ipartelep mondja

Igazságos-e az egykulcsos adó?

2012. június 12. 21:10 - ipartelep

Nemrég az "igazságosság"-ról, elméleti szinten írtam. Egy elmélet ugyan önmagában is lehet jó, szép, sőt a szó bizonyos értelmében igaz is (az "analitikus" jellegű elméletek mind ilyenek - náluk az az igaz, ami ellentmondásmentes), de mégiscsak az a legjobb, ha az elméletnek lehet találni valami gyakorlati alkalmazását is, és ott is beválik. Most az igazságosság fogalmát az egykulcsos adó tárgyára vonatkoztatom.

De még mielőtt belekezdek, megint előre kell bocsátanom egy kis elméleti magyarázatot. Egy állítás akkor teljes, érthető, és kezelhető, ha az állításban leírt "szabad változók" le vannak kötve. Ez magyarul azt jelenti, hogy az állítás alanya, és predikátuma (állítmánya) önmagában még többnyire nem képez korrekt, jól formált állítást, hanem ismernünk kell azokat a további tényezőket, körülményeket (pl tipikusan hely- és idő- adatokat), amelyeket ugyan az állító feltételez, de sokszor nem mond ki explicite. Ezek a változók így nincsenek lekötve, és az csak egy köztes eset, hogy a szövegkörnyezetben (a kontextusban) esetleg valamennyire mégis szerepelnek. Ezeket ilyenkor valamilyen módon nyilvánvalóvá kell tenni - nyilván a legkézenfekvőbb az, hogy belevesszük őket a mondatba.

Ennek megfelelőlen kétfelé válik a kérdés, illetve két potenciális kérdés lehet: 1.Általában véve igazságos-e az egykulcsos adó? és 2. Ma Magyarországon (a jelen társadalmi, és gazdasági körülmények közepette) igazságos-e?

Azt hiszem, először arról a kézenfekvő kérdésről kell beszélni, hogy egy ilyen nagyon közgazdaságinak látszó témába egyáltalán hogy jön az "igazságosság" kérdése. A következő gondolatmenet alapján "jön oda": A társadalom "célja" (a cél itt azt jelenti, amilyennek lennie kéne) az, hogy a benne élők életét minél kellemesebbé, biztonságosabbá, jobbá tegye, ezáltal végső soron, minél nagyobb boldogságot biztosítson a tagjai részére. Tehát úgy is ki lehet ezt fejezni, hogy a boldogság, a jólét megteremtésére irányuló tevékenykedés, társadalmi szempontból helyes, igazságos. Azt hiszem mondhatjuk azt, hogy mindazon eszközök helytelenek, igazságtalanok, amelyek ez ellen a cél ellen hatnak. Persze, azt nagyon nehéz megmondani, és kimutatni, hogy az egyes társadalom- és gazdaságpolitikai eszközök (mint az adórendszer is) mennyire segítik a fenti cél elérését, hiszen az egyik (a cél) eléggé absztrakt valami, a másik (az adó) meg konkrét, és a kettő között még számos állomás van. De végül is ez a kapcsolat köztük: Bármely politikai, társadalmi, gazdasági eljárásnak, intézkedésnek ezt a célt kell szolgálnia, és ha kimutatható, hogy nem azt szolgálja, akkor ott gond van az "eljárással".

No most a fenti gondolatmenet miatt az első kérdésre (hogy általában igazságos-e) nem lehet, vagy nagyon nehéz válaszolni. Ugyanis akkor, és attól lenne igazságos az egykulcsos adó (továbbiakban: e.a.), ha mint eszköz, valami magasabb, nemes célt szolgálna, nevezetesen a társadalomban élők jólétét, boldogságát. De az egyéb gazdaságpolitikai- és az adórendszerrel összefüggő tényezők miatt nem lehet megmondani azt, hogy önmagában, vagyis minden más tényező ismerete (említése) nélkül, az e.a. szolgálja-e a fenti célt. Legfeljebb, csak annyit lehetne megmondani, hogy - ismerve, és elemezve a konkrét eseteket -, hogy szokott ez lenni, vagyis egy statisztikai elemzést adni arról, hogy az egykulcsos adók általában milyen kihatással vannak a gazdaságra, és ezekhez képest a többkulcsosak milyennel. De ez a megoldás azért nem teljes értékű, mert az adó mellett még számos gazdaságmeghatározó tényező van, amelyek nagyon is beleszólnak a gazdaság, és a társadalom jólétének az alakulásába.

De azért nem akarom megkerülni a kérdést, és állásfoglalás nélkül távozni. Nézzük, milyen szempontok merülhetnek fel. Durván (elméletileg) háromféle adórendszer lehet: a. mindenki abszolút értékben ugyanannyit fizet, b. mindenki egy azonos százalékot fizet a jövedelméből, c. a nagyobb jövedelemből magasabb százalékarányú az adó. Gondoljunk csak bele ezekbe. Elvileg mindegyik mellett lehet találni érveket. A kérdés az, hogy melyikek a nyomósabb érvek. Az elsőt támogatandó, egy "primér logika" lehet pl. a  következő: "Mivel az élet mindenki számára ugyanannyiba kerül (a kenyér, a tej, meg az áram)", és egyébként is "egyenlőség van" (vagy inkább nincs, de az kellene, hogy legyen) így az az igazságos, hogy mindenki pontosan egyformán (egyenlően) vegye ki a részét a társadalmi terhekből is. Ugye így elsőre mennyire cáfolhatatlannak tűnik ez? Miért nem helyes (igazságos) mégis ez? Két okból nem az: Először is, kifelejt bizonyos tényezőket az érvek közül. Egy fontos tényező az, hogy bármilyen jó is lenne, egyelőre (és még sokáig) _nincs  társadalmi, és gazdasági egyenlőség_. Hanem egyenlőség helyett óriási szegénység, és óriási gazdagság van (mindenütt a Földön). És mivel egy milliomos az elosztásból ezerszeresen részesedik (bár a javai túlnyomó részét nem saját teljesítménnyel, hanem éppenséggel a szegények valamiféle kizsákmányolásával szerzi meg), és az alap emberi szükségletei neki is ugyanazok, mint bárkinek, teljesen igazságtalan, hogy neki ezerszer annyi marad.

Közbevetőleg: Felmerülhet az az érv is (szokott), hogy szociálpolitikát nem az SZJA-val kell csinálni. Erre az a jó válasz, hogy egy ideális helyzetben talán nem azzal kellene, csak hát hol van ma a Földön ideális társadalom, ahol az elosztás különböző aktusai kezelhető módon elválnak egymástól? Valójában az a helyzet, hogy szociálpolitikát még SZJA-val sem lehet csinálni jól (mint azt a gyakorlat mutatja), de jobb híján ezzel az eszközzel is meg kell ezt próbálni, hiszen nélküle meg még kevésbé megy. Továbbá az is jó érv, hogy az adórendszer egyik formájában sem (vagy nem csak) szociálpolitikai eszköz, hanem egyszerűen, és főleg, az államfenntartás eszköze. Az "ez nem szociálpolitikai eszköz" egy olyan érv, amely automatikusan azt implikálja, hogy az óriási jövedelemkülönbségek _még ez úton se_ (hiszen más módon sincsenek) legyenek kompenzálva.

A százalékosan egyenlő mértékű adóval (egykulcsos) ugyanaz a baj, mint a nominálisan egyformával: A gazdagok túlzó, és nem megérdemelt (igen!) jövedelmét nagymértékben náluk hagyja. És természetesen az is gond ezzel, hogy - mint azt a gyakorlatban is látjuk ma - az állam bevételei a progresszív adórendszerhez képest 100 milliárdokkal csökkentek, gyakorlatilag csődközeli helyzetbe juttatva ezzel (persze nem csak önmagában ezzel az okos intézkedéssel) az államot.

Így a háromféle adórendszer közül a progresszív a legigazságosabb. Az igazságosságát egy magasabb politikafilozófiai, és morális elv, az egyenlőség elve alapozza meg. És ugyan egy progresszív adórendszer önmagában semennyire sem hoz létre anyagi egyenlőséget, de legalább jobban közelít ahhoz, mint a másik két megoldás.

Én természetesen azt gondolom, és tartom, hogy az egyenlőség (nem egyformaság!) az egyik legfontosabb társadalmi cél, de azt nem gondolom, hogy azt valamiféle adórendszerrel (csak azzal) meg lehetne valósítani. Mindenesetre azt gondolom, hogy csak egy nagyon erősen progresszív (exponenciálisan növekvő kulcsok) adórendszer lehet igazságos (egy olyan társadalomban, ahol még fennáll az anyagi egyenlőtlenség). De hogy célszerű, illetve megvalósítható-e egy olyan, és mikor, milyen feltételekkel, az egy másik kérdés. Mindenesetre egy olyan visszalépés az adórendszerben, amely a társadalmi egyenlőtlenség növekedése irányába mutat, az egyben az igazságosság elvének is ellentmond.

Tehát mégegyszer: Én nem arról beszélek, hogy az egykulcsos adó közgazdasági értelemben nem vált be, nem működik jól, nem serkenti eléggé jól a gazdaságot, nincs annyi haszna (gazdaságélénkítés), mint amennyi kára van (bevételkiesés), mert ezek közgazdasági érvek. Igen, így van, az egykulcsos adó még közgazdaságilag sem jó adórendszer. Hanem én arról beszélek, hogy az egykulcsos, morális értelemben sincs rendben. És ha egy társadalompolitikai megoldás már morálisan is rossz, ott nincs apelláta. El kell vetni, és keresni egy jobbat, igazságosabbat.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ipartelep.blog.hu/api/trackback/id/tr974545614

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Heron44444 (törölt) · http://kulonvelemenyek.blog.hu/ 2012.06.13. 12:30:07

"nagyon erősen progresszív (exponenciálisan növekvő kulcsok) adórendszer " a mai globalizált világban lényegében megvalósíthatatlan, mert ha egy ország bevezetné, a cégek kb 2 hónap alatt kiszerveznék az összes vezetői állást. Persze ez nem filozófiai, hanem technikai kérdés, de pont a kommunizmus világított rá, hogy hova vezet, ha egy elmélet papíron működik a gyakorlatban pedig nem.

Én egyébként elméleti szinten sem értek egyet azzal az állítással, hogy az nagyon erősen progresszív adórendszer igazságos. Ha vki 4 órát dolgozik egy nap az is keressen ugyanannyit, mint az aki 8 órát dolgozik? Vajon igazságos lenne, ha egy kőműves fizetése meggyezne vagy csak kicsivel lenne kevesebb, mint egy sebészé? Vegyük az első példát, van két munkás az egyik 4 órát dolgozik a másik 8-at. Ha teljesítmény arányosan kapják a bérüket, akkor a második melós 2-szer annyit kell, hogy kapjon. Na ezután jön képbe az adórendszer, az e.a.-nál tisztán kétszer annyit, n.p.a.-nál meg az előbbinél sokkal kevesebbet keresne. Ha vki 2x akkora teljesítményért nem kap látványosan többet, mint a többiek, akkor előbb vagy utóbb a visszavesz a tempóból. (Lehet azzal érvelni, hogy nemcsak a pénz motiválja az embert, de sajnos ez a munkavállalók nagy részre nem igaz.) Nem kell nagy fantázia hozzá, hogy átlássuk hosszútávon ez hova vezetne. Én ezért a teljesítményalapú bérezést, és (gyakorlati okokból) az enyhén progresszív adórendszert tartom igazságosnak és reálisnak.
Viszont itt is fölmerül 2 komoly probléma:
1 A teljesítmény sokszor nem mérhető objektívan, ezért a munkabérben súlyos aránytalanságok keletkezetek.
2 Az oktatás gyakran nem biztosít egyenlő feltételeket, ezért nem lehet akárkiből orvos vagy jogász.
Ezt a két problémát még mindig könnyebb kezelni, mint az a kárt, amit a nagyon erősen progresszív
adórendszer okozna a munkamorálban.

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2012.06.13. 13:10:02

@Heron44444:
Valójában arról nem szóltam egy szót sem, hogy a "nagyon erősen progresszív" adózás a nettó jövedelem tekintetében milyen lenne. Vagyis annyira erősen lenne-e progresszív (elméletileg lehetne olyan is), hogy teljesen nivellálná a nettó fizetéseket. Ebben azért nem foglaltam állást, mert: 1. Ez a téma itt csak egy mellékszál. A fő szál az, hogy az egykulcsos adó milyen, 2. Valóban, én _elméletileg_ az egyforma fizetéseket tartom _igazságosnak_. Ugyanakkor, _gyakorlatilag_ itt, ma, a mi kis rögvalóságunkban, az általad is említett akadályok miatt ezt egyelőre megvalósíthatatlannak tartom.
Ha abban megegyezünk, hogy egy progresszív SZJA társadalmilag igazságosabb mint egy nem progresszív, akkor már csak az a kérdés, hogy pontosan milyen mértékű kulcsokkal kellene operálnia egy ilyen adórendszernek. Azonban ez már nem elméleti, nem morális, nem igazságossági kérdés (hiszen ezeken már túl vagyunk), ez egy gyakorlati, technikai, közgazdasági kérdés. Nyilvánvaló az is, hogy amíg az emberek munkára való ösztönzésében, illetve - és ez sokkal fontosabb, hiszen a munkaösztönzést elsősorban a megélhetési kényszer hajtja -, az _innovációjában_ nagyon nagy szerepe van az anyagiaknak, addig ezt a tényezőt figyelembe kell venni. Márpedig ez a tényező ugye egy darabig még fenn fog állni. Vagyis - röviden szólva - egy adórendszernek nem csak bizonyos elvont, morális, igazságossági elveknek, hanem praktikus, gazdaságpolitikai elveknek is meg kell felelni. Ez a kettő ebben az esetben ellentmond egymásnak, ezért valami olyan középutat kell(ene) kitalálni, amelyet még nem érzünk nagyon igazságtalannak, de a gazdaság működőképességét sem teszi a padlóra a munkamorál rombolásával. Tehát egy progresszív adórendszeren belül kell találni egy megfelelő mértéket.
De hogy pontosan mi, és mennyi lenne az, az nyilván nem ennek a blogbejegyzésnek a tárgya, hiszen azt, nagyon sokféle konkrét tényező határozza meg, és az időben, és a körülmények hatására is változik.