ipartelep mondja

Helyes-e a szimulációs érv-trilemma?

2020. augusztus 02. 17:23 - ipartelep

Egy MI-val (mesterséges intelligencia), jövőkutatással, transzhumanizmussal foglalkozó svéd filozófus, Nick Bostrom, kitalált egy érvet. Így szól:

(1) Az ember utáni szintet elérő civilizációk száma (azoké, amelyek képesek nagy hűségű szimulációk futtatására), nagyon közel áll nullához. Vagy

(2) Azon poszthumán (ember utáni szintű) civilizációk száma, amelyek érdeklődnek az evolúciós történelem vagy annak variációinak szimulációja iránt, nagyon közel áll a nullához. Vagy

(3) Nagyon valószínű, hogy mi egy szimulált világban élünk.

És azt mondja, hogy: (4) Ezek közül az egyik szükségszerűen igaz.

Én meg azt mondom, hogy ez az állítás (a (4)) nem igaz. 

Először a logikai megfontolások:

Igen problémás itt a "szükségszerűen" kitétel. Ugye, logikailag, vagyis szükségszerűen, egy diszjunkció akkor lesz igaz, ha legalább az egyik tagja (állítása) igaz. De ez a helyzet csak olyan összetett diszjunktív (vagy-al összekapcsolt) állításokban lehetséges, ahol az állítások lefedik az egész értelmezési tartományt. Másképpen mondva: ahol a nevezett állításokon kívül más egyéb (állítás) nem fordulhat elő. Vagy ez, vagy az (vagy amaz) van, de ezeken kívül más nem lehetséges. Ha ilyen a diszjunktív állítás, csak akkor mondhatjuk hogy az szükségszerűen igaz.

No de a fenti állítás (az (1)-(3)-ig) nem ilyen. Miért nem ilyen? Hát azért, mert természetesen az (1), (2), (3)-on kívül még vannak egyéb (elméleti) lehetőségek is, amiket nem említett a költő.

Pl egy ilyen: (1.2) Az ember utáni szintet elérő civilizációk száma (azoké, amelyek képesek nagy hűségű szimulációk futtatására), nagyon magas Vagy:

(2.2)  Azon poszthumán (ember utáni szintű) civilizációk száma, amelyek érdeklődnek az evolúciós történelem vagy annak variációinak szimulációja iránt, nagyon közel áll a nullához. Vagy:

(3.2) (3) Nagyon valószínűtlen, hogy mi egy szimulált világban élünk.

Ezek így együtt (az x.2-esekkel) természetesen már kitöltik az egész tárgyalási univerzumot (a logikait), így ezekkel együtt (de csak ezekkel együtt) mondható, hogy így már igaz a (4) . No de ez az eredeti trilemmán már semmit nem segít, az hibás marad.

Nézzük még mindig logikai szinten tovább: Mi lenne, ha a (4)-ből kimaradna a "szükségszerűen" szó? Akkor ugye csak azt mondaná, hogy a diszjunkció igaz, de nem szükségszerűen. Hanem hogyan? Hogyan lehet igaz egy diszjunkció, ha nem szükségszerűen, vagyis logikailag? A kérdés másképpen feltéve az itt, hogy mit jelent a "nem szükségszerűen igaz" (valami) állítás? Akkor hogyan igaz? Esetlegesen igaz? De az mit jelent? Itt kezdi érezni az ember, hogy ez a kettősség a logikai, és a faktuális igazságok kettősségére, és különbözőségére utal. Annyiban, amennyiben egy logikai igazság tényleg szükségszerűen igaz (nem tudunk elképzelni olyan körülményt, helyzetet, hogy a logikai igazság ne legyen igaz), míg egy faktuális, vagy itt inkább "szintetikus" igazságnak mondanám, az meg nyilvánvalóan nem szükségszerűen igaz. Azt hiszem, ennek az egésznek csak akkor van valami értelme, ha a "szükségszerű" szót itt ilyen értelemben használjuk.

Tehát akkor eddig odáig jutottunk, hogy a (4) állításban kár volt a (szükségszerűen) szót használni, azzal együtt az egész trilemma biztosan hamis (mert nem logikai igazság). Akkor kivesszük belőle a "szükségszerűen" szót, ezzel a logika területéről átmegyünk a ténytudományok területére.

Azon a területen viszont nem látunk olyan világosan, mint a logikában. mert ugye, pl. mi mondható a tudomány mai állása szerint az (1) állítás igazságértékéről (igaz, vagy nem?)? Hát... nem sok, erről csak nagyon bizonytalan becsléseink lehetnek, különféle biológiai, társadalomtudományi, és csillagászati megfontolások alapján. Elmondok egy ilyet (röviden). Az biztos, hogy a Világegyetem (amennyiben nem szimuláció) beláthatatlanul nagy (se vége, se hossza, ahogy a régi öregek mondanák). Minimálisan több 100 milliárd csak a galaxisok száma, de az is könnyen lehet, hogy azt még meg lehet szorozni egy jó nagy számmal. Na most, az is biztosnak tűnik (fenét biztos, filozófiailag semmi nem biztos, de nagyon valószínű), hogy a Föld, és az emberiség egyáltalán nem egy kitüntetett valami a nagy kozmoszban, hanem éppenséggel a nagy kozmosz játékszabályai (törvényei) hoztak bennünket létre, Naprendszerestől, Földestől, állatvilágostól, mindenestől.Na de ha ez így van (márpedig...), akkor at is nagyon valószínű, hogy ebben a beláthatatlanul nagy világegyetemben, ahol azért mindenütt ugyanazok a fizikai törvények működnek (ezt is jó okunk van gondolni), ez a folyamat még jó néhány helyen megtörtént. Hogy mennyire sűrűn, azt nem tudjuk, éppenséggel pont erről nincs fogalmunk sem, de hogy számszerűleg jó sok helyen, az nagyon valószínű.Ez azonban még mindig csak az élővilág kialakulása (amiből jó sok van ugye világszerte). Sajnos az a probléma, hogy az élővilágból, vagyis az állatvilágból, nem tud egyszerűen kialakulni az értelmes lény, vagyis a civilizáció. Nagyon úgy tűnik, hogy a értelmes lény kialakulásához kellenek bizonyos feltételek, amelyek ha nincsenek meg éppen ott, és akkor, akkor abból nem lesz értelmes lény. Egy pillanatra visszatérve a "szükségszerű", "esetleges" szavakkal való játékra, itt az mondható, hogy az élővilág kialakulása nem szükségszerű egy égitesten (a fennmaradása pláne nem), hanem "esetleges". Ha szükségszerű lenne, akkor mindenhol kialakulna az élet, de erről nyilvánvalóan szó sincs. (Ennyit a filozófiai modalitások beszivárgásáról a szintetikus tudománymetodológiába.) 

Tehát azért  lehet ritka az értelmes lény, civilizáció, mert az nehezen tud kialakulni az állatvilágból. Gondoljunk csak bele abba, hogy a Földön mennyi idő eltelt ezzel a kísérletezéssel, bizonyos állatfajok mennyi ideig (10-100 millió évekig) léteztek intellektuálisan szinte változatlanul (nem okosodtak semmit), hogy aztán végül az ember 1-2 millió év alatt kiemelkedjen közülük. Ennek felismeréséhez nem kell sok bolygó példáját megnézni, ugyanis ennek igazolásához itt a Földön is elegendő "kísérlet" történt meg. Ugyanakkor ugye, nagyon sok bolygó van, és ha csak minden milliárdadikon történik meg ez a folyamat (az pl. a mi galaxisunkban kb. 100-500 civilizációt jelentene), az a beláthatatlanul nagy Világegyetemben még mindig nagyon sok (bár nagyon ritkán elhelyezkedő), civilizációt jelentene.

Tehát akkor most ott tartunk (még mindig az (1) állításnál, hogy bár nagyon bizonytalanok vagyunk, de elég valószínű, hogy sok civilizáció van a világban. Sajnos az (1) nem csak simán a civilizációról szól, hanem az emberinél fejlettebb, (de sokkal) poszthumán civilizációról - amely ugye tudna szimulációt létrehozni. Ebben az a bizonytalanság, hogy egyáltalán nem tudjuk azt, hogy egy ilyen önsorsrontó, és önveszélyes balfasz civilizáció (mint a miénk) milyen eséllyel éli túl önmagát. Én ebben azért elég optimista vagyok, de ez csak megalapozatlan remény -mint ahogy persze ennek az ellenkezője is megalapozatlan pesszimizmus. nem tudjuk, nem is tudató, jövőjóslás, meglátjuk. Fel lehetne itt hozni a szempontokat mellette, és ellene, de akkor nagyon elkanyarodnék. 

És akkor van itt egy további szempont, kérdés, probléma is (ami már átlóg a (2) állításba: a "nagy hűségű" szimuláció. Ugye egy szimuláció komplexitás szerint, és főleg aszerint, hogy a benne élő lények egyáltalán mit éreznek, tudnak, vagy nem tudnak semmit, sok fokozat lehetséges, a mostani számítógépes játékoktól az itt elképzelt virtuális világig. Nagyon nagy kérdés, hogy a fizikai törvényeink, és a világegyetem erőforrásai egyáltalán megengedik-e egy tökéletes szimuláció létrehozását. Erre a kérdésre sem tudjuk a választ. Egy további kérdés lenne az, hogy ha igen, akkor is az mennyi tudásba, erőforrásba kerülne, vagyis megérné-e. Erre az a nagyon valószínű válasz, hogy mindkettőből nagyon sokba (tudás, és erőforrás), és az én valószínűsített válaszom szerint nem nagyon érné meg.

Tehát összességében az (1), és (2) problémájára az én válaszom az, hogy sok (csak ritkán) transzhumán civilizáció lehet, akik a fizikai, és egyéb korlátok miatt nem futtatnak komplex, átfogó világszimulációkat. Fentebb megpróbáltam ennek a plauzibilitását röviden (a röviden nem sikerült) bemutatni.

A (3) állítás ugye úgy néz ki, mintha egy konklúzió lenne. Pedig nem az, hiszen ez egy trilemma, logikailag egyenrangú állításokkal. A (3) így nem következik az első kettőből. És ahogy azt az elején megmutattam, akkor sem következik belőlük, ha az első kettő nem igaz. Pedig pont ez az érv (vagyis a filozófus) fő állítása, hogy valamelyiknek igaznak kell lennie. Nos nem...

Faktuálisan, vagyis szintetikusan a (3) semmivel nincs alátámasztva, a vákuumban lóg csak. Így erre nehéz mit mondani. Valószínű ugye az, amit érvek, vagy "jelek", vagy igazolások, vagy bizonyítékok támasztanak alá. A (3)-at önmagában semmi nem támasztja alá. De van vele egy még nagyobb baj: ugye a (3) az egy szintetikus állítás. Vagyis a világ állapotáról, pontosabban rólunk, a világban elfoglalt helyünkről állít valamit. Ez egy nagyon "szintetikus" dolog, állítás. Az ilyeneknek az a fő tulajdonsága, hogy logikailag nem lehet őket igazolni, hanem ahhoz ki kell tekinteni a világba, ott nézelődni, tapasztalni. A szintetikus tények már csak ilyenek. A probléma meg ugye itt az, hogy ha tényleg egy tökéletesen szimulált világban élnénk, akkor semmilyen módon (elméletileg sem) tudnánk igazolást szerezni a kinti világ valóságáról. Ez teljesen lehetetlen lenne. Vagyis ez azt jelenti, hogy a (3) állítás egy elvileg is igazolhatatlan állítás. Olyanokat pedig komoly filozófusoknak nem szabad mondaniuk. (erről a problémáról szól egyébként az "Agyak a tartályban" c blogposztom: https://ipartelep.blog.hu/2012/02/15/agy_vagyok_egy_tartalyban_to 

Nehéz egy ilyen hosszú poszt tanulságát néhány mondatban összefoglalni (egyáltalán kell?). Talán az lenne, hogy... egyelőre nem kell kétségbeesni (vagy emiatt nem kell), eléggé valószínű, hogy nem szimulációban élünk. De ha véletlenül mégis abban, akkor azt sosem fogjuk megtudni.

(A témát messze nem merítettem ki, még lehetett volna beszélni a transzhumán lét milyenségéről (nagyon érdekes téma), de azt talán majd egyszer máskor.)

 

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ipartelep.blog.hu/api/trackback/id/tr916100546

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szemet 2020.08.02. 21:06:38

"ahol az állítások lefedik az egész értelmezési tartományt..."

Pont az is egy implicit állítás, hogy itt lefedik. Ha azt modom hogy a következő 3-ból egy igaz:

N természetes szám 3as maradéka 0, 1 vagy 2

Ezzel azt állítom, hogy szerintem "(0 vagy 1 vagy 2)" igaz, és feltehetjük hogy pontosan ezt akarom állítani: igaz lesz persze amit te írsz
(0 vagy nem 0) és/vagy (1 vagy nem 1) és/vagy (2 vagy nem 2) ekkor viszont semmit nem állítok már, mert ez tautólógia ez alapján 4 is lehetne... A kiindulási állításom információtartalma a hármas maradékról (tudniillik hogy csak 3 lehetőség van, semmi más) ezzel elveszik. Ez persze minden hasonlóra áll, ha azt mondom hogy "a kakasok korán kelnek", állítok valamit, ha azt, hogy "vagy korán vagy nemx akkor meg semmit: és abból tehát skkor már se szükségszerűen se máshogyan nem is következhet semmi.

A harmadik állítás nem a levegőben lóg, hanem az "antropikus elv"-en amiről B. egy egész könyvet írt, szóval ez neki ismerős vesszőparipa:

en.wikipedia.org/wiki/Anthropic_Bias_(book)

Ez ugye általánosan értve az a jelenség amikor maga a megfigyelés ténye és létezése befolyásolja a valószínűségre adott tippünket.

A szimuláció fenntarthatóságáról is elég sokat ír B. a cikkben, az hogy ezt nem említed sejteti hogy nem olvastad a cikket (az általam olvasott kritikák mindegyike ilyen volt eddig persze, szóval ne vedd magadra;)

A logikailag értelmezett szükségszerűségben szerintem ami először feltűnhet még, az a "szügségszerűen, nagy valószínűséggel szimulációban élünk" kitétel. Egy egy fix egyedi esemény/szituáció: vagy igaz vagy nem. A valószínűség itt természetesen csak a hiteinkre vonatkozhat: azaz ez a kijelentés a (szubjektív) bayesi valószínűség felfogásban értelmezhető (de ami itt nyílván a keretrendszer - ha már az antrópikus elvről is van szó)

szemet 2020.08.02. 21:32:51

Antropikus elvről meg B. viszonyulásáról hozzá a releváns paradoxon ugye:

en.wikipedia.org/wiki/Sleeping_Beauty_problem

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2020.08.02. 21:38:33

@szemet: Nem igazán értem, hogy mit jelent az, hogy "implicit állítás" az, hogy itt lefedik. De talán ez nem is annyira számít.
Én az elején logikailag elemeztem a trilemmát. Logikailag azért nem igaz a (4) állítás mert az előző 3 állítás nem fedi le a témában lehetséges összes állítást (amelyek már lefedik, és amennyi ugye nem olyan sok, hanem itt összesen csak 6). Az persze igaz amit mondasz, hogy ha az összes lehetséges állítással lefedjük a a tartományt, akkor annak nem lesz új információtartalma, tautológia lesz. De itt nem én akartam valami új információt közölni a szimulált világról, hanem a nevezett szerző tett egy kijelentést - a (4)-et, amiről elmondtam, hogy logikailag miért nem igaz. Én azt csak elemeztem - legalábbis a logikai részben.
Azt is elmondtam róla, hogy nem logikailag, hanem faktuálisan, vagy szintetikusan miért problémás ez az érv-együttes, és igazából erről ma kb. mennyit lehet tudni.
Tehát a lényeg: a szerző állítása (a (4)), biztosan nem igaz.

A "cikket" valóban nem olvastam, nem is volt ez cél, hiszen csak az volt a célom, hogy a szerző végső eredményét a 4 db. említett mondatot elemezzem.

A szimuláció fenntarthatósága, vagy egyáltalán megteremthetősége érdekes téma, de mint pedzegettem, abban (is) nagyon szkeptikus vagyok, amellett, hogy úgy gondolom, hogy ez ügyben megint csak inkább találgatásaink lehetnek, és semmi konkrétum.

Az utolsó bekezdésedet nem nagyon értem. Hogy mit akarsz vele mondani. A "szükségszerűen, nagy valószínűséggel szimulációban élünk" mondat szerintem már önmagában önellentmondó. Mi az, hogy "szükségszerűen", és ugyanakkor "nagy valószínűséggel" is? Ez a kettő üti egymást, hiszen ha valami szükségszerűen úgy van, akkor az biztosan úgy van. Nem "nagy valószínűséggel", hanem 100%-kos biztonsággal. De a szükségszerűség csak logikai szükségszerűség lehet, ez a téma meg nem logikai, hanem szintetikus (erről is írtam). Úgyhogy a "szükségszerűen, nagy valószínűséggel szimulációban élünk" mondat szerintem egy értelmetlen mondat.

szemet 2020.08.02. 21:57:42

@ipartelep: A helyzet rosszabb mint gondoltam, nem találom Bostrom cikkében a "szükségszerűen" részt, idézz!

www.simulation-argument.com/simulation.html

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2020.08.02. 22:18:54

@szemet: Mint már említettem, én nem Bostrom cikkét olvastam, hanem annak az interpretációit. Azokban (vagy az egyikben) állt ez a "szükségszerűen" kitétel, én onnan vettem át.
A gond az itt, hogy ez nem számít semmit. Ha az kimarad, és csak annyit mond, hogy a 3 állítás közül valamelyik igaz, akkor annak ugyanaz az értelme.