ipartelep mondja

Miért nem tudják a filozófusok megoldani a problémákat? (Ha nem tudják)

2020. június 12. 19:12 - ipartelep

Ez a blogbejegyzésem kicsit az előző továbbgondolása lesz. Inkább egyfajta szabadgondolkodás, mint egy konkrét probléma végleges megoldása. De ugye, hol vannak a filozófia végleges megoldásai? Ez a bejegyzés egyben egy kis bevezetés is lesz a filozófiában kevésbé járatosaknak abba, hogy micsoda "hülyeségekkel" (és hogyan) is képesek foglalkozni a filozófusok.

A filozófusok ugye elsősorban sokat gondolkodnak, és elég sokat beszélnek, vagy inkább írnak. Ezek a beszédek felettébb értelmes beszédeknek tűnnek... már akinek persze, azért a hallgatóság értelmi színvonala itt sokat számít (vannak filozófusok, akik úgy tűnnek okosnak, hogy közben abszurd hülyeségeket beszélnek), de úgy általában igen (értelmeseknek tűnnek), és voltaképpen azok is, legalábbis a szó bizonyos értelmében. Ugyanis a filozófiai témák vagy önmagukban is nehezek, bonyolultak, vagy pedig... hogy is mondjam ezt? szóval az egyszerű (vagy annak tűnő) témák, kérdések, problémák "megoldásai" is rendkívül bonyolultak, összetettek lehetnek, természetesen azért, mert a világ ezen a szinten (amelyen mi szemléljük, gondolkodunk róla és a kérdéseinket feltesszük), már rendkívül bonyolult, és összetett. És eme témákat egyáltalán megérteni, és bizonyos mélységben/magasságban gondolkodni róluk - az eredménytől függetlenül - az már maga nehéz.

Mindez most a "Thészeusz hajója" nevű ismert filozófiai probléma (végső soron a filozófiában minden "probléma", de ez így van jól) kapcsán jutott eszembe. Csak röviden vázolom a témát: A hős Thészeusz hajóját a görögök nagy becsben tartották, és az idők folyamán minden elkorhadó deszkáját, és szögét apránként újra cserélték ki, addig-addig, amíg már végül az egész hajót kicserélték, minden egyes deszkája és szöge új volt. A lényeg itt természetesen az, hogy apránként, egyenként cserélték ki az alkatrészeket, nem egyszerre az egész hajót építették újjá/meg.

Ekkor természetesen felmerül a kérdés, hogy az egyenként, teljesen új alkatrészekből felépített hajó még mindig Thészeusz hajója-e. Ha valaki erre azt mondja, hogy az már nem az, akkor megkérdezik tőle, hogy mi a helyzet az első deszka újra cserélésekor. Ugye egy db. deszka egy egész hajónak teljesen elhanyagolható része. Ha erre azt válaszolja, (ami valószínű, és életszerű) hogy egyetlen egy deszka cseréjétől természetesen még ugyanaz a hajó maradt (Thészeuszé), akkor megkérdezik tőle, hogy mi a helyzet két, három, 1000, vagy az összes-1 alkatrész cseréjekor. Ez ugye a "csúszós lejtő" problémája, amelyen elég nehéz megállni. Ilyenkor a válaszoló kénytelen lesz egy kicsit komolyabban eltűnődni az egyszerű filozófiai problémák nehézségén.

Ha viszont azt válaszolja, hogy nem, Thészeusz hajója már egyetlen egy deszka kicserélésével is elvesztette az önazonosságát (amely elképzelés egyébként nagyon is plauzibilis a fizikai tárgyak önazonosságának törvényével), akkor egyfajta mennyiségi problémába ütközik. Hiszen a fizikai tárgyak a szó szoros értelmében, az idő minden pillanatában változnak. nem csak atomi szinten, hanem annál magasabb szinteken is, nagyobb mennyiségekben is. Thészeusz hajója pillanatról-pillanatra kopik, változik a rendszeres használatban is (mondjuk kint a tengeren, a hőstettek közepette), elvesznek róla dolgok, újak kerülnek rá, stb. És az meg ugye hogy nézne ki, hogy Thészeusz hajója csak kb. az indulás első másodpercéig marad az ő hajója, mert ha már valami apró dolog megváltozik rajta, akkor onnantól nem ugyanaz a hajó. Ez még az előző válasznál is abszurdabb hülyeségnek tűnik.

Ráadásul... mondjuk Thészeusz szépen hazatér, a hajóját a múzeumba teszik, majd apránként kicserélgetik a részeit. Azonban a régi részeket nem dobják el, hanem gondosan megőrzik, konzerválják őket, majd egyszer egy fanatikus muzeológus újra összerakja belőlük a hajót. Na, akkor hány Thészeusz hajója lesz? Kettő, egy, vagy egy sem? Ez azért komoly probléma, lássuk be. És akkor csoda, hogy a filozófusok nem tudják megoldani ezt a problémát sem? Pontosabban: megpróbálják, persze, és mindegyik azt is hiszi, hogy az ő megoldása a helyes, a jó.

Én ezt a problémát itt most nem akarom megoldani, már csak azért sem mert nem ezért jöttem - lásd a blog címét. De talán támpontot adok a megoldáshoz. (Nem halat, hanem horgászni...)

Eszembe jut egy régi vita egy blogon, amelyet egy nagyon értelmes fiatal filozófussal folytattam a Gettier-problémáról. Amennyire emlékszem, nem is mennyiségi, hanem minőségi koncepcionális különbség volt a véleményünkben. Ő valami olyasmit mondott, hogy a Gettier-féle elemzés megmutatta, hogy a régi tudásfogalom rossz, és nincs is helyette új tudásfogalom (pedig lenne rá igény). Én meg olyasmit, hogy a régi (és bármelyik) tudásfogalom természetszerűleg pontatlan, és valószínűségi jellegű, és ezen nem is lehet segíteni, mert ez az igazolás bizonytalan, valószínűségi természetéből következik. Csak hogy érthetőbb legyek: a fizikai világ (a "szintetikus jelenségek" - tehát nem az analitikus) igazolásai mindig csak valószínűségi jellegűek lehetnek. Így a rájuk vonatkozó tudásunk is olyan lesz, hiszen ugye a tudásfogalom egyik fontos tényezője az igazolás. De ettől még nem kell elvetni a régi tudásfogalmat, főleg, ha elvileg sem lehet jobb nála, hanem tudni kell ezt a "hátrányát", és így használni. Tehát lényegében Gettier csak azt tudatosította, amit addig is illett volna minden filozófusnak tudnia: a faktuális tudásunk nem "biztos", csak valószínűségi. 

Na, ehhez hasonló koncepcionális, vagy minőségi különbségeket érzékelek én sok hagyományos, klasszikus filozófiai probléma hagyományos szemléletében, és megoldásában (vagy annak kísérletében), és aközött, ahogy én nézem ezeket a dolgokat. A tudásprobléma megoldása nem az, hogy kitalálunk egy tökéletes tudásdefiníciót, olyat, amely garantálni fogja a biztos tudást, hanem az, hogy rájövünk, és belátjuk, hogy biztos faktuális tudás nincs (csak persze megfelelően jók, amelyek akár már bőven elegendőek - ettől működik pl, a technikai civilizációnk). 

A pszichológiában, és esetleg más embertudományokban van egy "technika", a paradigmaváltás. Azt jelenti, hogy valamit nem "ugyanazzal", csak ugyanabból többel (ez a hagyományos megoldás), kell megoldani, hanem minőségileg valamely teljesen más módon, más úton elindulni. Ez a filozófiában sok mindent jelenthet. Nekem sokszor van olyan érzésem, hogy a filozófusok azért nem tudják megoldani a problémákat, azért kotlanak 2500 éves kérdéseken, mert a módszerük ez az "ugyanabból még többet" módszer. Ahelyett, hogy...

Természetesen a Thészeusz hajója probléma megoldásának a kulcsa is itt van.

Egyébként, tévedés azért ne essék, én a filozófiát akkor is hasznosnak tartanám, ha egyetlen egy problémát sem tudna megoldani, nem haladna. Erről persze szó sincs, de arról valóban van, hogy amikor már ezer éve beragadtunk egy probléma csócsálásába, akkor egy jó kis alapos paradigmaváltás jól jöhet.   

Hogy az miből áll...? Na az a következő probléma.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ipartelep.blog.hu/api/trackback/id/tr5315806556

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szemet 2020.06.13. 15:00:26

Ilyesfajta paradigmaváltás nem volt már több is? Pl. a múlt században a nyelvi fordulat.

Ha trivialitásnak vesszük, hogy szigorúan nézve azonosság csak a matematikában van, a valóságban meg csak mondjuk "hasonlóság" létezik (leszámítva talán az X adott t időpontban azonos X-szel tautológikus esetet) - akkor pl. még mimdig megmarad az "azonos" mint nyelvi probléma a filozófusoknak csócsálni.

Azaz mégis miért, mikor mire mondják az emberek hogy azonos, vagy akár mire kéne mondaniuk (mondják inkább erre vagy arra a hajóra mert pl. akkor konzisztensebben használják a fogalmat / ilyen-olyan hasonlóságkritériumok mentén ez indokoltabb / stb stb...).

Tehát a paradigma váltás nem szüntette meg a problémát csak áthelyezte a csatateret: a realistán szemlélt külvilágból a nyelvbe. Valaki szerint ezzel a probléma ilényegileg megszűnik (Wittgeinstein?) de a többség inkább csak az új terepen folytatja a harcot. Nem?

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2020.06.13. 18:53:08

@szemet: Igen, hát... nehéz megmondani csak úgy általában, hogy egy-konkrét probléma jó megoldásához milyen "paradigmaváltás" vezethet el. Sőt, ezt így általában lehetetlen megmondani. Hiszen mindig más, többféle-fajta paradigmaváltás is lehet, sőt az is lehet, hogy éppen nem kell semmiféle paradigmaváltás. De egyáltalán mi az a paradigmaváltás, ugye? Lehet, hogy egy teljesem más oldalú, más minőségű megközelítés, de az is lehet, hogy a halmozódó mennyiségek csapnak át egyszerre csak egy új minőségbe.
Igen, a "nyelvi fordulat" is egy paradigmaváltást jelentett. De az sem feltétlenül biztos (sőt), hogy egy paradigmaváltás megoldja a problémát. És hát igazából azt is nagyon nehéz megmondani, hogy mettől, vagy mitől lesz valami új paradigma.
De ugye, még ennél is alapvetőbb problémák, és kérdések vannak a filozófiában, és ezek sem tisztázottak megnyugtatóan. Hiszen (lásd eggyel korábbi blogposztomat) abban sincs konszenzus, hogy egyáltalán miféle kérdéseket vizsgál a filozófia (legalábbis a filozófia metafizika-ágára vonatkozik ez, a logikára, ismeretelméletre, etikára kevésbé), ezek miről szólnak, milyen helyük van a világban, stb. És hogy egyáltalán megválaszolható kérdések-e ezek, a válasz "igaz válasz" értelmében. Mit jelent a "filozófiai igazság"?
És ha ez sem tisztázott, akkor az ennél magasabb szintű kérdések, és problémák (még mindig a metafizika-témában), nyilván pláne nem. Tehát, lehet, hogy a tisztázást itt kellene kezdeni.
Van itt egy furcsa kettősség: egyfelől ugye csak a fizikai külvilág van, a sok-sok atom, részecske. A világ ezekből áll, és semmi másból nem áll. Aztán "vannak" a fizikai világ leírásai. Különféle típusú leírások ezek. A legegyszerűbbek (filozófiailag) a fizikai leírások. Ott nincs mese, valami vagy olyan, vagy nem olyan (mint a leírás) , vagy úgy működik, vagy nem. Az igazság korrespondencia-elmélete mutatja az érvényességét (a leírásnak). De vannak "nem leírások" is. Már ezt, már itt nehéz elképzelni. Ha a világ csak atomokból áll, csak "fizika", akkor hogy a fenébe szólhat valami másról, mint ennek a leírásáról? Hiszen bármit írunk, az nem tud másról szólni, csak a fizikai világ valamely jelenségéről, történéséről -hiszen minden "abban van benne".

Ennek a problémának a megoldása a világinterpretációk szintjeinek felépítése. Azzal párhuzamosan, ahogy világ atomjai nem egymástól elszigetelt részecskék, hanem egyre összetettebb, és bonyolultabb struktúrákat alkotnak, na úgy, és ahhoz kell igazodnia a mi leírásainknak is (mondjuk ezekről a struktúrákról). Ez még mindig (és sosem) zavarja meg a szubsztancia-kérdést - elképzelhetetlen, és képtelenség hogy kétféle szubsztancia létezzen. De a szerveződések bizonyos szintjei (pl. az értelmes lény, és annak mindenféle produktumai - pl. a filozófia is) már annyira összetettek, hogy másféle szubsztanciális állapotúnak tűnhetnek, mint egy atom, vagy egy darab kő. Persze nem azok, de ugye ennek a "cselnek" ma is bedől az emberiség nagyobb része (itt nem a vallásról, hanem az idealizmusról van szó).

Na most, eme "újfajta" képződmények vizsgálatához már újabb fajta eszközök kellenek. Azok adekvátak hozzá. Ha kardot kell gyártani, ahhoz kalapács kell. De a "Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk" (Gauguin- festmény) megértéséhez, és elemzéséhez kevés lesz a kalapács. Ha úgy tetszik, ez is egy paradigmaváltás: a kalapácstól, mint eszköztől, az esztétikai elemzésig.

Látom, egy kicsit elszálltam a válaszommal. Elnézést, de hát... Jók a kérdéseid, jó a hozzászólásod, de megnyugtató, és egyszer-s mindenkorra megoldó válaszokat nehéz lesz adni. A filozófia "értelme" nem csak a válaszok jósága, helyessége, vagy igazsága (ha van olyanjuk), hanem a "közelebb kerülés" a megértéshez. Más műfaj mint a fizika, és ezt nehéz nagyon megérteni egy (kétségkívül) fizikai világban.

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2020.06.13. 19:42:34

@szemet: Azért megpróbálok egy kicsit konkrétabb választ is adni.

Az azonosság-problémánál alapvető kérdés, hogy az azonosságot valamely (valamilyen) tény-nek tekintjük-e, vagy definíciós kérdésnek. Mint fentebb említettem, egy fizikalistának (mint én) ezen a világon nehéz valamit nem tény-nek tekinteni. De attól, hogy bizonyos értelemben minden "dolog" (tárgy), vagy tény (esemény), attól még arról alkothatunk egy definíciót is. Az azonosság egy fogalom, amely dolgok közötti viszonyról mond valamit. De mivel fogalom, vagyis egy értelmi konstrukció, ezért csak akkor működik jól, és akkor használható, ha minél pontosabban tisztázzuk a fogalom értelmezési tartományát, és egyáltalán a működését.
Ez a pontos tisztázás is egy kis paradigmaváltás. És egyben definiálás is. Vagyis: meg kell határozni, definiálni, a fogalom (az azonosság) pontos jelentését, használhatóságát.
Meg van ez most határozva egészen pontosan? Nincs. Éppen emiatt lehetnek ezek a filozófiai viták róla.
Lehetne pl. azt mondani: a fizikai tárgyak atomi szintű azonosság-fogalma értelmetlen, használhatatlan - éppen a tárgyak állandó változása miatt. Ettől még lehet értelme egy nem fizikai (ilyen értelemben) azonosságfogalomnak, egyfajta gyakorlati azonosságfogalomnak. Amit egyébként a mindennapokban használunk is, lépten-nyomon. Tehát, ha a Józsi-haver bemegy a fodrászhoz, majd kopaszon jön ki, akkor nem mondjuk rá, hogy ő már nem a Józsi-haver csak mert nincs meg az eddigi Józsi-haver haja. Ez nyilvánvaló.
Tehát a mindennapi, praktikus azonosságfogalom (amely még mindig a fizikai tárgyakra vonatkozik), érthető, használható, nincs vele gond. Kérdés a is, mégpedig fontos, hogy a mindennapokban a Józsi-haveréhez hasonló esetekben szükség van-e az azonosságfogalom használatára? A kérdés triviális: nagyon is szükség van rá.

Akkor ugye, mi a probléma a Thészeusz-hajójával, ott miért nem tudja a mindennapi elemzés eldönteni, hogy mi a helyzet? Hát azért, mert míg a Józsi-haver esete egyszerű, mindennapi, a Thészeusz-hajó eset, szélsőséges, különleges, kiélezett. A Józsi-haver esetében az azonosság köznapi fogalmának (nem egzakt, és nem explicit) "definíciója", amely inkább természetes intuíció, magától értetődően eligazít. Ugyanez nem áll a másik esetben, hiszen az szándékosan úgy van kitalálva, hogy nincs rá érvényes definíció.

Hát legyen definíció arra is, ha az a filozófusoknak annyira kell. A lényed az (és itt ez a paradigmaváltás), hogy itt nem arra kell válaszolni, hogy mi ez, és hogan működik?, hanem azt kell megmondani (definiálni), hogy ez így és így működjön.
Ez egy nagyon alapvető kettősség, a dolgok kétféle megközelítése. Sok filozófiai, és egyéb elméleti probléma megértését segítené, ha észrevennék, egyáltalán tudnák, vagy elkülönítenék adott esetekben, hogy melyikről van szó (vagy melyik a megoldás).
süti beállítások módosítása