A nacionalizmus a konzervativizmus ideológiájának az egyik tipikus eleme. Sosem értettem, hogy "mi a jó benne". (Egyébként a konzervativizmus többi elemének a "jóságát" sem látom be, de most maradjunk csak ennél.) Vajon mi értelme van a nacionalizmusnak (ha van), és hogyan viszonyul a vele ellentétes elképzelésekhez?
Hogy mi a nacionalizmus, azt felesleges sokat taglalni. A Wikipédia pl. ezt írja róla: "Legfontosabb jellemvonása a nemzet fogalmának előtérbe helyezése, az a nézet, hogy a nemzeti azonosság (nemzeti identitás) az emberi élet alapvető értéke,...", és ez elfogadható (bár nyilván nem teljes) meghatározás. Én inkább arról szeretnék beszélni, hogy mi a baj a nacionalizmussal.
Ha jól figyelünk az emberi történelemre, akkor azt látjuk, hogy az idő múlásával egyre nagyobb közösségek képződtek. Ma már egyszerre több síkon, ill. közösségképző erő által meghatározott (szorosabb lazább) közösségek is léteznek (nem csak politikai alapúak, mint az országközösségek), hanem mindenféle elvek, vélekedések, és divatok által meghatározott közösségek is, úgymint, X együttes, színész, vagy focicsapat rajongói, vagy éppen valamely politikafilozófiai elv, eszme vallói, vagy akár a különféle vallások hívői. De ez nem volt mindig így, régen a közösségképző elvek sokkal lassabban terjedtek, és sokkal kevesebb volt belőlük. A különböző identitásoknak mind a száma, mind a terjedelme kisebb volt mint ma. Ma egy részük már globálissá vált.
És pontosan ez a folyamat az érdekes: Ahogyan a kis, helyi, eleinte csak néhány embert összekötő identitások elterjednek, egyre több, és több embert mozgatnak meg, végül globálissá válnak. Persze ettől még nem válnak feltétlenül egyeduralkodókká, hiszen a konkurens (de ugyanabból a műfajból való) identitásképző elvek útjukat állják. A nacionalizmus kialakulása pontosan erről szól. Eljutott a globalizmusig, vagyis addig, hogy a Föld népei mind valamely nemzet tagjának vallják magukat. És itt persze egy időre megrekedt, hiszen egyelőre nincs hova terjeszkednie, nincs több terra incognita, "minden nép nacionalista" a szó "nemzetképző" értelmében. És innen hova tovább?
És egy pillanatra itt megállunk. Hiszen az elején azt ígértem, hogy arról beszélek, hogy miért káros a nacionalizmus. Ez nem túl nehéz kérdés: Ha megint csak visszapillantunk a történelembe, akkor azt látjuk, hogy a háborúk nagy része nemzetek, és országok (még korábban népek, törzsek) közti háború volt, éppenséggel pontosan azt az identitásképző erőt fel-és kihasználva, amiről itt most szó van. Természetesen az is igaz, hogy az emberi történelem, és fejlődés el- és kikerülhetetlen periódusa, mozzanata volt a nacionalizmus, az egyre nagyobb csoportok, és végül a nemzetállamok kialakulása. No de vajon vége van-e ennek az integrációs folyamatnak? Ezzel kapcsolatban, ahogy a gyerekek mondják, "kettőt lehet találgatni" (de csak egy jó válasz van).
Egyszerű logikával belátható, hogy a társadalmi fejlődés nem áll le egészen addig, amíg az egész emberiség (persze ha megéri- de ez más kérdés) egyetlen egy néppé nem válik. Az az integrációs fejlődési folyamat, amely a kőkorszaki pár emberes csoportoktól, a törzseken át a mai népekig vezetett, egyszer (kétségkívül több száz, vagy inkább ezer év múlva) az emberiség politikai, nyelvi, kulturális, és végül etnikai egységében fog be- vagy kiteljesedni. A nacionalizmus (úgy is mint eszme, és úgy is mint társadalmi állapot) ugyan az emberi társadalom egy szükségszerű állapota (volt, és van), de igen nagy naivitás lenne azt hinni, hogy meg is marad. Végül is az az eszme fog győzni, amiről ma szinte mindenki azt hiszi (de ez is csak egy hamis tévhit -az előző posztomban volna a helye), hogy tévedés, hogy megvalósíthatatlan, hogy utópia, hogy "antidemokratikus" (és még ki tudja, milyen szamárságokat gondolnak róla): az internacionalizmus. ..."és nemzetközivé lesz holnapra a világ!"
