ipartelep mondja

A Gutenberg-galaxis vége? És egyéb spekulációk.

2012. július 10. 19:55 - ipartelep

Az, hogy a hagyományos könyvolvasási szokás visszaszorulóban van, nem is kérdés. A kérdés igazából az, hogy ami utána, esetleg helyett jön, pótolhatja-e a papíralapú könyvet.

Nagyon nehéz megítélni a számítógépek elterjedésének, és az internetnek köszönhető életmódbeli-, és információs forradalom hosszabb távú hatásait. Az ember, azt látva hogy a mai gyerekek nagy többsége egyáltalán nem olvas könyvet, azt gondolná, hogy vége a világnak. És a régi világnak valóban vége. Milyen lesz az új?

Egyszer olvastam valamelyik ókori görög filozófus panaszait, aki azon volt kiakadva, hogy a "mai fiatalok" (vagyis az ő kortársai, a 2500 évvel ezelőtt éltek), már egészen mások, nem úgy viselkednek mint ahogy kellene, és egyáltalán, az egész generáció romlott. Tehát a generációs ellentét örökös. De vajon itt csak a generációs ellentétekről van szó? Vagy arról, hogy a robbanásszerű technikai-technológiai változás valamit tényleg megváltoztatott?

A változás maga egy tény. Az új generáció már csak az interneten olvas (meg persze kényszerűségből az iskolában még). De nem is az a fontos, hogy hol, és milyen technikai eszközökkel olvas, hanem sokkal inkább az, hogy mit olvas. A közelmúlt (internet előtti korszak - ami nem volt rég) olvasói zöme tudjuk, hogy mit olvasott: lektűrt, és ponyvát. Magas-irodalmat kevesebben, tényirodalmat, tudományt, filozófiát, meg alig valaki. Ebből a szempontból a veszteség nem tűnik nagynak. De ha belegondolunk, azért a múlt olvasói átrágták magukat néhány Vernén, Karl May-on, Jókain, sőt előtte még Benedek Elek-en is. Ma Benedek Elek helyett számítógépes játékok vannak, Jókai helyett meg a Facebook. De szó szerint. Vajon egy súlycsoport a kettő?

Mi a haszna, és értelme az olvasásnak? Kétféle: Egyrészt tájékoztat, tanít, tényeket közöl, megismerhető belőle a világ. Másrészt szórakoztatva nevel, úgy, hogy a képeket nem készen kapod, hanem a fantáziádat dolgoztatja meg. Ha sok könyvet olvasol (még ha akár lektűrt is) szélesebb, tágabb lesz a világod horizontja. És ha sokat játszol valami lövöldözős játékkal, vagy sokat csetelsz a Facebookon...? Meglátjuk, mi lesz ebből...

Azt hiszem, hogy ha valaki, akkor én aztán nem vagyok konzervatív, nem hogy a szó politika-filozófiai (abban semennyire sem), hanem életmódbeli értelmében sem. Mindent szeretek, ami szokatlan, különös, formabontó, nonkomformista, lázadó. Az bizonyos, hogy az internet a világ egyik legjobb dolga, minden idők egyik legfontosabb technikai találmánya. És lehet, hogy a könnyebb ellenállás irányába menve, a tömegek rosszul, hülyén használják? Lehet, hogy a tömegek nem tudnak választani (egy bizonyos területen ez tény, de most nem politizálunk)? Lehet, hogy az internet adta teljes szabadság olyan a tömegeknek, mint amikor a gyerek kezébe töltött pisztolyt adunk, hogy játszhat azzal is? Persze - tévedés ne essék -, én tényleg liberális vagyok, olyasmi eszembe sem jut, hogy bármilyen szempontból is korlátozni kellene az internetet. A szabadság akkor, és addig jó (mennyiségi értelemben), amíg többeknek ad szabadságot, mint amennyi embert a mások gyakorolt szabadságjogai korlátoznak (hiszen sokszor ami az egyiknek szabadság, az a másiknak korlátozás). Tehát a nagyon szélsőséges, immorális internet adta lehetőségek korlátozásán kívül (de ezt az interneten kívüli világban is korlátozni kell), minél több szabadság biztosítása a legjobb. Azonban a szabadság csak egyetlen egy civilizációs szempont - bár nagyon fontos. Egy másik civilizációs szempont lenne az, hogy az emberiség merrefelé halad. Az elhülyülés, vagy a felvilágosodás irányába.

Hihetnénk azt, hogy a felvilágosodás felé. És valóban: Az eddigi történet azt mutatta, hogy hosszú távon csak haladtunk valamicskét. Hogy a rövid távú, időszakos visszaesések ellenére, azért a tendencia jó. De mi garantálja azt, hogy ez így is marad? Gondoltatok már a "ki őrzi az őrzőket?" problémára? Vajon ki viszi tovább a tüzet, ha majd egyre kevesebben tudják, hogy mi az a tűz, és egyáltalán, hogyan kell azt megőrizni? Ez persze most egy kis argumentum ad absurdum, a helyzet dramatizálása. Még messze nem ilyen súlyos a helyzet, még talán el sem kezdődött az ilyen irányú tendencia. De elkezdődhet. A "jótéteménynek" is lehet nem várt, nem kiszámított mellékhatása. Az atomenergia felfedezése a XX század közepén elég könnyen az emberiség bőrére mehetett volna (Kubai rakétaválság, meg az egész hidegháború), amellett, hogy az energia- és sok más egyéb gondot nem lehet megoldani az atomenergia hasznosítása nélkül. És egyébként is szükségszerű, hogy egy civilizáció az adott fejlettségi fokon felfedezze a "sorban felfedezendőket". Csak az nem szükségszerű, hogy a technikai-technológiai, és a társadalmi-politikai haladás nem korrelálnak egymással, sőt nem is "kommunikálnak", és ez által az egyik inkompetenciája miatt a másik rászabadul az emberiségre. De ez már egy messzebb vezető mese lenne.

A Gutenberg-galaxisnak úgy néz ki, hogy maximum néhány évtized-évszázadon belül tényleg vége. Jön helyette egy globális interkommunikációs korszak, a maga más világával. Ennek minden kihatását ma még el sem tudjuk képzelni. Az emberben van egy olyan (téves) hit, illetve vágy, hogy a világ az ő tetszése, harmóniái, kívánságai szerint alakul, olyanná, amit ő még megért, amelyben otthonosan érzi magát. És ha mégsem így történik, akkor az nem tetszik neki, bánkódik, és idegenkedik tőle. Mit szólna az ókor embere a mai világunkhoz? Mennyire értené, de főleg, mennyire érezné benne jól magát? És mi a jövőben? Bér, talán ez sem szimmetrikus, talán  a modern ember jobban megértené a posztmodern világot. A fejlődés sem szimmetrikus, hanem exponenciális - már amennyire ezt mennyiségileg le lehet írni (utálom a "felgyorsult világ" közhelyet).

Vajon mennyire, és mennyiben érdekel bennünket, hogy mi lesz itt 500 év múlva? Van olyan, hogy kollektív felelősség? Vagy ha nincs, érdemes lenne "bevezetni"? Én azt hiszem, hogy foglalkoznunk illik, sőt, kell a jövővel is. Nem holmi "kollektív tudat", vagy szellem, vagy hasonló nemlétező marhaságok miatt, hanem egyszerűen egy morális meggondolásból: ha valamiben tehetünk jót, akkor inkább azt tegyük mint a rosszat. Tekintet nélkül arra, hogy annak ránk már nem lesz kihatása.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ipartelep.blog.hu/api/trackback/id/tr304643036

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szemet 2012.07.12. 10:35:54

Hát én nagyon örülök a fejlődésnek:

Nekem kb. sírni támad kedvem, ha belegondolok hogy gyerekkoromban (egy vidéki városban) mennyi tudásszomjam "pazarolódott el" ahogy a helyi könyvtár szegényes választékából apránként kellett összevadásznom az (általában szegényes) információt arról ami érdekelt.

És azok a kortársaim akikben nem volt tudásszomj akkoriban is találtak jobb szórakozást a könyvtárazásnál.

Szóval lehet, hogy kevesebb ma az olyan aki unalomból sodródik az olvasáshoz, aki viszont tényleg érdeklődő az sokkal jobb helyzetben van mint régen.

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2012.07.12. 11:02:15

@szemet:
Mivel a dolgok összetettek, mindennek van jó- és rossz oldala is (vagy jobb, és rosszabb). Az internet (és egyáltalán, az "új korszak") jótéteményei számosak, és összességében nagyon nagy civilizációs vívmány. Hiszen pontosan ezt is írtam erről. Ugyanakkor a rossz oldala az (de erről a nem a net tehet), hogy az emberek mindig a könnyebb ellenállás irányába mennek el akkor, amikor van erre lehetőségük. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy sokkal könnyebb nekik a neten, vagy a számítógéppel játszani, fecsegni, mint olyan tevékenységet folytatni, ami a karalábé közegellenállása miatt nehezebben kivitelezhető. És mostanában pontosan ez is történik. A tömegek elhagyták a számukra már nem szórakoztató (mert "nehéz") könyvolvasást, és helyette könnyed szórakozást folytatnak az internet, és a számítógépük által.

De aki veszi a fáradtságot magának arra, hogy tanuljon, tájékozódjon, épüljön és okosodjon, az valóban, ma sokkal jobb helyzetben van.

És tényleg kérdés, hogy ez az "új kor" következményeiben mit hoz majd. Milyen világot, milyen embereket, milyen műveltséget, és gondolkodást. Ezt korai lenne ma még megítélni, és én az általam említett ókori filozófus hibájába sem szeretnék esni, aki ugye egy generációs szakadék miatt következtetett rosszul. Meglátjuk...

szemet 2012.07.12. 16:41:35

"A tömegek elhagyták a számukra már nem szórakoztató (mert "nehéz") könyvolvasást, és helyette könnyed szórakozást folytatnak"

Hát igen a hatásokat nehéz előre látni. Viszont én szeretnék abban hinni hogy az emberi tehetség és kreativitás nem vész el attól, hogy kitágul a látóhatár: csak több irányba csatornázódik.

Persze a nagy leépüléseket könnyebb észrevenni mint a szétszórt apróbb javulásokat más területeken:

mondjuk jó analóg példa most az olimpia, jelenleg a posztszocialista államok szerintem részben azért szerepelnek méretükhöz/GDP-jükhoz képest jól mert amikor a jelenlegi sportoló generáció kiszelektálódott ez egyike volt a nagyon kevés kitörési lehetőségnek (külföld, hírnév, anyagi biztonság stb...)

Most viszont ezeket egy tehetséges ember rengeteg területen elérheti.

Szóval az izzasztó, rengeteg életmódbeli korlátozással járó élet helyett sokan a "könnyebb" utat választják.

Ez rossz hír az olvasás/sport rajongoknak, de később akár az is kisülhet, hogy a sok olimpiai arany vagy a hosszú családregények olvasása nem is annyira esszenciális egy sikeres emberi közösség építéséhez, és az a sok apró újdonság ahová ezek az erőfeszítések átcsatornázódnak több hasznot hajt hosszútávon.

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2012.07.13. 11:24:49

@szemet:
Csak hogy tisztázzuk az esetleges félreértést (ami egyébként nem vészes, és tapasztalataim szerint bármilyen netes vita, beszélgetés legalább felét a (fel nem fedett) félreértések (és még csak nem is a nézetkülönbségek!) teszik ki - én azon vagyok, hogy ebben a blogban ilyenből minél kevesebb legyen): Azt én sem gondolom, hogy a tehetség, és a kreativitás a kitáguló látóhatár miatt enyészik el. Hanem azt mondom, hogy ha a Gutenberg galaxis végét (ami, úgy tűnik, lassan eljön) nem követi egy másfajta, modernebb, de tartalmilag legalább ugyanannyira mély, és kiadós információs, tanulási, művelődési, kulturális módszer, szokás, konvenció (olyan, ami eddig a hagyományos olvasás volt), akkor egy kicsit más világ lesz. És ez a más világ, lehet hogy intellektuális értelemben egy kicsit butább világ lesz. De azt sem mondom, hogy ennek a Gutemberg galaxist felváltó modern információs, és kommunikációs világnak nincsenek meg a megfelelő eszközei -mert azok nagyon is megvannak - hanem azt mondom, hogy ezeket az emberek nem jól, nem megfelelően használják. A könnyebb ellenállás irányába mennek, egyszerűen azért, mert szórakozni sokkal jobban szeretnek, mint tanulni.

De általánosságban nem beszélek arról, hogy az így kiépülő újfajta társadalom sikeresebb lesz-e mint a régi (hiszen ez nagyon összetett kérdés lenne), én csak arról beszélek, hogy a jelek szerint annak fennáll a lehetősége, hogy intellektuális értelemben sikertelenebb lesz. Ez persze (az intellektuális sikertelenség) sok mindent meghatároz, de azt nem mondom még így sem, hogy sikeres, és boldog életet nem lehet élni kevesebb tudással. Lehet. És aki már nem fogja ismerni, tudni a régit, nem fog tudni viszonyítani sem ahhoz. És akkor nem is lesz neki hiányérzete, és tulajdonképpen boldog lehet egy "alacsonyabb szinten" élve is.