreális, hogy a halálbüntetésnek visszatartó hatása legyen, mert az emberölések nagy része nem előre megfontolt, kitervelt, kegyetlen módon elkövetett, hanem éppenséggel "ad hoc", esetlegesen, véletlenszerűen, egy hirtelen támadt indulati helyzetben történik. Vagyis a gyilkosok nagyon nagy része nem profi gyilkos, náluk többnyire nem is áll fenn a bűnismétlés veszélye. A profi gyilkosoknál (egy részük bűnöző, más részük pszichopata) persze fennáll, de őket a társadalom más módszerekkel is el tudja szeparálni. És a profikat sem tartja vissza a halálbüntetés kilátása. Vagyis gyakorlatilag senkit nem tart vissza, vagy ezért nem, vagy azért. Akkor mi értelme?
A halálbüntetés végső soron egy gyenge, és tehetetlen társadalom válasza egy olyan problémára, amit nem tud más módszerekkel megoldani (szó se róla, nem könnyű a megoldás). De ez a fajta válasz a problémára, rossz. És nem csak rossz, de méltatlan is, egy magára valamit is adó emberséges, racionális kultúrához.