ipartelep mondja

Igazságosság

2012. május 23. 12:34 - ipartelep

Az "igazság"-ról már írtam régebben. Az "igazságosság" egészen más téma. A köztük lévő lényegi különbség az, hogy míg az igazság, az egy objektív természetű dolog, az igazságosság nem az. Hanem morális természetű jelenség. Ez a különbség bár rejtett (semennyire sem ismert), de nagyon fontos. Azért fontos, mert  amikor az emberek az igazságosságról beszélnek, azt keresik, akkor nincsenek tisztában a fogalom imént említett, nem faktuális (nem ténybeli) jellegével. Mit jelent ez? Ez azt jelenti (és az a következménye), hogy azt hiszik, az igazságosságról szóló kijelentéseiknek van igazságértéke. Vagyis ugyanolyan értelemben igazak, vagy hamisak (persze mindenki azt gondolja, hogy a saját kijelentései igazak), mint ahogy a tényekről szóló kijelentések (a tények leírásai) igazak, vagy hamisak. És ez ez súlyos tévedés. A helyzet az - mint mondtam - hogy a morális (vagy akár ízlésbeli) kijelentések nem a külvilág tényeire reflektálván egyszerűen nem tudnak igazságértéket hordozni.

Itt persze most adódik a kérdés: Mi értelme van egyáltalán a morális ítéleteknek, ha nem dönthető el (elvileg sem), hogy igazak-e? A válasz erre ez: A morális ítéletek egyfajta szabályok, előírások (vagyis nem deskriptív- hanem preskriptív jellegűek). Nem a világ leírására, nem is a magyarázatára, hanem a jobbá tételére szolgálnak (még akkor is, ha a kijelentőik szándék szerint deskriptív állításokként használják őket).

Tehát a szóban forgó fogalmunk (az igazságosság) is ilyen fogalom. Az értelmezési tartománya viszonylag szűk (ez a másik fontos különbség): a személyes, vagy a társadalmi interakciókra vonatkozik, vagyis ott használjuk és értelmezzük.

Mivel már tudjuk, hogy nincs olyan tény, hogy _az igazságosság_, csak arról beszélhetünk, hogy milyen értékeket, jelenségeket érdemes "igazságos"-nak tartanunk, és persze, hogy miért. De ezt is távolabbról kell kezdenem. Nekem úgy tűnik, hogy a morális értékek összefüggenek egymással, kapcsolódnak egymáshoz. Ha meg akarom határozni egyik jellemzőit, és meg akarom magyarázni, hogy miért pont az, és úgy, és az miért érték egyáltalán, akkor szükségszerű, hogy az indoklásba másik morális értékeket is belevegyünk. Vagyis ezek az értékek nem magyarázhatóak (legalábbis jól) egymás nélkül. És még az is lehetséges, hogy ezen értékek egyfajta hierarchikus rendben, vagy akár rangsorban állnak egymással.

Vegyük most már végre az igazságosság fogalmát. Ez nyilvánvalóan egy pozitív jelentésű érték. Vagyis ha valamire azt mondjuk, hogy igazságos, akkor az valami jót jelent, míg az igazságtalan, az rosszat.De milyen rokon, vagy magyarázó, vagy definitív értékekhez kapcsolhatjuk a fogalmat? Olyanokhoz, mint a "jó", a "helyes", a "célszerű". Ez persze csak fokozza a gondokat: Már nem csak az eredeti fogalmat, hanem a magyarázó fogalmakat is kellene definiálni. Amit nem teszek meg (hiszen akkor blogposzt helyett könyvet kellene írnom), csak utalok pár dologra. Pl. arra, hogy az igazságosság fogalmában érezhetően benne van a "jó" fogalma. Ugyan a "jó", az bővebb mint az igazságos, de az igazságos mindenképpen jó. És nyilván helyes, és célszerű is. De ezzel ugyan szűkítettük a fogalom lehetséges tartalmát, de konkrétumot még nem mondtunk róla. És ismétlem: Az igazságosság konkrét meghatározása mindenképpen egy érték-irányult- elkötelezett meghatározás lesz. Általában véve vett igazságosság nem létezik, illetve nincs értelme róla beszélni, hanem csakis azokról a konkrét értékekről van értelme beszélni, amelyeket igazságosnak tartunk. (És persze az érthetőség, és a definíció pontossága kedvéért, lehet az értéktelen dolgokról is beszélni.)

Tehát mely konkrét területen értelmezhető az igazságosság fogalma? Elsősorban a társadalmi interakciók területén. Mi határozza meg, hogy valami igazságos, vagy nem az? A fogalmat megalapozó morális, vagy pragmatikus elveink. Melyek ezek? Ilyenek lehetnek a "jó"-ra, és a célszerűségre vonatkozó elvek. Mik a jóra vonatkozó elvek? Több is van: A legfontosabb ilyen elv a klasszikus, "szabadság, egyenlőség, szolidaritás" elve. Egy pragmatikus elv pedig a "kategorikus imperatívusz". Hogyan köthetők ezek az igazságossághoz? Egyszerűen: Ki kell mondani, hogy ezek az elvek, vagy/és az őket megvalósítani próbáló cselekvés helyes, jó, ezért igazságos. Ez nem jelenti azt, hogy más egyéb társadalomszervezési, vagy morális elvek nem lehetnek igazságosak, azt viszont jelenti, hogy az elvek ellentettjei (a nem szabadság, az egyenlőtlenség, stb) nem igazságos.

Mint ennyiből is látszik, az igazságosság fogalma egy meglehetősen önkényesen konstruált fogalom. Nem csak, hogy önmagában nem jelent semmit (nincs hova kötni), hanem a használhatósága is kérdéses. Hiszen helyette itt vannak nekünk azok a sokkal érthetőbb, praktikusabb elvek, amelyek mindenki számára sokat mondóak, lehet igazodni hozzájuk, véleményt mondani róluk. Ma, amikor  mindent félre lehet magyarázni, talán az lenne a célszerű, hogy nem az igazságossághoz hasonló elvont, homályos- hanem az őt leíró, definiáló konkrét, egyáltalán nem érték-semleges politikafilozófiai fogalmakkal operálunk. Csak így fog elválni a "szar a májtól".

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ipartelep.blog.hu/api/trackback/id/tr584502284

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Untermensch4 2016.11.14. 11:58:43

"Ugyan a "jó", az bővebb mint az igazságos, de az igazságos mindenképpen jó." És olyan is lehetséges hogy a hazugság "jó". Ezt kegyes hazugságnak hívják és mindenképpen "célszerűbbnek" mondják mint az igazságot abban a helyzetben. Ennyi erővel akár "rossz" is lehetne az igazság (mondjuk nevezzük kegyetlen igazságnak a kegyes hazugság ellentétpárjaként).
Mert társadalmi interakció. Elvárás a "de jól nézel ki" meg a "jól áll ez a ruha". Mindkettő nyilvánvalóan szubjektív "mérés" ugyan, a néző esztétikai megállapítása de azért "elvárt" dolog hazudni. No én kipróbáltam hogy mi történik ha nem így teszek. Így aztán van olyan hölgy ismerősöm aki ugyan kicsit megsértődött amikor mondtam hogy "két éve nem láttalak de mintha ötöt öregedtél volna", de nem nagyon. Amikor viszont később (ritkán futottunk össze) "3 év alatt semmit sem öregedtél"-t mondtam, sokkal boldogabb volt mert tudta hogy nem kegyes hazugság.
Van olyan vágy hogy a világ márpedig legyen igazságos. Ezért akár isteneket is hajlandóak az emberek fantáziálni. Hogy a természetre is lehessen "társadalmi nyomást" gyakorolni, valahogy.