Ez a blogbejegyzésem kicsit az előző továbbgondolása lesz. Inkább egyfajta szabadgondolkodás, mint egy konkrét probléma végleges megoldása. De ugye, hol vannak a filozófia végleges megoldásai? Ez a bejegyzés egyben egy kis bevezetés is lesz a filozófiában kevésbé járatosaknak abba, hogy micsoda "hülyeségekkel" (és hogyan) is képesek foglalkozni a filozófusok.
A filozófusok ugye elsősorban sokat gondolkodnak, és elég sokat beszélnek, vagy inkább írnak. Ezek a beszédek felettébb értelmes beszédeknek tűnnek... már akinek persze, azért a hallgatóság értelmi színvonala itt sokat számít (vannak filozófusok, akik úgy tűnnek okosnak, hogy közben abszurd hülyeségeket beszélnek), de úgy általában igen (értelmeseknek tűnnek), és voltaképpen azok is, legalábbis a szó bizonyos értelmében. Ugyanis a filozófiai témák vagy önmagukban is nehezek, bonyolultak, vagy pedig... hogy is mondjam ezt? szóval az egyszerű (vagy annak tűnő) témák, kérdések, problémák "megoldásai" is rendkívül bonyolultak, összetettek lehetnek, természetesen azért, mert a világ ezen a szinten (amelyen mi szemléljük, gondolkodunk róla és a kérdéseinket feltesszük), már rendkívül bonyolult, és összetett. És eme témákat egyáltalán megérteni, és bizonyos mélységben/magasságban gondolkodni róluk - az eredménytől függetlenül - az már maga nehéz.
Mindez most a "Thészeusz hajója" nevű ismert filozófiai probléma (végső soron a filozófiában minden "probléma", de ez így van jól) kapcsán jutott eszembe. Csak röviden vázolom a témát: A hős Thészeusz hajóját a görögök nagy becsben tartották, és az idők folyamán minden elkorhadó deszkáját, és szögét apránként újra cserélték ki, addig-addig, amíg már végül az egész hajót kicserélték, minden egyes deszkája és szöge új volt. A lényeg itt természetesen az, hogy apránként, egyenként cserélték ki az alkatrészeket, nem egyszerre az egész hajót építették újjá/meg.
Ekkor természetesen felmerül a kérdés, hogy az egyenként, teljesen új alkatrészekből felépített hajó még mindig Thészeusz hajója-e. Ha valaki erre azt mondja, hogy az már nem az, akkor megkérdezik tőle, hogy mi a helyzet az első deszka újra cserélésekor. Ugye egy db. deszka egy egész hajónak teljesen elhanyagolható része. Ha erre azt válaszolja, (ami valószínű, és életszerű) hogy egyetlen egy deszka cseréjétől természetesen még ugyanaz a hajó maradt (Thészeuszé), akkor megkérdezik tőle, hogy mi a helyzet két, három, 1000, vagy az összes-1 alkatrész cseréjekor. Ez ugye a "csúszós lejtő" problémája, amelyen elég nehéz megállni. Ilyenkor a válaszoló kénytelen lesz egy kicsit komolyabban eltűnődni az egyszerű filozófiai problémák nehézségén.
Ha viszont azt válaszolja, hogy nem, Thészeusz hajója már egyetlen egy deszka kicserélésével is elvesztette az önazonosságát (amely elképzelés egyébként nagyon is plauzibilis a fizikai tárgyak önazonosságának törvényével), akkor egyfajta mennyiségi problémába ütközik. Hiszen a fizikai tárgyak a szó szoros értelmében, az idő minden pillanatában változnak. nem csak atomi szinten, hanem annál magasabb szinteken is, nagyobb mennyiségekben is. Thészeusz hajója pillanatról-pillanatra kopik, változik a rendszeres használatban is (mondjuk kint a tengeren, a hőstettek közepette), elvesznek róla dolgok, újak kerülnek rá, stb. És az meg ugye hogy nézne ki, hogy Thészeusz hajója csak kb. az indulás első másodpercéig marad az ő hajója, mert ha már valami apró dolog megváltozik rajta, akkor onnantól nem ugyanaz a hajó. Ez még az előző válasznál is abszurdabb hülyeségnek tűnik.
Ráadásul... mondjuk Thészeusz szépen hazatér, a hajóját a múzeumba teszik, majd apránként kicserélgetik a részeit. Azonban a régi részeket nem dobják el, hanem gondosan megőrzik, konzerválják őket, majd egyszer egy fanatikus muzeológus újra összerakja belőlük a hajót. Na, akkor hány Thészeusz hajója lesz? Kettő, egy, vagy egy sem? Ez azért komoly probléma, lássuk be. És akkor csoda, hogy a filozófusok nem tudják megoldani ezt a problémát sem? Pontosabban: megpróbálják, persze, és mindegyik azt is hiszi, hogy az ő megoldása a helyes, a jó.
Én ezt a problémát itt most nem akarom megoldani, már csak azért sem mert nem ezért jöttem - lásd a blog címét. De talán támpontot adok a megoldáshoz. (Nem halat, hanem horgászni...)
Eszembe jut egy régi vita egy blogon, amelyet egy nagyon értelmes fiatal filozófussal folytattam a Gettier-problémáról. Amennyire emlékszem, nem is mennyiségi, hanem minőségi koncepcionális különbség volt a véleményünkben. Ő valami olyasmit mondott, hogy a Gettier-féle elemzés megmutatta, hogy a régi tudásfogalom rossz, és nincs is helyette új tudásfogalom (pedig lenne rá igény). Én meg olyasmit, hogy a régi (és bármelyik) tudásfogalom természetszerűleg pontatlan, és valószínűségi jellegű, és ezen nem is lehet segíteni, mert ez az igazolás bizonytalan, valószínűségi természetéből következik. Csak hogy érthetőbb legyek: a fizikai világ (a "szintetikus jelenségek" - tehát nem az analitikus) igazolásai mindig csak valószínűségi jellegűek lehetnek. Így a rájuk vonatkozó tudásunk is olyan lesz, hiszen ugye a tudásfogalom egyik fontos tényezője az igazolás. De ettől még nem kell elvetni a régi tudásfogalmat, főleg, ha elvileg sem lehet jobb nála, hanem tudni kell ezt a "hátrányát", és így használni. Tehát lényegében Gettier csak azt tudatosította, amit addig is illett volna minden filozófusnak tudnia: a faktuális tudásunk nem "biztos", csak valószínűségi.
Na, ehhez hasonló koncepcionális, vagy minőségi különbségeket érzékelek én sok hagyományos, klasszikus filozófiai probléma hagyományos szemléletében, és megoldásában (vagy annak kísérletében), és aközött, ahogy én nézem ezeket a dolgokat. A tudásprobléma megoldása nem az, hogy kitalálunk egy tökéletes tudásdefiníciót, olyat, amely garantálni fogja a biztos tudást, hanem az, hogy rájövünk, és belátjuk, hogy biztos faktuális tudás nincs (csak persze megfelelően jók, amelyek akár már bőven elegendőek - ettől működik pl, a technikai civilizációnk).
A pszichológiában, és esetleg más embertudományokban van egy "technika", a paradigmaváltás. Azt jelenti, hogy valamit nem "ugyanazzal", csak ugyanabból többel (ez a hagyományos megoldás), kell megoldani, hanem minőségileg valamely teljesen más módon, más úton elindulni. Ez a filozófiában sok mindent jelenthet. Nekem sokszor van olyan érzésem, hogy a filozófusok azért nem tudják megoldani a problémákat, azért kotlanak 2500 éves kérdéseken, mert a módszerük ez az "ugyanabból még többet" módszer. Ahelyett, hogy...
Természetesen a Thészeusz hajója probléma megoldásának a kulcsa is itt van.
Egyébként, tévedés azért ne essék, én a filozófiát akkor is hasznosnak tartanám, ha egyetlen egy problémát sem tudna megoldani, nem haladna. Erről persze szó sincs, de arról valóban van, hogy amikor már ezer éve beragadtunk egy probléma csócsálásába, akkor egy jó kis alapos paradigmaváltás jól jöhet.
Hogy az miből áll...? Na az a következő probléma.