ipartelep mondja

Egy idézet margójára. Avagy, mivé legyen a világ?

2012. május 23. 15:25 - ipartelep

Persze azt, hogy tényleg mivé lesz, nem tudjuk, nem tudhatjuk. Az előrejelzések csak valószínűségi jellegűek lehetnek. A jóslás helyett inkább arról célszerű (és érdekes) beszélni, hogy milyen legyen a világ, hogy milyenné alakítsuk, hogy mit szeretnénk ez ügyben elérni.

Na és tényleg, mit szeressünk? A történelem, és az ide vonatkozó (szak)irodalom azt mutatja, hogy önzetlen, a saját orra hegyén túl látó ember egészen kevés van. A legtöbb ember egyszerűen el sem tud képzelni másfajta helyzetet, mint amilyet maga körül lát (pl. lásd a mostanában is használt leggyakoribb érvet a kommunizmus ellen: "nem felel meg az emberek természetének")

Rudolf Carnap filozófus mondja:

 "Meggyőződésem volt és ma is az, hogy a gazdaságszervezés és a világorganizáció nagy problémáit manapság, az indusztrializáció korában nem lehetséges az "erők szabad játékával" megoldani, ezek a problémák racionális tervezést követelnek meg. A gazdaságszervezésre nézve ez szocializmust jelent valamilyen formában, a világorganizációra nézve pedig fokozatos fejlődést egy világkormányzat felé. Mindazonáltal sem a szocializmust, sem a világkormányzatot nem tartom abszolút célnak, ezek csak szervezési eszközök, amelyek jelenlegi ismereteink szerint, úgy látszik a végső cél megvalósításának legjobb ígéretét nyújtják. Ez a cél pedig egy olyan életforma, amelyben az individuum jólétét és fejlődését értékelik a legmagasabbra, s nem pedig az állam hatalmát. Az akadályok, a háború, a betegség, a szegénység, és a hasonló szenvedések fő okainak eltávolítása a feladatnak csak a negatív oldala. A pozitív oldal az individuumok életének, családi, baráti, közösségi viszonyainak, valamint hivatásból végzett munkaviszonyainak tökéletesítése és gazdagítása. Az élet gazdagítása megköveteli hogy minden individuumnak lehetősége legyen potenciális képességeinek kifejlesztésére, és alkalma legyen részt venni a kulturális tevékenységekben és élményekben. Ha a problémát ennek a célnak a nézőpontjából nézzük, akkor fel fogjuk ismerni az államhatalom állandó növekedésében rejlő veszélyeket. Ez a növekedés azonban szükségszerű, mivel a nemzeti államokat nagyobb egységekbe kell tömöríteni, és az államoknak sok ökonómiai feladatot kell átvenniük.Ezért elsődleges fontosságú lesz az, hogy ügyeljünk arra, hogy az állampolgári jogok, és a demokratikus intézmények ne egyszerűen csak megmaradjanak, hanem állandóan fejlődjenek és tökéletesedjenek. Így az egyik fő probléma (...) az, hogy megtaláljuk a társadalom megszervezésének azokat a módjait, amelyek az individuum személyes és kulturális szabadságát összeegyeztetik egy hatékony állami és gazdasági organizáció kifejlesztésével."

Ugye milyen szép? Igaz, ami egyáltalán csak igaz lehet benne, és helyes a többi. Minden szavával egyetértek. Ez egy igazi balliberális vélemény.

Na most, pár szót azért szólok a hangsúlyokról, és az arányokról is. Ezek azért fontosak, mert egyszerre mindenről nem lehet beszélni. Mindenképpen ki kell emelnünk a számunkra fontos dolgokat, még akkor is, ha sok mindent tartunk fontosnak. Olyankor mérlegelni, súlyozni kell. A fenti szövegben a súlyok inkább a liberális- mint a szocialista értékek felé mennek el. (Egyébként ez nem csoda, a csoda az, hogy egy ennyire nyíltan balliberális szöveget írtak akkor, amikor ez (ott, ahol írták) egyáltalán nem volt divat.) Ezt a szöveget akkor, és ott írták, ahol, és amikor a szociális problémák sokkal kisebbek voltak, mint az egyéb társadalomszervezési gondok. Viszont, mint látjuk (előtte is, azóta is), a mi civilizációnk még nem oldotta meg a szociális problémákat sem.

Hogy kissé világosabban beszéljek: A szabadság, és az életszínvonal szempontjai egyaránt nagyon fontosak egy olyan világban, ahol mindkettővel (de főleg az utóbbival) gondok vannak. Nem csak az a feladatunk, hogy megtaláljuk a leghatékonyabb társadalom- és gazdaságszervezési módokat (ezek egy részét már megtaláltuk), hanem az is, hogy azokat egymással is összhangba hozzuk. Mégpedig egy hosszabb távú, fenntartható összhangba. A jelenleg uralkodó "demokratikus-kapitalista" világszervezési rend nem ilyen, nem fenntartható. Helyette valóban - mint az idézetben is áll - valamiféle szocializmus kell, csak persze még két dolgot nem tudunk: Pontosan miféle is legyen az a szocializmus, és hogyan lehet azt kialakítani, illetve az átmenetet biztosítani.

A második kérdésre a valószínű válasz az, hogy az eddigi kísérletektől eltérően ezúttal egy lassú, organikus, változás, átmenet valószínű, látszik célravezetőnek. Az első kérdésre sajnos nehezebb a válasz. Az eddig megismert szocializmus gazdaságilag valóban gyengébb mint a kapitalizmus. Ezen valamiféle technikákkal változtatni kell, addig is, amíg az egyéni önzés, mint legfőbb gazdasági mozgatórugó helyébe, egyéb inspirációk lépnek (ez egyáltalán nem utópikus).

Tehát az új világszervezési modellben nem csak a gazdaság termelési-, hanem elosztási módja is nagyon fontos lesz. (A jelenlegi kapitalizmusban csak a termelés a meghatározó, az elosztás a termelési módból következik: tőkéseknek a java, a kizsákmányoltaknak az éhbér.) Ez természetesen tarthatatlan, nem csak az igazságossági, és morális- hanem a célszerűségi, gyakorlati szempontok szerint is. A "társadalmi organizáció" csak akkor lehet hosszú távon is hatékony, ha az egyenlőség, és igazságosság szempontjait elsőrendű fontosságúként kezeli.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ipartelep.blog.hu/api/trackback/id/tr754507318

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.