ipartelep mondja

Kell-e halálbüntetés?

2012. július 17. 11:09 - ipartelep

Az aktuális gyilkossági ügy kapcsán írok, de nem az aktuális ügyről, hanem az elvről, amit érint.

Az emberek érzelmei, hangulatai, egyéni sérelmei, és a divat diktálta (igen, a mostani össznépi  - bár szerintem csak az ostobák körében - felhorgadás, divatjelenség is. Ez egyformán igaz a primitív populista -demagóg Fideszes, Jobbikos, Kisgazda politikusokra (akik újra bevezetnék a halálbüntetést), mint az ostoba Facebook-os kommentelőre, aki azt sem tudja, mit beszél, de azért csak beszél).

Hogy egy társadalom hogyan szankcionálja a bűntetteket, az egyszerűen egy pragmatikus kérdés. Nem egyéni, nem sérelmi, nem bosszú, és még csak nem is bűnhődés, vagy "társadalmi igazságérzet" kérdése. A legfontosabb szempont ilyenkor a következő: Úgy az egyéni (az elkövetőre vonatkozó), mint a kollektív megelőzés, visszatartás, elrettentés szempontja. Vagyis az, hogy a bűnös, lehetőleg ne tudja megismételni a cselekedetét, és a büntetés olyan mértékű (de a tettel arányos) legyen, ami a potenciális elkövetőket is visszatartja.

A halálbüntetés lehetősége valószínűleg nem tartja vissza a potenciális gyilkosokat (azt hiszem, vannak erre vonatkozó tényszerű statisztikák). Ha meg nincs visszatartó ereje, az önmagában is ellene szól, hiszen ez az egyetlen mellette szóló indokot lövi ki. Természetesen önmagában a visszatartó erő megléte (ha lenne) sem lenne elég indok a halálbüntetés mellett. Ugyanis ellene még akkor is több, és nyomósabb indok szólna. Az egyik ilyen érv (a halálbüntetés ellen) egy általános meggondolás: Az élet tisztelete. Az, hogy ugyan lehetnek megtévedt egyének, de a humanitárius társadalom legfontosabb elve az élet (a második legfontosabb, az életminőség - de ezt most hagyjuk). Ha egy társadalom nem tartja tiszteletben, és "könnyedén kezeli" ezt az értéket, akkor az hajlamosítja azt a társadalmat arra is, hogy krízishelyzetekben elszabaduljon (a közeli, és távoli történelmünk másról sem szól, mint az ilyen krízishelyzetekről), és tömegek életét veszélyeztesse. A másik érv az, hogy ha nem is gyakori, de azért előfordul, hogy ártatlanul ítélnek el valakit. Ilyen esetben a halálbüntetés jóvátehetetlen.

Egyébként azért is elképzelhetetlen, és irreális, hogy a halálbüntetésnek visszatartó hatása legyen, mert az emberölések nagy része nem előre megfontolt, kitervelt, kegyetlen módon elkövetett, hanem éppenséggel "ad hoc", esetlegesen, véletlenszerűen, egy hirtelen támadt indulati helyzetben történik. Vagyis a gyilkosok nagyon nagy része nem profi gyilkos, náluk többnyire nem is áll fenn a bűnismétlés veszélye. A profi gyilkosoknál (egy részük bűnöző, más részük pszichopata) persze fennáll, de őket a társadalom más módszerekkel is el tudja szeparálni. És a profikat sem tartja vissza a halálbüntetés kilátása. Vagyis gyakorlatilag senkit nem tart vissza, vagy ezért nem, vagy azért. Akkor mi értelme?

A halálbüntetés végső soron egy gyenge, és tehetetlen társadalom válasza egy olyan problémára, amit nem tud más módszerekkel megoldani (szó se róla, nem könnyű a megoldás). De ez a fajta válasz a problémára, rossz. És nem csak rossz, de méltatlan is, egy magára valamit is adó emberséges, racionális kultúrához.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ipartelep.blog.hu/api/trackback/id/tr544661436

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aranyláz 2013.09.29. 12:41:56

"Hogy egy társadalom hogyan szankcionálja a bűntetteket, az egyszerűen egy pragmatikus kérdés. Nem egyéni, nem sérelmi, nem bosszú, és még csak nem is bűnhődés, vagy "társadalmi igazságérzet" kérdése." Jó lenne, ha így lenne, de azért vannak kétségeim. Egyetértek az érveléseddel, de én alapvetően azért vagyok ellene, mert szerintem senkinek sincs joga elvenni a másik életét.

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2013.09.29. 19:22:25

@aranyláz: Igen... Én azért hoztam fel erre egy pragmatikus érvet, mert annak híján csak ez az amúgy szép morális érv maradna. És a morális érv itt, ebben az esetben nem pragmatikus, vagyis nem célszerű, és nem is alkalmazható. Azért nem, mert túl sok kivétel van alóla.
Gondoljunk csak bele: A morális érv itt úgy szól, hogy "ne ölj!" Ezt ugye már ismerjük valahonnan És azt is tudjuk, hogy nem igazán sikerült betartani eddig a történelem folyamán - hiszen az (az emberi történelem) úgy is interpretálható, mint az "ölések története". Ha valamely elméleti szabály, és a gyakorlat között túl sok eltérés, különbség van, akkor azért nem árt utánanézni, hogy miért van ez. Miért nem lehet betartani a "ne ölj" szabályt? Nem lehetséges az, hogy egyszerűen az a helyzet, hogy a civilizáció korai időszakában a konfliktusok megoldásának szinte szükségszerű eljárása a harc, és vele az ölés? De, ez nekem nagyon is valószínűnek tűnik. Ez pedig akkor két dolgot jelent: 1. Most még nehéz tenni ellene, 2. A dolog nem állandó, a fejlődéssel együtt el fog múlni.
Tehát, akkor ilyenformán az a helyzet, hogy a "nem szabad ölni" egy szép, sőt mi több, helyes erkölcsi szabály, amit jelen fejlettségi szintünkön egyszerűen nem tudunk betartani. Emiatt pedig lehet egy olyan érvrendszer eleme, amely rendszer a halállal járó társadalmi konfliktusmegoldások- és következmények (benne a halálbüntetés) ellen érvel, de mivel túlságosan elméleti érv, célszerű mellé tenni egy sokkal pragmatikusabbat is.

Untermensch4 2016.11.13. 11:44:57

" A másik érv az, hogy ha nem is gyakori, de azért előfordul, hogy ártatlanul ítélnek el valakit. Ilyen esetben a halálbüntetés jóvátehetetlen."
Ez azért nekem hangsúlyosabb mint ahogy általában szokták venni mert ez már önmagában az első lépés az "elszabadulás" felé. Csikatilo polgártárs előtt ha jól emlékszem már 22 "valódi elkövetőt" kivégeztek az ügyben. Erre mondja az egyszeri nagyonokos polgár hogy "azok is megérdemelték... valamiért, mert BIZTOS NEM VÉLETLENÜL indítottak eljárást ellenük, volt ez-az", és már meg is indult a relativizálás. A hibák mentegetése is ismert jelenség. Akiknek az esetleg rosszul végzett munkája miatt kivégeznek vkit akit nem is kellett volna, azok megpróbálják ezt feldolgozni. "Legjobb" ha nem is volt hiba, ha "jóvanazúgy, megérdemelte másért" (még ha nem is tudjuk miért meg nem is ítélték el...).