Azért kezdtem most ezt írni, mert valószínű, hogy itt nem sok van vissza ebből a blogolásból. Az Indexet már átjátszották egy KDNP-fideszes gazember kezébe (csak azon csodálkoztam, hogy nem a Pecinát vették elő megint, mint a Népszabadságnál). Ugyan az indexesek váltig hangoztatják, hogy ők még szabadok, de ha a Kedves Beteg úgy rendelkezik, - és miért ne rendelkezne úgy az a bosszúálló maffiózó -, akkor másnap már be sem engedi őket a portásuk a saját motyójukat összeszedni az íróasztalukból. Mit jelent ez? Ez nem azt jelenti, hogy az Indexesek optimista nyilatkozatai az ő végtelen naivitásukból származnak (a Népszabadság, Origo, stb. után csak a hülye optimista, és nem tudja, mi következik), hanem ez önáltatás, és a sokat emlegetett vágyvezérelt gondolkodás. Szeretnék, hogy ne következzen be az elkerülhetetlen. A kérdés itt csupáncsak a bedarálás ideje. És az, hogy a Kedves Beteg meg fog-e elégedni némi jelentéktelen, erőtlen ellenzéki sajtó meghagyásával, vagy mindent be akar darálni? Én azt gondolom erről, hogy a "ne mi nyerjük a legtöbbet" korszaka már rég elmúlt (emlékszik még rá valaki, mikor is volt?), most a mi nyerjünk meg mindent korszaka van - mint ahogyan azt mindenki látja is. A pszichológia ugye egy képlékeny tudomány, amelyben a definíciók nem a tényeket írják le (hanem a tények interpretációit), így nehéz vitathatatlan állításokat tenni de én azt gondolom, hogy a Kedves Beteg valóban nem normális. Hanem pszichopata, hatalommániás. A szó szoros, köznapi, vagy akár klinikai értelmében talán nem őrült, de ha nem az akkor csak annál gátlástalanabb bűnöző. No de ez itt most mindegy is, a lényeg az, hogy itt már nem sokáig lesz blogolás, és az Indexnek is már ássák a sírját. Most még befelé megyünk a sötét, és ismeretlen hosszúságú alagútba, úgyhogy nem nagyon lehet biztatót mondani. Az nem biztató, hogy egyszer mindennek vége lesz, hiszen lehet, hogy meg se érjük. Tenni kellene valamit, és én tudom is, hogy mit kellene tenni. De ha itt ezt leírnám, akkor ahogy mostanában állnak a dolgok, lehet, hogy el is vinne a fekete autó. De azért remélem ti is kapisgáljátok már. Ha mégsem, akkor gondoljatok csak arra a szép, igazságosztó, nemes pillanatra, amikor a kárpátok géniuszának repült a kucsmája a falnál. Nem csak azt gondolom, hogy ennél kevesebbel már nem érhetjük be, de azt is, hogy enélkül sosem szabadulunk meg tőlük.