ipartelep mondja

Helyes-e megölni a tolvajt?

2013. november 07. 18:25 - ipartelep

Amint azt a közélet eseményeit követő olvasóim már sejtik, eme bejegyzés a közelmúlt bormérgezéses esete, és az azt követő, blogokon zajló - szinte egyöntetűen a mérgező gazdát pártoló - vélemények kapcsán született. Az én véleményem persze már a címből sejthető: nem helyes. De ezt most egy kicsit részletezem is.

Először is, a kérdésfeltevésről: Az szándékosan morális (etikai), és nem jogi. Azért nem azt kérdezem, hogy "jogos-e megölni a tolvajt?", mert engem a jog itt kevésbé érdekel mint az etikai-filozófiai meggondolások. (Azért érdekel kevéssé, mert a jogot megalapozónak mindenképpen az etikát gondolom. Másodsorban meg a pragmatikát.) Tehát, az a jó (helyes, igazságos, célszerű, jól működő) jog, amely valamely mélyebb, morális alapon is helytáll, és nem mellesleg a társadalom rögvalóságában, vagyis adott viszonyai között is működik.

Az egyes, való életben előforduló bonyolult esetekre (és minden eset eléggé bonyolult, összetett) meglehetősen nehéz általános morális elveket "ráhúzni". Legfeljebb csak nagyon általánosakat lehet, olyasmiket, amik nagyjából minden (vagy a legtöbb, vagy az adott kultúrában a legtöbb) ember értékítéletének, és igazságosság-felfogásának megfelelnek. A kanti kategorikus imperatívusz („Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája mindenkor egyszersmind általános törvényhozás elveként érvényesülhessen.”) teljesen "okés elv", csak annyira általános, hogy semennyire sem igazít el a konkrét esetekben. A borosgazda mondhatja azt: "A szemérmetlen, notórius, többszöri tolvajlást más eszköz híján, és igazságosan, csak ilyen súlyos szankcióval lehet megakadályozni." És ne feledjük, hogy pl. a középkorban egyes kultúrországokban is akasztás járt a tolvajlásért, vagy egyes nem annyira kultúrországokban ma is halálbüntetés jár olyan "bűnökért", amikért nálunk legfeljebb fejcsóválás. Tehát, nem csak hogy nem lehet a helyes, de nagyon általános szabályt interpretálni, nem csak, hogy nem alkothatók pontos eljárási szabályok (minden konkrét eset mellé), hanem még a megítélés is képlékeny, koronként, kultúránként is változó.

Ha az etikai érv túl általános, az igazságossági érv túl szubjektív, akkor mi a teendő, mire lehet szabályt alapozni? Lehet teljesen pragmatikusan is érvelni: "Mi lenne akkor, ha a társadalom halállal büntetné a tolvajokat?" "Célszerű- érdemes, helyes-e halállal büntetni a mi világunkban a tolvajokat?" Mindenféle homályos igazságosságfelfogástól függetlenül, azt hiszem, hogy ez önmagában is egy ultima ratio. Ugyanis, ha visszatérnénk a tolvajok halálbüntetéséhez, akkor az valószínűleg megrogyasztaná, az eddig felépített civilizációnkat. Persze nem úgy, hogy kihalnánk tőle, vagy valami káosz lenne, hanem úgy, hogy sok minden másra is kihatna. Ugyanis a társadalomnak ezek a "felépítményei" egy egymással összefüggő rendszert alkotnak. Persze nem mereven összefüggőt, szigorúan determináltat, de mindenképpen egymásra valamilyen mértékig kihatót. Ha csekélységegért is szabad embert ölni, akkor az leértékeli az egyik legfőbb értéket, az emberi életet. Ha az leértékelődik, akkor mindent "magával ránt", ami az emberi együttéléssel kapcsolatos. És ugye, egy társadalomban mi nem kapcsolatos azzal, hiszen az egész társadalom maga az együtt élő individuumok gyülekezete. Szumma szummárum, az emberek életminőségét rontja az, ha egymással túl szigorúan, vagy igazságtalanul, vagy ésszerűtlenül bánnak.

Persze, a helytelen szigor, és a teljes megengedés között egyensúlyt kell "belőni". Ez is leginkább pragmatikus alapon működhet. Meg kell figyelni, hogy hosszabb távon, a kihatásaival együtt (és persze, sajnos a kihatások nagyon messzire gyűrűzőek) mi hoz több előnyt, és hátrányt, és mi lesz az "egyenleg". Visszatérve a példára: A büntetések túlzott szigora ugyan valószínűleg csökkentené a bűnelkövetést, de a tovagyűrűző kihatásai révén olyan rideg, szigorú merev, igazságtalan társadalmat eredményeznének, amelyben az életminőség leromlana. És így az összesített egyenleg sokkal rosszabb lenne mint nélküle. Sokkal veszítenének a réven, mint amit nyernének a vámon.

Persze tudom azt is, hogy a blogposztok "mérgezéspárti" hozzászólói eszében nem morális, vagy pragmatikus érvek forogtak. Hanem "cigánybűnözős", és "liberális-gazemberezős" "érvek". Azokkal azonban nem lehet mit kezdeni, hiszen vajmi kevés racionalitás van bennük, csak "érzelmi fellángolások". Csak azt kívánhatom az ilyeneknek, hogy soha ne kerüljenek olyan élethelyzetbe, amelyben a saját "elveiket" mások alkalmazzák ellenük. Csodálkoznának szegények...

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ipartelep.blog.hu/api/trackback/id/tr615619740

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ParaZita2 2014.10.28. 11:49:08

(ha már így összefutottunk :) )
A tolvaj kivégzése elfogadhatatlan -
a mi civilizációnkban, aminek része a születésszabályozás is, tehát az élethez való viszonyulás eléggé megfontolt, átgondolt a kezdetétől a végéig. (és el is térhet azon országokétól, ahol könnyebben ölnek, és valószínűleg könnyebben szülnek is)
Mindazonáltal, meg lehet érteni azokat, akik érzelmi alapon, szinte "hirtelen felindultságból" mondanak véleményt. Egy tolvajlás, betörés, rablás bizony érzelmileg traumatikus hatású, elég egyszer-kétszer átléni, és akkor az ember elég könnyen elveszti a civilizációs fékjeit, értékrendjét. Még talán azt tenném hozzá, hogy a civilizációs értékrendek is alakulnak, módosulnak, és ezért hasznos is beszélni
róluk, véleményeket cserélni, ütközteni.

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2014.10.28. 17:08:04

@ParaZita2: Nincs ezzel vitám. Csak különbséget kell tenni a hirtelen felindultság megértése (ugye, emberileg megértjük őket, sőt, még néha magunk is fel tudunk indulni), és az ebből folyó büntető- vagy lincseléses cselekmények, és ezek igazolása között. Magyarán: A mégoly nagy felindultság sem igazolja a lincselést, vagy az olyan mértékű (a mérték is fontos) büntetést, amilyenről itt volt szó: Lopásért halált.

Chaoyang · http://xiongyali.blog.hu 2015.10.22. 18:38:12

kerdes, hogy ha kinyirom a tolvajt egy mergezett borral mikozben amaz csak azt hiszi, hogy penzbirsagot vagy par napos elzarast kockaztat (egyebkent kitilthatja meg, hogy fagyallot tegyek a sajat palackomba, aki meg hulye es jogosulatlanul megissza az belehal) azzal "becsapom" a tolvajt es ezzel en is bunosse valok illetve ha a torveny elore "figyelmeztetene", hogy amennyiben lop akkor halalra is itelhetik, melyik esetben lenne igazsagos ha a vegeredmeny ugytan az? Nyilvanvalo. Egyszovala a torvenynek nulla visszatarto ereje van, ergo valakinek tele lett a hocipoje es a tettek mezejere lepett. Nevetseges az europai igazsagszolgaltatas. Kinaban szazaval vegzik aki a korrrupt tisztsegviseloket es kissebb bunokert is evekre bebortonzik oket, nbalunk meg vizsgalat sem indul a politikusok koreibol kikerulo tolvajoknak akik nem bort lopnak hanem milliardokat sikkasztanak. Miert ne lehetne drakoi szigort alkalmazni? Senki nem lop kenyszerbol, mindig van munka annak aki keres. Lopni uzlet, kockazat es haszon elven alapszik. Alcsony kockazat mellett kis haszonert is erdemes bunbe esni, de az a baj, hogy felgyujtasz egy stadiont, kilopod a neped szemet es meg ezert sem lebeg semmilyen szamottevo kockazat a rohadt elvtelen gerinctelen politikus szeme elott, teljesen erthetoen semmi nem fogja megfekezni oket. Kik hoztak ezeket az enyhe torvenyeket/ Ah, hat a legkomolyabb bunozok. A mindenkori kormanyaink./ Talan nem nekik kellene irniuk a torvenyt.

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2015.10.23. 10:10:28

@Chaoyang: Jó a kérdésed, mert minden kérdés jó, amely a "tökénél ragadja meg a problémát", vagyis a rá adott válaszok elősegítik a jobb megértést. Nem akarok nagyon távolról indulni, csak egy picit... Itt ugye, az az elsőrendű kérdés - ha már filozofálunk - hogy az adott helyzetben mi az "igazságos"(helyes, jó) megoldás. Csak ezzel az a baj, hogy az "igazságosság" (helyesség, jóság) igen homályos fogalmak. A gyakorlatban mindenki azt mond rájuk amit akar, azt tart igazságosnak (stb.), amit a saját szubjektív szempontjai szerint elfogad, jónak tart, stb. Így, a fogalomértelmezés ezen szintjén maradva nem lehet igazságot tenni.
A megoldás ebből az, hogy megpróbáljuk az "igazságos" fogalmát felbontani, felosztani, levezetni további, immár érthetőbb, kezelhetőbb fogalmakra. Ennek az alapja lehet a praktikum, vagyis a gyakorlati működőképesség. Mégpedig úgy, hogy elméletben is modellezni kell, és aztán persze a gyakorlat is igazolja (sajnos csak részben, mert a gyakorlat mindig csak a megvalósult helyzeteket igazolja - így vagy úgy -, a meg nem valósultakat nem), hogy egy-egy megoldás hogyan működik, az mennyire jó.
Pl, ugye konkrétan itt most az a kérdés, hogy a "drákói szigor" megoldása, az jó-e ilyen esetekben. A drákói szigor magyarul azt jelenti, hogy rendkívül nagy (még a szokásosnál, átlagosnál is nagyobb) szigorral büntetik a bűntetteket. Ez az elmúlt korok történelmében egyáltalán nem volt szokatlan eljárás, sőt gyakorlatilag ez volt a norma. A viktoriánus Angliában, és előtte is, a tolvajlást akasztással büntették, Kínában a korrupciót ma is (bár, így távolból nézve, van egy olyan halvány gyanúm, hogy a magasabban posztoló elvtársak korrupcióját mégsem annyira), és stb.
Tehát a kérdés az, hogy az ilyen szigor összességében megéri-e, hatásos-e. Az "összességében", és a "hatásosság" itt nem csak azt jelenti, hogy a drákói szigor visszaszorítja-e a bűnözést, mert ha csak ez lenne a kérdés, akkor a válasz valószínűleg "igen" lenne. Hiszen ha tudja valaki, hogy egy kifli ellopásáért is akasztás jár, akkor kevésbé kockáztatná azt meg, mintha csak pénzbüntetés járna érte. Hanem az összes következménybe itt beleértendő a társadalom, a civilizáció általános állapota is. Pl. az, hogy az emberi kapcsolatokra milyen hatással lenne az, ha a társadalom (a hatalom) ilyen keményen bánna az emberekkel. Vajon nem dezintegrálná-e teljesen (a mostaninál sokkal jobban) az ilyen megoldás a társadalmat? Vajon nem hozna-e el egy farkastörvényes, aki kapja marja, önző, mindenféle humánus értéket negligáló környezetet az, ha az emberi életnek ilyen kicsivé válna az értéke, a súlya?
Tehát - immár rövidre fogva - itt az a kérdés, hogy egyrészt mik lennének az adott eset nyereség- veszteség következményei, másrészt meg, hogy ezeket mérlegelve, megérné-e, ez vagy az a megoldás, ill. melyik érné meg. Ezt a mérleget nézve mondom én azt, hogy nem, nem éri meg a drákói szigor, az embereket máshogy kell nevelni, törvényességre szoktatni, és végső soron civilizálni. A drákói szigor alkalmazása az a könnyebb út, ami végső soron több kárt okoz, mint hasznot.