ipartelep mondja

A "Trilla" ürügyén.

2012. augusztus 17. 23:07 - ipartelep

Örkény István: Trilla

Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. Ír.
Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. Ír.
Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. Ír.
Kicsavarja a papírt. Húsz éve van a vállalatnál. Hideget ebédel. Egyedül lakik.
Wolfnénak hívják. Jegyezzük meg: Wolfné. Wolfné. Wolfné.

Azt hiszem... nem, nem hiszem, hanem tudom, hogy ez egy igazi remekmű (megvallom, a remekműveket annyira élvezem - szinte berúgok tőlük - hogy nehezemre esik szuperlatívuszmentesen írni róluk).

Miért, mitől remekmű a "Trilla"? Előrebocsátom, hogy sem nem tudok, sem nem akarok _irodalmi_ elemzést írni. Örkény ugyan már nincs itt, meg nyilván, ha itt lenne, sem ilyen blogokat olvasgatna, de még elméletileg sem szeretnék a klasszikus, "gondolta a fene" hibába beleesni. De a fenébe is! Olyan a kérdésem, hogy a megválaszolásához egy egész esztétikát kell alapként tételezni. Ehhez nincs erőm, terem, kedvem sem.

Talán, csak úgy kéne csinálni, mint ahogy - olvastam valahol - Heller Ágnes tett egy kiállítás kalauzolásán (talán a tanítványait kalauzolta): Csak kérdéseket tett fel, nem mondott állításokat. A kérdések sokszor jobban elgondolkodtatnak, mintha kemény állításokat tennénk valamiről, hiszen a kérdés válaszra ösztökél, és nem készen ad egy véleményt. De nem, mégse jó ez, hiszen cipőt a cipőboltból, vagyis a tanár dolga a gondolkodás serkentése (a jó tanár azt csinálja), én viszont nem tanár, hanem blogger vagyok, nekem illik állást foglalnom.

No de hogy lehet egy irodalmi alkotásról az esztétikai szempontok figyelembevétele nélkül írni? Nehezen. Na  de mégis...? Mi van még az esztétikán kívül? Nem, nem pontos a kérdés. Hogyan lehet még egyéb más módon is "megközelíteni", beszélni róla? Egyebek között teljesen szubjektív módon is meg lehet ezt tenni. Mivel az esztétika maga is a sok szubjektív ízlés összesített "kánonja", egyfajta sűrítménye, átlagolása,  - és semmiképpen nem valamilyen "abszolútum" földi árnyképe, vagy valamiféle "törvényszerűségek" leírása - ezért megengedhető az ilyesfajta állásfoglalás is. Nincs itt törvény, csak kulturális szabályok, és szokások vannak, amelyek meghatározzák a szépérzékünket. De gondoljatok csak bele: hogy ha idejönne jó messziről egy idegen civilizáció képviselője, tetszene neki a Trilla? Szinte biztosan nem, hiszen az ő esztétikai mintái teljesen mások. Kell-e a tetszéshez a megértés? Bizonyos mértékig igen. Mennyit értene belőle? Ez viszont nehéz kérdés.

Érthető-e a Trilla? Az érthetőség feltétele az, hogy tudjuk: miről szól, mit mond, mit jelent. (Persze általában a műalkotásoknak nem a mondanivalója, a tartalma a legfontosabb _funkciója_, hanem a szórakoztatás), de azért vannak nagyon "gondolati" művek is. (Valójában a legjobb művek jellemzője ez.) Ha valamit értek, az azt jelenti, hogy "el tudom helyezni a világban", látom a kapcsolódásait, tudom, hogy "hogyan működik" (ezek persze egy mű esetében csak metaforák, hasonlatok - a mű nem "gép"). És a megértésnek emiatt fokozatai vannak. A műélvező nem ért annyit a műből mint az alkotója, és nem is pontosan úgy érti. És nem is pontosan, és feltétlenül azt érti, ami a szándék volt. Ez nem olyan nagy baj, és ha az lenne, akkor sem lehetne változtatni rajta. Egy idegen lény a Trillának bizonyos vonatkozásait értené, másokat nem. Az általános, civilizációs vonatkozásokat igen, a speciális, kulturálisakat nem. 

Mi értjük-e a Trillát? Mi is részben értjük csak. A művek (a jók) a valóság függönyébe kapaszkodó ezerlábú pókok. Nem nagyon látjuk az összes lábat. Minél többet, annál jobb nekünk.

Mi a Trilla? Valami versformába öntött próza? Kisnovella, egyperces? Nem fontos. Világfestés. A néhány mondatával egy egész világot fest le. Miért trilla? Mert három a magyar igazság? Inkább talán azért "három a magyar igazság", amiért a trilla is tripláz. Hány Wolfné van? És ki énekli meg a Wolfnékat? Ki törődik velük? És mi lesz velük?

És miért ilyen a világ, hogy ilyen sokszor kell kicsavarni a papírt, és leírni azt, hogy "Wolfné"? Stílszerűen, a nagy mester szavaival: "Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára."

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ipartelep.blog.hu/api/trackback/id/tr694717887

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.