Kis bevezetés a tárgyba:
A címben említett kérdés egy tipikusan filozófiai- etikai kérdés. Semmilyen más tudomány illetékességébe nem tartozik, sőt, azt is igen nehéz elképzelni, hogy valaha is lesz egy olyan tudományág, amely az ilyen etikai kérdéseket "elveszi" a filozófiától. Ez azért érdekes, mert én amellett az álláspont mellett vagyok, hogy a filozófia csak foglalkozzon a maga problémáival, és ne akarjon olyan dolgokkal foglalkozni, amelyek valamely szaktudomány illetékességi körébe tartoznak.
Vannak olyan filozófusok, akik azt mondják, hogy nem is annyira a válaszok a fontosak (a filozófiában) mint inkább a kérdések. A jó kérdések persze. Gondolom ezt azért mondják, mert azt látják, hogy a klasszikus filozófiai kérdések több ezer éve ugyanazok (legalábbis a "metafizika" témában), és az azokra való válaszokat most is kutatják a filozófusok, és vitatkoznak rajtuk, és nem egyeznek róluk. És maga a kutatás (is) a filozófia. Én azért ennél gyakorlatiasabb vagyok, szeretem, ha valaminek (a gondolkodásnak) van eredménye is. Ugyan, mint tudjuk, a filozófiai gondolkodásnak közvetett eredménye mindenképpen van (okosabbak leszünk tőle), de én szeretem a közvetlen eredményeket is. Ezért üdvösnek tartom azt, ha a jó kérdésekre megpróbálunk jó válaszokat adni.
Hogy maga az etika, az erkölcs micsoda, és honnan ered, az számomra annyira magától értetődő, és egyszerű, hogy szinte röstellem is leírni. Viszont, lépten-nyomon azt tapasztalom, hogy ez másoknak vagy egyáltalán nem ilyen világos, és egyszerű, vagy ugyan adnak rá valamiféle választ, de az helytelen lesz. Mivel ez a blog egyszerre egy vélemény- és oktató-blog is (elmondom a véleményemet a világ dolgairól, és oktatom, azt aki hisz nekem, és megérti), hogy a konkrét kérdésre adott válasz érthetőbb legyen, (újra) leírom az etika mibenlétére vonatkozó választ is.
Tehát, az etika és a morál nem más, mint azon meggondolások gyűjteménye, amelyek az általános "jó"-ra, és "helyesre" vonatkoznak. Ezek a meggondolások az absztrakt és általános elvi szinttől egészen a konkrét, szabályozott cselekvések, és szabályok szintjéig terjedhet. Vagyis az etika mondja meg azt is (vagy legalábbis próbálja megmondani), hogy mi az a "jó", vagy a "helyes", és azt is, hogy konkrétan mik a helyes, és a helytelen cselekedetek. Az első (az elvont) szinttel persze a filozófiai etika foglalkozik, a másikkal meg bármilyen emberi szabályrendszer, a vallások ide vonatkozó passzusaitól (pl. tízparancsolat), a szokásrendszereken, az illemen át a törvényekig.
Az etikát illető legfontosabb meta-etikai kérdés az eredete. Miért fontos ez a kérdés? Hát azért, mert az egyben a természetére is rávilágít, megmutatja, hogy mi ez az egész. Pl. egy eredendő kérdés az, hogy az etika tény-e? Olyan értelemben tény-e, mint a világ dolgai, jelenségei, tárgyai, történései (és azok leírása persze - mert a "tény" szó egyszerre használatos a dolgokra, és dolgok leírására, és ebből néha bonyodalmak származnak - de ezt most hagyom.). Azt hiszem, igen könnyen belátható, hogy ez nincs így, az etika, nem "faktum" (a fenti értelemben). Ha az etika (a morális szabályok rendszere) ilyen értelemben tény lenne, akkor kapcsolódnia kellene neki, valamely anyagi hordozóhoz, fizikai tárgyhoz. Mint ahogyan a tények-tárgyak, vagy események kapcsolat megfigyelhető.És itt persze konkrét, és közvetlen kapcsolódásról van szó, nem pedig áttételes, közvetettről, amilyen természetesen van - hiszen végső soron minden (benne az etika is) a világ valamilyen leképezése.
Ha az etika nem tény, akkor csak egyvalami lehet: konstrukció. Persze a konstrukció is tény, de - hogy így mondjam - az eredet szintjén az a különbség köztük, ami a felfedezés, és a feltalálás között. A tényeket ugye, felfedezzük (mert azok objektívek, és rajtunk kívül állnak), a nem tények egy részét, benne az etikát pedig feltaláljuk. Vagy kitaláljuk - ez mindegy is. Vagyis az etika (morál) egy olyan konstrukció, amit az ember (meg az egyéb értelmes lények persze) találnak fel, de főleg, ki. Nem olyasmi, ami eleve, készen benne van a világban, adott, hanem meg kell alkotni. Illetve, kelleni nem kell persze, csak jó ha van.
A fentieket azért érdemes tisztázni, mert csodálatosan sokan vannak, akik úgy hiszik, hogy az erkölcs az egy abszolút dolog, ami készen van, adott, esetleg a nagy nemlétező adta, és nekünk csak meg kell találnunk azt (mondjuk az "írást"), hogy aztán onnantól csak annyi legyen a dolgunk, hogy azt betartsuk. És az persze - hiszik az ilyen ártatlan báránykák - örök érvényű, térben, és időben változatlan. Hát ez nagyon nincs így, annyira, hogy éppen az ellenkezője az igaz.
No akkor térjünk a konkrét tárgyra. Mit mond az erkölcs a szúnyog megöléséről? Aki eddig figyelt, egyből megkérdezi: melyik erkölcs? Hát melyik? Hiszen sok van, vagy lehet. Minden kornak, helynek, civilizációnak, kultúrának megvan a saját erkölcse. Most is, ebben a pillanatban, itt a Földön is. Persze pont a szúnyog megölésének kérdésében nem foglal állást egyik sem, illetve, szarnak rá, nem érdekli őket a szúnyogok élete, illetve, nem tartják azt értékesnek annyira, hogy védeni kellene.
Ezen a ponton egyből két fontos kérdés merül fel. Az egyik az, hogy vajon az életek értékében van-e, ill. érdemes-e különbségeket tenni (definiálni)? A másik pedig az (ez egy absztraktabb kérdés), hogy végül is, az értékeket milyen erővel határozzák meg a pragmatikus szempontok - a tisztán elvont értékelvű szempontokkal szemben? Mind a két kérdés külön misét érdemelne, de hát most csak röviden válaszolhatok rájuk. Kénytelenek vagyunk súlyozni a különböző életek értékeit - és ez nem csak az elméletben, de a gyakorlatban (és ott pláne) így történik. Megöljük a kártékony állatokat (a szúnyogot is), és még a hasznosakat is levágjuk, és megesszük, csak azért, mert így szokás, és az nekünk így jó. Tehát az ide vonatkozó morális szabály meglehetősen lazán, és eltérően kezeli a különböző élőlények élet-értékeit, azokat egyáltalán nem is egy elvont etika alapján ítéli meg, hanem teljesen az ember gyakorlati igényei alapján. Mondhatni azt is, hogy az etikát az ember egyelőre, és javarészt még csak saját magára alkalmazza, és abból az állatvilágot kirekesztette. És persze ebből már látható, hogy ez így egy korlátozott etikának tűnik, és egy haladóbb etikai rendszer egyszer majd oda fog figyelni mindenféle élet értékére is.
A második kérdésre: nincs azzal baj, ha az etika pragmatikus alapú. Nem is nagyon lehet másra alapozni, hiszen mint az fentebb kiderült, nem léteznek általános, és abszolút morális elvek. Az etikának a való élet problémáiból kell származnia, és azokra kell a maguk szintjén választ, és megoldást nyújtania. Az etika akkor jó, ha az alkalmazott szabályai minél jobban beválnak a gyakorlatban.
De mi a helyzet a szúnyogok életével? Mennyire kell azt értékesnek tartani? A válasz erre az, hogy egyre inkább. Azzal párhuzamosan egyre inkább, ahogy megengedheti magának ezt a "luxust" az emberiség. Mármint azt a luxust, hogy egyre jobban odafigyeljen az állatok életére, és életminőségére is. Ilyen odafigyelés már most van, csak még szűkkörű. Közérthető példa: a kutyád, macskád életminőségére már most odafigyelsz, hiszen szereted őket. Viszont a házban lakó egeret, legyet, pókot, szemrebbenés nélkül megölöd, őket nem szereted, az ő életük számodra nem fontos. Ez a helyzet idővel változni fog, csak persze, olyan lassan, és olyan átfogó körülményektől indíttatva, ahogy az ember élete, tudása, belátásai, és körülményei változnak meg lassan a világban, és ezek magukkal húzzák, és módosítják az etikáját is.
Vagyis a végső válasz a nagy kérdésre ez: ma még szabad megölni a szúnyogot (a ma forgalomban lévő legtöbb etika szerint), de ez a nézet egyszer majd megváltozik. Mert ha abszolút szabályok nincsenek is, viszonylag nagy léptékű, fontos, és mély szabályok vannak az etikában is. És a legfontosabb ilyen szabály az élet, és az életminőség tisztelete.