ipartelep mondja

A munka világa.

2012. augusztus 30. 20:36 - ipartelep

Jaj, valami nagyon jót olvastam ma az egyik újság hozzászólás rovatában. Az újságcikk egyébként arról szólt, hogy a maffiapárt (a Fidesz) elprivatizálta valamelyik kórházat a csókosainak, és most több mint félezer dolgozót utcára tettek (miután a vezérigazgató ellen meg büntetőeljárás (is) folyik).

A két, egymással vitázó hozzászólás részlete:

"Az átkosban munkahely volt,nem munka,ezért omlott össze!"

"De a jó francba!Ebben a rendszerben munkahely sincs,munka sincs,sőt sokaknak kenyér sincs,ez akkor mi a büdös lópikuláért nem omlik össze?!"

Nekem itt a válaszban rejlő keserű humor tetszik. De nézzük először az első szöveget. Az egy teljesen megszokott, közhelyes tévhit. Azt mondja, hogy a szocializmusban nem volt munka, csak munkahely volt, és ezért omlott össze. Ez ugye két darab hamis állítás. Az első állítás azért nem igaz (így ahogy van, semmiképpen), mert a meglévő - és a mostaninál kb. 3x több - munkahelyen ha nem is dolgoztak nagy intenzitással, (hiszen a munkaerő részben "redundáns" volt, mindenkit alkalmazni kellett valahol, nem lehetett munkanélküliség - de ez is csak részben, helyenként; én dolgoztam az átkosban, és egyik munkahelyemen sem tűnt fel, hogy nincs munka, vagy nem kell azt megcsinálni, de még az sem, hogy túl sokan vagyunk rá. Valójában akkoriban az volt, hogy a szocialista országok (+ az ebbe belevonható, baráti harmadik világ országai részben) egy belső közös piacot alakítottak, amely nagyrészt független, és védett volt a kapitalista szabad piactól. Ez egy szükséges kényszermegoldás volt, mivel a szabad piaci versenyben nem tudtak volna megélni. És aztán persze, a vége felé, ahogy egyre jobban kinyílt a rendszer, és egyre több felületen érintkezett a kapitalista gazdasággal, nem is tudott azzal lépést tartani. Ez ismert mese. No de ettől még ezek a munkahelyek, és munkások dolgoztak, termeltek, állítottak elő értéket. Lehet, sőt biztos, hogy nem olyan minőségi termékeket  mint a versenyben edződött nyugat (Merci helyett Trabantot ugye), de valamennyit igen. És évtizedekig el is éldegéltek ebből (a belső termelés, ha alacsonyabb szinten is, de el tudta látni a lakosságot), és még nagyon sokáig így is maradt volna, ha nem nyílnak ki a határok. Kifele már nem voltak versenyképesek, elbuktak, jött az a rendszer, amely nem tart igényt a munkásokra -hiszen neki csak a profit kell. No de ez innen egy másik mese már.

Tehát az első jóember csak a szokásos, leegyszerűsített szocializmus ellenes mantráját nyomja, ami nem igaz. Arra válaszol a második ember. Amit mond, a szavak _szigorú értelme szerint_ szintén nem igaz, hiszen ebben az új rendszerben is maradt még munka, és munkahely, igaz sokkal kevesebb, mint a szocializmusban. És mint helyesen rámutat, az új, kapitalista rendszerben sokaknak még "kenyér" sem jut. (A kenyér hiánya itt nyilvánvalóan a nagyon alacsony, létminimumos életszínvonalra utaló metafora, ami még a szocializmus utóbbi évtizedeiben sem volt jellemző.)

És nagyon jó a dühös kérdés: ha ez az új rendszer csak arra képes, (és egyre inkább arra, az aktuálisan regnáló tehetségtelen politikai garnitúráktól függetlenül), hogy a népet nyomorba döntse, és csak egy szűk réteg haszonélvezetét szolgálja, akkor vajon hogy a fenébe tud fennmaradni?

Ez egy igazi kérdés. Miért? Azért, mert egy nagyon égető problémára mutat rá. A kérdésben indirekte benne van az az állítás, hogy a rendszer rossz, és jó lenne elsöpörni. Ez így van, tökéletesen igaz - bár azt hiszem erre még talán a kérdés feltevője sem gondolt - néha (sokszor) nehéz megtenni a következő gondolati lépést. Miért tud ez a rendszer fennmaradni, ha egyre több embernek rossz, és ha strukturálisan is rossz?

Azt hiszem ennek számos oka van. Először is, azt, hogy a kapitalizmus strukturálisan rossz, fenntarthatatlan, becsődölő, igazságtalan, stb. rendszer, még kevesen látják, tudják. Ennek is több oka van (hogy miért nem látják ezt), nem akarok különösebben belemenni, csak párat mondok: Nincsenek afféle (olyan) politika-filozófiai elveik, amelyek ez ügyben orientálnák őket. A legtöbb ember az elveit nem (sem) mély meggondolások, és komoly racionális elemzés útján szerzi be, hanem holmi készen kapott, neki valamely, inkább érzelmi okból megtetsző (az érzelmi hangulati elemek fontossága, részaránya nagy) jelszavakat követ. Ha azt mondják neki, hogy a szocializmus rossz volt, akkor biztos úgy van, nem gondolkodik tovább. Ilyen az emberek 99%-a. A másik ok az, hogy a megvalósult szocializmust nem tudják elválasztani a szocializmus (kommunizmus) elvétől. Azt hiszik, hogy valaha is volt a Földön szocializmus, holott csak egy, már az elejétől rossz irányba menő diktatórikus izé volt. Ami a végére kezdett kicsit javulni, de addigra pont elvitte az ördög.

A kapitalizmus fennmaradásának másik oka a tehetetlenség, és a kilátástalanság. Azt mondják, hogy "nincs helyette más". Emlékeztek mit mondott Virág elvtárs, amikor elfogyott a homok? "Nincs homok? Akkor csinálunk elvtársak!" És bár az analógia annyiban fals, hogy a homokot a szocializmussal ellentétben nem csinálni kell, de arra jó, hogy mutassa: nem tátott szájjal kell várni a csodára, hanem meg kell csinálni a rendszert. De ha ekkora tévhitek övezik az egészet, akkor tényleg nehéz ügy lesz.

A harmadik ok az, hogy a megvalósult "szocializmus", és annak bukása teljesen diszkreditálta a szocializmust, az eszmét is. Mint mondtam, a Földön sosem volt (csak majd lesz) szocializmus (kommunizmus főleg nem), úgyhogy ez olyan, mintha egy tömegben pont a féllábút vádolnánk meg azzal, hogy seggbe rúgott bennünket. Hamis vád, a vádlott ártatlan.

És vannak még egyéb, pszichológiai, "tömeghisztérikai", és konkrét a politikai okai is, hogy nem omlik össze ez a velejéig rohadt gazdaságpolitikai rendszer. Azt hiszem, egy mértéken felül nem is lehet ezt erőltetni. Meg kell érnie neki, hogy már majdnem mindenki lássa, hogy ez így nem mehet tovább (ez az érzés hajaz a 89-90-es rendszerváltó hangulatra). És ez az érzés még messze van, nagyon messze. Nagyon meg kell majd még szenvedni érte.

Ezért hát azt üzenem itt a második hozzászólás írójának, hogy türelem, és kitartás. Seggbe fogjuk rúgni (ha kell, két lábbal) ezt az új rendszert is, ha majd megérünk rá. Ha egyre több olyan ember lesz, aki felismeri, hogy "itt valami nagyon nem stimmel".

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ipartelep.blog.hu/api/trackback/id/tr164742505

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Untermensch4 2016.11.10. 12:55:26

" Ilyen az emberek 99%-a. A másik ok az, hogy a megvalósult szocializmust nem tudják elválasztani a szocializmus (kommunizmus) elvétől."
Esetleg azért mert az egyenlősdi ellentétes az emberi természettel. Az érvelés kicsit olyan mint a valláskárosultaké, ami jó az istenük/isteneik műve, ami rossz a gonoszé/gonoszoké. Ami meg úgy tűnik hogy gyakorlatilag isten(ek) gonoszsága az nem az, tévedés, mérési hiba, a gonosz műve. Hiszen az isten(ek) elméletét ismerve tudható hogy (az) isten(ek) jó(k).
"A kapitalizmus fennmaradásának másik oka a tehetetlenség, és a kilátástalanság. Azt mondják, hogy "nincs helyette más"."
Meg hogy a kapitalizmus elméletétől eltérően megvalósult gyakorlati elemeket vannak akik nem tudják elválasztani a kapitalizmus(piacgazdaság) elvétől.
A groteszk az hogy a kapitalizmus elmélete sem tökéletes. Legalábbis szerintem az emberek többsége nem azért versenyez hogy újra versenyezhessen hanem a győzelemért. Lehetőleg a végleges győzelemért ami után már nem kell versenyeznie, küzdenie, "készen van", "révbe ért, stb. Ha "a verseny öröméért" hajlandó lenne versenyezni a legtöbb ember akkor a díjazás mint olyan, kikopott volna az idők során a versenyekből.
"A harmadik ok az, hogy a megvalósult "szocializmus", és annak bukása teljesen diszkreditálta a szocializmust, az eszmét is."
A "megvalósult" helyére írjuk: "crony", a "szocializmus" helyére pedig "capitalism"...

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2016.11.10. 15:03:12

@Untermensch4: A megvalósult szocializmust nem azért nem tudják elválasztani a szocializmus (kommunizmus) elvétől, mert - ahogy te mondod -, "az egyenlősdi ellentétes az emberi természettel". Hanem azért, mert az emberek nem elég okosak ahhoz, hogy a gyakorlatot különválasszák az elvektől, másképpen mondva észrevegyék azt, hogy a kettő más-más műfaj. És persze azt sem veszik észre, hogy a kommunizmus elve soha sehol nem is valósult meg.
Amiről te beszélsz, hogy az egyenlősdi vajon idegen-e az emberi-természettől, az egy másik kérdés. Ha ez így lenne, akkor persze azt jelentené, hogy az egyenlőség megvalósíthatatlan ábránd, mert az "emberek nem olyanok". Csak hát ez az elképzelés tartalmazza azt az előfeltevést, hogy egy társadalmi berendezkedés milyenségét döntően meghatározhat az ember biológiai természete. Ugye, ez olyan mint az oroszlánoknál, vagy a farkasoknál, vagy a legtöbb csoportokban élő állatnál. Az ő társadalmuk hierarchikus jellegű, és ezt a hierarchiát az ő állati-biológiai, természeti adottságaik határozzák meg. Nem is változott semmit évmilliók óta sem.
Azonban, itt az a jó hír, hogy az ember, legalábbis ebből a szempontból, nem állat. Az ember sokszor, sok mindenben felül tud emelkedni az ösztönein, a biológiai meghatározottságain. Erről szól az egész társadalmunk, és az összes olyan elméleti termékünk, amelyeket aztán megpróbálunk megvalósítani. Az ember sokkal értelmesebb, mint az állat, annyival, hogy felül tudja írni az állati "törvényeket". és természetesen ilyen az "egyenlőtlenség parancsa" is.

Untermensch4 2016.11.12. 18:14:10

@ipartelep: Rosszul fogalmazok, bocs. Az elmélet-gyakorlat mint két külön műfaj, ahogy írod is... Az "emberi természeten" nem csak a biológiai determinizmust értem hanem a "mentálisat" is. Ez kb a kultúra kapcsán jelentkezik és ebből adódik sztem az is hogy nem tudjuk jól szétválasztani az elméletet és a gyakorlatot. És mindkettőnél a kivitelezési készségünket is behatárolja. Eleve korlátos tudásból kell összerakni az elméletet aztán szintén korlátos tudással átültetni azt a gyakorlatba. Az egyenlősítést leginkább (a legtöbben) a "fűnyíró-elv" alkalmazásával tudják elképzelni, zéró összegű játszmaként. És ahogy megpróbálják átültetni a gyakorlatba csodálkoznak hogy akik a vágási szint fölé nőnének azok nem erőltetik meg magukat ezért. Mert nem hatékony "túl magasra" nőni. A satnyák meg várják a leeső zöldtrágyát mert hatékonyabb várni a plusz erőforrásokat mint nyújtózkodni és nőni.
"Nem is változott semmit évmilliók óta sem."
Olvastam egy rövid történetet. Néhány fős turistacsapat bandukol kenyában mikor feltűnik a páviánhorda. Ahogyan körülfogják őket, nulla idő alatt eltűnik a "civilizációs máz" (ha jól emlékszem úgy írta le tömören hogy "benne nyolc diploma és néhány idegennyelv"), a (harcérték szempontjából) alfa emberhím kissé előrébb lépve feszít, a béta mellé zárkózik fedezni oldalról (nem emlékszem pontosan de egy harmadik görög betűs is mintha lenne, ő is alakzatba áll magától), mindketten(/hárman) már be is szereztek egy alkalmatos méretű husángot, nőstények hátul automatikusan elkezdenek maguknak kézreálló köveket szortírozni... Az esti tábortűz mellett feldolgozzák az információkat. A páviánhorda érzékelte hogy nem eléggé könnyű célpontok és végtére is kifelé tartanak a területükről. Ők meg részletes önelemzés után rájöttek hogy bármilyen előzetes, erre irányuló képzés/gyakorlás nélkül is rögtön átváltoztak ősemberré. Az élte túl a vadont.
Ha eltűnik a civilizáció és beáll a "vadon" akkor rögtön vissza is "esünk" a múltba. Ha nagyon és még sokáig is akkor lehet hogy hosszabb idő újra felépíteni a civilizációt.