ipartelep mondja

Mítoszok - tévhitek, és a valóság: kapitalizmus

2012. január 27. 23:19 - ipartelep

Ezt egy sorozatnak szánom. A mítosz szót itt nem a szó kultúrtörténeti, hanem a "hamis elképzelés", köznapibb értelmében használom. De még ezt is pontosítanom kell itt: A kapitalizmus természetesen olyan értelemben nem mítosz, hogy csak holmi legenda, elképzelés, és nem valóság lenne. Nagyon is valóságos, mint tudjuk. A mítosz itt a kapitalizmussal kapcsolatos tévhitekre, illúziókra vonatkozik. Természetesen eszem ágában sincs tudományos (politikai, közgazdasági), tankönyvízű szöveget idenyomni. A saját, erősen szubjektív, mindazonáltal, remélem helyes (amennyiben, egy témában lehet valami helyes) véleményemet írom.

A kapitalizmus egy olyan gazdasági rendszer, amelynek fő jellemzői a termelőeszközök magántulajdona (ellentétben a szocializmussal), és a piaci viszonyok között érvényesülő verseny jelenléte (megint csak ellentétben a szocializmussal). Persze mint írtam, nem azért vagyok itt, hogy tankönyvi meghatározásokat citáljak. Mindjárt bele is vágok a fő mondandóba, amit aztán bizonyítok: A kapitalizmus rossz dolog. Ugyan a civilizációnk egy szükségszerű fejlődési fokának tűnik (nehezen elképzelhető, hogy valahogy át lehetett volna ugrani), de mivel antihumánus, és rosszul működő, szükséges a "meghaladása", vagyis a felváltása valami mással.

Mi a baj a kapitalizmussal? Először is, árnyaljuk: Nehezen várható el bármely gazdaságpolitikai megoldástól, hogy minden szempontból csak jó, vagy csak rossz legyen. A kapitalizmusnak legalább egy fontos előnye van a konkurens rendszerrel szemben: Az (önző szempontok motiválta) verseny innovációt "gerjeszt", az pedig elősegíti a fejlődést, a haladást. Ez bizony egy igen nagy előnye a kapitalizmusnak a szocializmussal szemben, és lényegében ezért is győzte azt le. Amennyiben azt mondjuk (és azt), hogy lehetséges nála jobb rendszer, akkor ennek az a feltétele, hogy az a jobb rendszer fajlagosan is jobb legyen. (Az előnyök, és hátrányok mérlegén.)

A kapitalizmus legnagyobb problémája a legnagyobb előnyéből ered: A verseny egyrészt előreviszi a gazdaságot, másrészt viszont szükségszerűen gyártja a lemaradókat. Mivel a verseny a kapitalizmusnak valóban egy rendszerspecifikus sajátossága (ez azt jelenti, hogy nélküle nem lenne az, ami), a versenyt nem lehet felváltani egy másik ideával, az ellentettjével vagyis az együttműködéssel. Márpedig a versenyben lemaradókat csakis egy (rendszerspecifikus szinten) együttműködésre épülő rendszer tudná szinten tartani, "kezelni". No most ez az a hátrány, amit nem szoktak eleget hangsúlyozni, ugyanakkor, nem lehet eleget hangsúlyozni. Ugyanis, barátaim, mi - ha valaki nem tudná -, értelmes lények vagyunk, és civilizációt építünk, és tartunk fent. És ennek, legalábbis elméletileg követelményei is lennének. Én pl. elvárom egy felvilágosult civilizációtól, hogy a tagjaival igazságosan bánjon, a lehetőségek szerint egyenlően kezelje őket, biztosítsa számukra a lehetséges legtöbb szabadságot, és lehetőséget mind a képességeik kifejtésére, mint az életük teljesebbé, boldogabbá tételére. Ugye, hogy milyen "elvi szintű" igények ezek?: Szabadság, egyenlőség, és szolidaritás. Egyik sem kifejezetten kapitalizmus- specifikus, bár a konkrét mértékük attól is függ, hogy a gazdasági rendszerre milyen politikai rendszer (mennyire demokratikus) épül rá.

Miért baj, ha a versenyben lemaradókat nem segítjük? Erre kétféle válasz is van: 1. Morális válasz: Azért, mert emberek vagyunk, és egy csónakban evezünk.Kötelességünk segíteni az embertársainknak. 2. Azért, mert a nagy egyenlőtlenség egy idő után rendszerszinten válik kontraproduktívvá. A lemaradók nem csak az életszínvonalukkal esnek ki a társadalomból, de szinte minden egyéb módon is: Nem vesznek részt a termelésben (hiszen munkanélküliek), és a fogyasztásban is csak nagyon szerény mértékben. Vagyis valamennyire szegregálódnak a társadalomtól, nem lesznek hasznos tagjai annak. 

Vajon elegendő mentség-e az a kapitalizmusnak, hogy jól működik benne a gazdaság? No de ki mondta, hogy jól működik benne a gazdaság? Mik ezek a rendszeres válságok? Milyen gazdaság az, amely nem tudja a társadalom minden tagjának biztosítani az emberhez méltó életet? Milyen gazdaság az, amely kizsákmányoláson alapul? És az, amely a viszonylagos gazdagságát bizonyos (véges mennyiségű) nyersanyagokra alapozza, vagy szegény országok gazdasági kizsákmányolására? És az milyen gazdaság, amelyben az egyének egzisztenciális állapota közti különbségek egyre nőnek, és egyre kevesebb szupergazdag hízik egyre több szegény zsírján? (Ez akkor lenne demagógia, ha nem lenne igaz. De igaz.) No és az milyen gazdaság, amelyet ugyan egy fejlett civilizáció működtet, de a legfőbb deklarált gazdaságszervezési elve (persze a gyakorlatban nem ilyen tisztán valósul meg) a tervezetlenség, az erők szabad játéka (a szabadpiaci viszonyok, a kereslet-kínálat)?

És vajon, ha így megy most, akkor fenntartható-e egy ilyen rendszer? Én nem csak abban vagyok biztos, hogy szükségszerűen fog elmúlni, eltűnni, átalakulni (ez evidencia), hanem abban is, hogy ez egy nem fenntartható rendszer. Persze kérdéses az időtáv. A rosszul működő, diktatórikus szocializmus, versenyben egy nála erősebb gazdasági rendszerrel, kb 70(évig) maradt fenn. Nyilván van még idő arra, hogy a kapitalizmus minden szempontból teljesen diszkreditálja magát.

Hogy lesz vége, a kapitalizmusnak? Szinte biztosan nem úgy, hogy hirtelen felváltja egy, az alapoktól máshogy építkező rendszer. Hanem úgy, hogy fokozatosan javítják, reformálják, és a végére annyi lesz a lényegi változás, hogy az eredetiből nem marad semmi.

No de mi jöhet utána? Az utód neve mellékes. Egy sokkal igazságosabb, humánusabb rendszer lesz. Ez fontos, hiszen az ember minél civilizáltabb, és kulturáltabb, annál érzékenyebb lesz a társadalmi igazságosságra. Ez persze egyben magyarázza a project hosszú időtávját is. Az ember még "nem nagy". Úgy gondolom, hogy a társadalmi igazságosság alapja, legfontosabb tényezője az egyenlőség. Ezt a kapitalizmuspártiak rendszeresen össze szokták téveszteni az "egyformasággal", és a tipikus szalmabáb érvelésükkel azt mondják, hogy "de hát az ember eredendően nem egyforma (egyenlő)." Egyforma nem is, Csak társadalmilag, jogilag, lehetőségei szerint, és valamekkora, a mostaninál sokkal nagyobb mértékben anyagilag is egyenlő. Persze nem most, csak majd lesz, mert a társadalom békéje, haladása, és igazságossága szempontjából ez a kívánatos.

Elmondhatom Churchill szavait parafrazeálva: Az ilyen (most nagyon vázlatosan leírt társadalom) még mindig nem tökéletes, de nincs nála jobb. És főleg azért nincs, mert ha bármiben jobb alternatíva mutatkozik, akkor majd saját magát alakítja olyanná.

Az emberi társadalom, civilizáció ha lassan is, de állandóan változik. Az ember terveket gyárt, és a gyakorlatban is kipróbálja azokat. Vagy nem gyárt tervet, és akkor spontán alakul valami. De bármi is alakult ki, az óhatatlanul kapcsolatban lesz a részeivel, az emberekkel, a társadalommal. És ha egyáltalán létezik olyan, hogy változás, akkor az hosszú távon haladást jelent. Vagyis jobbá válást. A társadalom is a hibáiból tanul a leghatásosabban. A kapitalizmus egy olyan hiba, amit kipróbál, megcsócsál, majd kiköp. De tanul is belőle, és a legközelebbi kísérletébe már beépíti a tanulságait.

Ez már így is meglehetősen hosszú lett, pedig még az alapokról sem tudtam beszélni. Az alapok azok a politikafilozófiai elvek, amelyekre bármeny tervnek épülnie kell. Arról talán egyszer máskor...

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ipartelep.blog.hu/api/trackback/id/tr473907972

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

stella28 · http://www.eszteragnosztikusblogja.blogspot.com 2012.04.18. 23:21:10

Megint én:), de most bizony belédkötök. Amit fent leírsz, az egy kicsit Marxot idéző, de legalábbis baloldali jellegű álom, és mint ilyen, szép. De mi vinné rá az embereket, hogy szabadabb-egyenlőbb-testvériesebb világ felé menjenek? Szerintem sajnos semmi. Ilyesmire már tettünk kísérleteket, nem is egyszer. Hogy ne a legutóbbit idézzem, anno sokan szerették volna felszámolni a feudalizmust, hogy az emberek megkapják a felvilágosodás által nekik ítélt jogokat (politikailag, gazdaságilag stb.). Ebből lett szép lassan - igaz, errefelé kis kitérővel - az a kapitalizmus, aminek most isszuk a levét. Ennél is korábban Rómában polgárjogot osztogattak, később szocializmust építgettek, amire utalsz is - egyik esetben sem sok eredménnyel. A legnagyobb baj talán (legalábbis szerintem) az, hogy ezek mögött a változások mögött szükségszerűen(?) vezető személyiségek állnak, akiknek bizony érdekeik vannak, és ezekről semmilyen körülmények között nem szoktak elfelejtkezni. Ami változás történik, az magán fogja viselni az ő érdekek vezérelte kezeik nyomát. Ez az egyik. A másik gond az, hogy ha nem is lennének ilyen domináns szereplők a történelemben, ahhoz sajnos kicsit túl sokan vagyunk, hogy kollektíve közös döntésekre tudjunk jutni, ilyenkor jönne az anarchia meg egy másik típusú széthúzás.
Azt írod, egy "igazságosabb, humánusabb" rendszerre számíthatunk, és hogy a társadalom (mint test?) képes a tanulásra. Bár így lenne, de szerintem sajnos nem, ahogy a történelem azt már sokszor tanúsította is. Nem szép dolog, de csak azt mondom, hogy homo homini lupus est - márpedig ha így van, vajmi kevés esélyünk van valóban "emberibbé" lenni:(

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2012.04.19. 09:42:07

@stella28:
Igen, ismerem azokat az érveket, amelyek az "egy úgysem sikerülhet", "ez szép, de irreális utópia", és "az emberi természet nem ilyen, ezt nem engedi" frázisokban kulminálódnak. (Sokat vitáztam már ilyenekkel.)
Két fő kérdéskör, vagy témakör van itt:
1. Mi a helyzet? Vagyis milyen a társadalom állapota? Megfelel-e nekünk ez az állapot? Elégedettek vagyunk-e ezzel? Kell-e változtatni ezen, és ha igen, hát mit?
2. Hogyan lehet változtatni?

Az elsőre természetesen az a válaszom (erről szól a blogposztom is), hogy ez így nagyon nincs rendben, a mai világrend (de nem csak a kapitalizmus) nem működik jól. A másodikra (a hogyanra) egyelőre nincs pontos válasz. De én azt vélelmezem, hogy olyan válasz, amely valamiféle világátalakító terv képét fogja ölteni, nem is lesz. Valószínűnek azt tartom, hogy a társadalom fokozatosan, kis lépésekben fog változni, vesz fel egyre jobb, élhetőbb, humánusabb, igazságosabb alakot. Nagyon hosszú idő alatt, sok probléma, visszaesés közepette, organikus módon.

Ez persze azt jelenti, hogy én sokakkal ellentétben hiszek a társadalmi haladásban. De nem csak hiszek benne, hanem tudom is, hogy a társadalmi fejlődés egy létező dolog. Ez nem utópia, hanem egy tény. Az emberi társadalom évezredek alatt egy civilizációt épített fel, amelyről dőreség lenne azt hinni, hogy mostanra elérte a tökéletes, vagy megváltoztathatatlan állapotát, és innentől már így marad. Ha meg nem marad így, akkor változni fog. Milyen irányba fog változni? Ez költői kérdés. A civilizáció, amennyiben fennmarad (hogy fennmarad-e, és milyen időtávban, azt persze nem tudjuk) hosszú távon mindenképpen pozitív irányba fejlődik, ezt egyszerűen az értelem, és a tudás gyarapodása garantálja.