ipartelep mondja

Ha én Magyarország miniszterelnöke lennék...

2012. szeptember 14. 21:35 - ipartelep

... akkor mit tennék.

Merész, ugye? Mindenki csak bírál mindenkit a politikai, a gazdasági, és a közéleti tevékenység terén, de azt senki nem mondja meg, hogy mit kellene csinálni. Most én elmondom. De először - szokás szerint - egy kis elméleti megalapozás, a kályhától kezdve.

A politikai cselekvésnek (programoknak is) alapvető politikafilozófiai elvekből kell kiindulnia. Ezek az elvek meg még alapvetőbb erkölcsi elvekből eredeztethetőek - úgy a jó, ha onnan jönnek. (Ez azért fontos, mert megmutatja, hogy a versenyző nem egy önző dög, aki csak a meggazdagodásra, és a hatalomra hajt, hanem van valami éteribb is a tarsolyában. Ez alapján én pl. gyakorlatilag pár releváns mondatból el tudom dönteni, hogy egy politikus magasabb osztályba léphet-e, érdemes-e még rá figyelni, vagy mehet a levesbe.) A legalapvetőbb ilyen erkölcsi elvek a következők: igazságosság, az élet, és az életminőség tisztelete, az igazságra (felfedésére, és kimondására) való törekvés. Az ezekből "logikusan" (helyesen) eredeztetett politikafilozófiai elvek a következők: szabadság, egyenlőség, szolidaritás. (Ugye milyen egyszerű ez eddig?) Aki most azt hinné, hogy "de hát az említett morálfilozófiai elvek nem szabják meg ennyire szigorúan, és korlátosan a belőlük levezethető politikafilozófiai elveket", az súlyosan téved. Pl. azonnal negligálják a maradi, konzervatív, vallásos, jobboldal összes hagyományos polfil. elvét az "isten, haza, család"-tól (jó, tudom, ezek már egy normális jobboldalinak is a "gáz" kategória) kezdve egészen a modernebb jobboldal, polgáribb, jobbos-libertariánus elveiig (individualizmus, verseny, anti-etatizmus, és hasonlók). Igen, határozottan azt gondolom, hogy humanitárius, igazságos politikafilozófiai elvek csak a baloldali-liberális szférában léteznek. (Én már a "polgári" ideológiákat is - végső soron - gazemberségnek gondolom, hiszen tagadják mind a morális, mind a polfil. elveimet.)

Namost. (A bevezető kezd hosszúra nyúlni.) A politikai programoknak két nagy hibája szokott lenni. Az egyik az, hogy a fenti leszármazási út nem vehető bennük észre, nem követhető. Az erkölcsig (ami egy filozófiai kategória is) való visszavezetés, egyáltalán a róla való beszéd, meg sem történik, mert azt nem odavalónak, inadekvátnak gondolnák egy politikai programban. Hát én nem gondolom annak. A másik hiba persze az, hogy irreális, megvalósíthatatlan, vágyvezérelt, és túl általános célokat tűznek ki, amelyekről már a kezdet kezdetén látható, hogy az írói is csak propagandafogásnak gondolták őket, valójában csöpög belőle a populista demagógia..

Persze, olyan politikus nincs, aki nem a "jót", a "boldogságot", a "jólétet", és hasonlókat (mint legfőbb erkölcsi alapelveket) tételezné, legalább hallgatólagosan. Csak mivel igen távoli a kapcsolat az "elvei", az a programja között, hiteltelen lesz az egész. Ha mindenki "jót akar", de közben nagyon sokan rosszat csinálnak (és közben továbbra is a jót propagálják), akkor már nagyon nehéz lesz bárkinek is hinni. Erre is tanít bennünket a történelem. Hitler is, Sztálin is, és Orbán is jót akar(t) - persze elsősorban maguknak, másodsorban a sleppjüknek, de ha még maradt egy kis jó akaratuk, akkor a népüknek is - csak az a baj, hogy amit ők a "jó"-n értettek, az a gyakorlatban leginkább simán rossz volt. (Megjegyzem, nem egyforma mértékben: Hitler, és Sztálin mennyiségi értelemben világpolitikai machinátorok voltak, tehát ők sok rosszat tettek. Ugyanakkor, arányaiban, és időszakaikban bizonyos jót is "elkövettek" a népükkel, országukkal - ha a végső elszámolás erősen negatív is volt. (Még Hitler is munkát, kenyeret adott a népnek, mielőtt eljött volna az elmebaj.) Ugyanez (egyik sem) Orbánról nem mondható el. Ő semmi jót nem tesz az országával.)

No de akkor térjünk rá lassan, hogy mit is kellene csinálni miniszterelnökként.

Ha én egy baloldali-liberális szaki vagyok (márpedig az vagyok), és a fent taglalt elveim vannak (ezek vannak), akkor először is megpróbálnék azokhoz igazodni, azokat betartani, és azokat adaptálni valamilyen módon a valóságra. Igen az adaptáció nem egyszerű móka. Hogyan lehet pl. az "igazságosságot", vagy az egyenlőséget "alkalmazni" a társadalomban? Hát úgy, hogy egy igazságos, és egyenlő társadalmat kell felépíteni (alakítani). Lehet ezt a mai kapitalista rögvalóságban, ahol majdnem minden (a rendszerspecifikumok) pont ezek ellen szólnak? Nem lehet. Neki lehet ugrani most, ebben a rögvalóságban a kapitalizmusnak, mint tót az anyjának? Nem lehet. Akkor mi marad? Akkor az marad, hogy szépen, lassan belülről kell megreformálni a rendszert. Mint jó anyuka a hülye gyerekének, el kell magyarázni mindenkinek (én éppen ezt teszem a magam eszközeivel), hogy "Pistike, ez így nem jó, nem működik, ha így marad, mindenkinek dádá lesz, meg kell javulni." Sajnos, nincs más út.

De próbáljuk meg már végre áthidalni az elvek és a gyakorlat közti szakadékot, és lépjünk a tettek mezejére. Mi a fő baja most az országnak? Mi az a legfőbb gond, ami aztán mint egy cunami, szétterjed, és generálja a többi bajt? Erre könnyű válaszolni: A gazdaság nem működik jól, voltaképpen alig van gazdaság. Miért nem működik jól az az átkozott? Erről már írtam korábban is: Azért, mert a konkurens gazdaságok versenyében gyengék vagyunk (és nem tudjuk magunkat kivonni a verseny alól), és azért is, mert rosszul, rossz hatásfokkal, keveset, kevesen dolgozunk, termelünk. Ebből következik minden további baj, azok amelyeket a népek közvetlenül éreznek a bőrükön (hiszen azt nem érzik közvetlenül, hogy nem vagyunk versenyképesek), az elosztás hibái (rendszerspecifikusan igazságtalan, és alig van mit elosztani), és ezek a bajok fel-, és beszivárognak a társadalmi felépítmény minden szegletébe, szegmensébe. Ott már nem lehet tenni ellene semmit.

Mit lehetne tenni a gazdasággal? Ez ügyben komoly tudós közgazdászoktól is olyanokat lehet olvasni, hogy pl. az országnak ki kell használnia a természeti adottságait. A turizmust, a hőforráskészletet, a mezőgazdaságot... Azért mondanak ilyeneket a komoly emberek, hogy álcázzák vele az ötlettelenségüket. Vagy jó esetben azt a nemtudásukat, hogy egy makrogazdasági feljavuláshoz nem csak több évtizednyi idő, de komoly, alapvető stratégiaváltás is kell, olyan ami nem jön magától, vagy vezényszóra, hanem csak bizonyos nagy léptékű történelmi események idézik azt elő, de azok sem feltétlenül, szükségszerűen. Ilyesmi nálunk nem várható, mi, mondhatni most is pályán vagyunk, egy olyan pályán, amiről nem fog bennünket leugrasztani semmi - hogy áttérjünk egy gyorsabb pályára.

Így abból kell kihozni valamit, amink van, amire van rálátásunk, és hatásunk. Mik ezek? Ha a gazdaságunkat nem is tudjuk a saját hajánál fogva kirántani a mocsárból (bár - ha min. elnök lennék -, erre a projectre befizetnék egy komoly agytrösztnek, hátha kitalálnak valami jót), azt azért megnézhetnénk, hogy miért nem jön be az a bevétel, aminek illene, és mire szórjuk ki számolatlanul a pénzt. A fekete gazdaság, és a korrupció mennyi kárt okoz? Jó, tudom, ezek is rendszerspecifikusak. De ebben a mértékben már kultúra (kulturáltság) specifikusak is (és persze, a korrupció a politikusok immaneciája, hozzájuk tartozik, mint kutyához az ugatás). Vajon a velejéig igazságtalan mostani SZJA rendszer egy erősen progresszív, igazságoshoz képest mennyi bevételt generálna egy csapásra? Mit gondoltok, ez az ország azért nem termel (eleget, jót), mert nincs elegendő, az SZJA-n át megvalósuló anyagi ösztönzés, vagy azért nem, mert nincs elég tudás, ötlet, szellem a kivitelezéshez? Aki erre a kérdésre sem tudja a választ, az nem csoda, hogy a kilábalást az alacsony SZJA "ösztönző hatásában" látja. Még nem elég világos az eredmény, meg kell várni a teljes csődöt?

Tehát nyilvánvaló, hogy a bevételi oldalon vannak tartalékok. A társadalom mára (nem csak a magyar!) botrányos, felháborító módon kettévált gazdagokra és szegényekre, és a gazdagok nem hajlandóak semmiféle társadalmi szolidaritásra. Gyakorlatilag felmásztak az árbocra, és az sem érdekli őket, hogy maguk alatt süllyed el a hajó, mert addig is jól érzik magukat, és ők bírják tovább a fedélzeten fuldoklóknál. Na ez az amit nem szabad tovább játszani. Fel kell menni az árbocra, és sorban lehajigálni a dőzsölőket. És félreértés ne essék, ezt még mindig nem rendszerellenesen kell tenni. A kedvencük, a kapitalizmus maradhat továbbra is (egy darabig), de az mégsem járja, hogy hajót meglékelők a magasból röhögnek a fedélközi fuldoklókon. Igaz? Például meg kell szorongatni a gazdagok tökeit, egy nagyon progresszív jövedelemadóval. És el kell magyarázni a népnek - egyébként, a nép sajnos hülye, tehát az emberek azt hiszik el, amit többször, és hangosabban mondanak nekik (ez ügyben lásd a Fidesz propaganda, agymosás hatásosságát, még az "értelmiségre" is) - hogy ezek igazságos (és természetesen jogos) törekvések. Ugyanis a nép ellenében ugyan tenni lehet sokáig, de nem érdemes. Azért nem érdemes, mert ha nem hiszik el, nem látják be, nem teszik magukévá a rendszer "értelmét", akkor mindig csak ellendrukkerek lesznek. Mivel ők nem leválthatóak, ilyen esetben hagyni kell őket, megérdemlik a sorsukat. De itt még azért nem tartunk.

Tehát növelni kell a bevételeket, mégpedig úgy, hogy ha már potenciális új bevételeket nem tudunk generálni (mert ahhoz tehetségtelen piték vagyunk itt az észak Balkánon), akkor legalább ami van, vagy ami egy kis szervezéssel lehetne, azt ne csesszük el. Ezt meg lehet csinálni, pontosabban ez az a maximum, amire a mi tehetségünkből futja.

A kiadási oldalon is óriási bajok vannak. A korrupció mennyit visz el? Az Orbán-Simicska-Kövér és társai maffia mennyit tett, és tesz el, mit gondoltok? Ha ezeket a tolvajokat kiiktatnánk a rendszerből, az önmagában helyrehozná az államháztartást. Persze ez nem elég. Az elosztás teljesen igazságtalan, olyannyira, hogy már nem a munkaerő újratermelődését akadályozza (hiszen a rendszernek nincs is szüksége munkaerőre, a rendszer immár önmagát fojtja meg), hanem egyenesen a sárba tipor minden emberi méltóságot. Bizony feleim, megint eljön lassan a sok millió koldus országa. És a társadalmi szolidaritás teljes hiánya miatt mindenki csak lefele tapos, és arra ügyel, hogy az ő feje még kiérjen a vízből. Ez ám az igazi csőd, és nem az államcsőd, amibe a Dakota vezér viszi az országot.

Egyébként azért térek el mindig a tárgytól óhatatlanul is, mert sokkal alapvetőbb bajok vannak az államháztartásnál. Ez utóbbi állapota már csak egy következménye annak a katasztrófának, ami a fejekben történt. Micsoda nép az, amely tapsol a nyomorba döntőinek, ahelyett, hogy felpróbálja őket az első lámpavasra? Félreértés ne essék, a most említett tevékenységet már teljesen időszerűnek, és kívánatosnak gondolom, ugyanakkor tudom, hogy nem valósul meg. Mi inkább leküzdjük magunkat az afrikai szintre, de akkor sem lázadunk. Pedig a történelmet a lázadások, és forradalmak általában jó irányba lendítették tovább. Egy, a Fidesz maffiát 2/3-ba segítő néptől ilyen nem várható.

No de vissza a miniszterelnökséghez. A probléma persze nem csak az, hogy a politikusok nem értenek semmihez (ahhoz főleg nem, ami a dolguk lenne), hanem az is, hogy a politikai rendszer, az egész demokráciának csúfolt valami szintén az együttműködés helyetti versenyen alapul. És aki nyer, az elveszi a jutalmát, ahelyett, hogy a tennivalókhoz fogna. A versenynek csak akkor van haszna, ha a versenyzők értelmes alternatívákat jelentenek. Ha két (sok) tehetségtelen hülye között kell választani, akik csak abban versenyeznek, hogy melyik teszi tönkre hamarabb, és alaposabban az országot, akkor ott felesleges a verseny. Akkor annál jobb lenne egy bölcs, jóakaratú, teljhatalmú istenkirály uralma is. Mire megyünk ezekkel az emberekkel? 50 év múlva lassan elkezdjük kapisgálni, hogy valami nem működik jól, mert nem lett jobb, akkorra sem? Pedig már most is világosan lehet látni az okokat, csak senki nem hiszi el azokat, mert a propaganda mást mond nekik? Szépen állunk...

Nos, igen. Ez most az eddigi, inkább elemzősebb posztokhoz képest egy kirohanósabb volt. Persze még annyit sem érek el vele, mint Zrínyi, aki legalább hős lett, ha Szulejmánt nem is ölte meg. Az én ellenfelem is dögrováson van már, vagy tán meg is döglött, ki tudja (de elég jól titkolják még), mindenesetre a hullája még sokáig fogja mérgezni a világot. De legalább kimondom, hogy ez egy dög, ne egyétek, mert belehaltok.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ipartelep.blog.hu/api/trackback/id/tr734775832

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.