ipartelep mondja

Quine, empirizmus, dogma.

2012. január 27. 20:59 - ipartelep

Van egy kis rossz érzésem, amikor az itt szóban forgó tanulmányt, a Quine-féle híres, "Az empirizmus két dogmáját" olvasom. A rossz érzés elsősorban a "dogma" szó használatának szól. Ez a szó természetes, ha a vallási vonatkozásait nézzük, de a tudományra, vagy a filozófiára alkalmazva súlyos vádként hangzik. Vajon indokolt-e ennyire elmarasztalni az empirizmust?

Először is, egyetértek Quine azon végkövetkeztetésével, hogy a természettudományok, és a metafizika közti határvonal elmosódott (mondom: maga a határvonal). Csak azt nem tudom, hogy ki állította azt, hogy éles. Persze, tudjuk, hogy a logikai pozitivizmus, vagy az analitikus filozófia megpróbált egy minél élesebb határvonalat húzni, ún. demarkációs kritériumokat kidolgozni, de hát ennek legfeljebb is csak az lett az eredménye, hogy ma már pontosabban tudjuk, hogyan működik a tudomány, hogy egyáltalán mi a tudomány. De az nem lett, és nem is lehetett az eredménye, hogy teljesen egzakt módon el lehessen különíteni a tudományost a nem tudományostól. Vagyis úgy tűnik, hogy ennyiben Quine holmi árnyalakra lő. Maga a dogma egyébként abban állna, hogy alapvető különbség van az analitikus, és a szintetikus állítások között.

Quine a dolgozatában nem közvetlenül a tudományt és a metafizikát, hanem az analitikus állításokat elemzi. Az analitikus állítások szintetikusaktól való elkülönítésével az a legfőbb baj - Quine szerint - hogy nem definiálható egzakt módon az "analitikus" fogalma. Ez nem az analitikuson belüli egyik típusra, a logikai igazságra- (vagy hamisságra), vonatkozik, hanem a másikra, arra az analitikus kijelentésre, amit hagyományosan úgy definiálunk, hogy a benne szereplő (de nem logikai-, mert az a logikai igazság) szavak jelentése alapján igaz, vagy hamis. Ezzel a definícióval az a gond - megint csak Quine szerint, és ha jól értem -, hogy nem ismerjük pontosan a szavak jelentését. Azt mondja - és számomra kissé önkényes ez a kényszer - hogy az analitikus állítások második típusa (a nem logikai) akkor lenne "rendben", ha a benne lévő szinonimitást igazolni lehetne. Tehát az (ő példáját véve) "Egyetlen agglegény sem nős" második típusú analitikus állítás analicitása akkor lenne az "igazi" (mert a logikai igazságok - az "első típus" - analitikus volta vitathatatlan), ha vissza lehetne vezetni egy első típusú (logikai) analitikus állításra. De nem lehet, mert - így Quine - a szinonimitás fogalma ugyanúgy problémás, mint az analicitásé.

Hát ez akkor pech, mondhatnám. Sem az analitikus szó jelentése nem érthető pontosan tetten, sem nem vezethető vissza egy második típusú analitikus állítás, egy első típusúra (logikaira). Azt hiszem, hogy ami a "jelentés" jelentését, vagy konkrétan, az egyes fogalmak jelentését illeti, az ügyben, ha megfeszülünk is, akkor sem fogunk tudni teljesen egzakt értelmeket találni. Sem a természetes nyelvben nem, sem egy annál pontosabb, de még nem axiomatikus-deduktív felépítésű természetes nyelven. Egy ilyen utóbbi - ahol esetleg ez lehetséges lenne - meg annyira korlátozná a benne kifejezhető tartalmakat, hogy az ott leírható világ túlságosan is leegyszerűsített, sematikus lenne.

De vajon mekkora pech ez így? Mennyire valós igény az, hogy a világunkat egy konstruált fogalmi apparátussal teljesen pontosan, hibátlanul le tudjuk írni, ki tudjuk fejezni? Ez szerintem nem reális igény. Azt hiszem, az egyes elméleteknek "az a dolguk", hogy kimerítsék a határaikat, elmenjenek a lehetséges elgondolhatóig, hogy aztán szembesülve a valósággal, és persze más elméletek kritikáival, az egészből egy új, reálisabb, pontosabb elmélet alakuljon ki. Ebben a játékban mind a korai logikai pozitivizmus, mind a kritikusok szerepe jól látható, tetten érhető, és szinte (persze nem szó szerint) szükségszerű.

Visszatérve még a szinonimitásra. Tehát a szinonimítást azért kellene értenünk, és jól használnunk, hogy az analitikus kijelentéseket a segítésükkel átalakítsuk első típusú analitikussá, vagyis logikaivá (amelyek problémamentesen analitikusak). De vajon tényleg szükséges ez az átalakítás? Miért nem mondhatnánk a következőt?: Ugyan pontosan nem tudjuk definiálni a szavak jelentését (így a szinonimákét sem), de ez nem is szükséges ahhoz, hogy egy használható analicitásfogalmat alkossunk. Ez a fogalom nem lesz teljesen egzakt, de mivel tudjuk, hogy a teljes egzaktság a természetes nyelvben amúgy is irreális kritérium, ezért megelégszünk egy viszonylag pontos, használható kritériummal is. Mivel a szavak jelentése mindig homályos kissé, és az analicitás fogalma ezen alapul, bele kell nyugodnunk, hogy az analicitáson belül mindig lesz egy olyan típus (a második) amelyről nehezen, vagy akár sehogy nem lesz eldönthető, hogy mennyi benne az analitikus, és mennyi a szintetikus rész. 

De egyébként azt is tudjuk, hogy a tisztán analitikus kijelentéseink is szintetikus, vagyis tapasztalati alapokra épülnek, hiszen maga a nyelvhasználat (az eszköz, amellyel kifejezzük őket) is tapasztalati. talán elméletileg jó lenne, ha tisztán, világosan el tudnánk különíteni egymástól az analitikust, és a szintetikust, a tudományost és nem tudományost, az igazat és hamisat, de ez a világ, és a megismerés természete miatt vegytiszta formában, egzakt módon nem sikerülhet. Az adott határokon belül kell igyekeznünk a minél nagyobb pontosságra, és helyességre.

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ipartelep.blog.hu/api/trackback/id/tr213907473

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2012.06.26. 21:08:17

Quine régen írta a cikkét. Carnap még utána sokat dolgozott az analitikus definícióján. Ragyogó rendszereket hozott létre. Sokáig vitatkoztak Quine-nal. A vitába belemélyedve az embernek az a benyomása, hogy a végén már csak hangyányi eltérés volt a véleményükben, ha egyáltalán volt.

Nekem az a véleményem, hogy az analitikus-szintetikus demarkáció messze jobban ki van dolgozva, mint szinte bármilyen más filozófiai demarkáció. Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy éles a demarkáció. Ugyanez igaz a tudomány és metafizika demarkációjára az is éles. Élesebb demarkációük nem léteznek a filozófiában, mint ezek.

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2012.06.26. 23:23:56

@Brendel Mátyás:
Igen, az analitikus-szintetikus demarkáció nekem is eléggé élesnek tűnik, mindenképpen élesebbnek annál, mint amit Quine mond.

A tudomány-és a metafizika meg szerintem nem egészen ugyanazon a pályán játszanak. Hiszen a metafizika nem a tudomány- hanem a filozófia része. Szerintem a filozófia még mindig nem (egészen) tudomány, hanem pont hogy egy olyan diszciplina, ahol helye van a nem tudományos szigorúságú, és egzaktságú metafizikai témáknak is. Aztán persze meg lehet próbálkozni azzal, hogy a filozófiát is egyre egzaktabbá, tudományosabbá tegyük, és ez nem is értelmetlen, de azt hiszem a filozófia természetéből, témáiból adódik, hogy egyelőre "nem tud" tudományos lenni.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2012.06.27. 02:41:03

@ipartelep:

"Aztán persze meg lehet próbálkozni azzal, hogy a filozófiát is egyre egzaktabbá, tudományosabbá tegyük, és ez nem is értelmetlen, de azt hiszem a filozófia természetéből, témáiból adódik, hogy egyelőre "nem tud" tudományos lenni."

Ez ott sántít, hogy a filozófiából mindig is váltak le tudományágak azzal, hogy megtalálták az egzaktsághoz vezető "paradigmát".

A metafizika, ha értelmes dolog lenne, ilyen lenne. Azaz tudománnyá kellene fejlődnie. de nem teszi, mert értelmetlen, és nem is teheti, mert értelmetlen. A filozófia mivolta, mint láttuk, nem lehet akadály, csakis az értelmetlen mivolta lehet az akadály.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2012.06.27. 02:42:11

@ipartelep: kb, ahogy az exobolygók kutatása sok évtizede filozófia volt, de ma tudománnyá vált, úgy a metafizika is ilyen lenne. de nem az, mert exobolygók vannak, transzcendencia meg hát...

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2012.06.27. 11:55:49

@Brendel Mátyás:
Tudom, hogy a filozófia története arról is szól, hogy az idők folyamán hogyan váltak le róla az egyes szaktudományok, amelyeket már nem kellett filozófiai módszerekkel vizsgálni, hanem lehetett tudományosan is. Ha jól emlékszem, erről az egyik
itteni korai blogposztban írtam én is.

A köztünk levő véleménykülönbség nem ez (a fenti), hanem az, hogy te a filozófia metafizikai részét egy az egyben értelmetlennek tartod (talán úgy, ahogy Carnap teszi ezt a "Metafizika kiküszöbölése..."-ben), én meg megpróbálok disztingválni a metafizikák között, és fenntartom, hogy a szó ("értelmes") valamiféle értelmében a metafizika, vagy annak egy része is értelmes, használható, hasznos.

De innentől kezdve csak úgy lehetne ezt megbeszélni, ha pontosan definiálnánk a "metafizika", és az "értelmes" szavakat, illetve az általunk használt értett jelentését. Mert lehet, hogy egy kicsit mást értünk rajta (ha nagyon nem is), és az már elegendő valamiféle nézeteltéréshez. Egyébként erről már beszélgettünk régebben (a blogodban - ott is ipartelep néven voltam), és akkor sem tudtunk megegyezni.

Én általában véve úgy gondolom, hogy a "filozófia tudományosítása" program, az tiszteletreméltó, de ha részeredményei lehetnek is, egészében hiábavaló törekvés. Azért, és annyiban helyes törekvés, amennyiben tényleg fontos, hogy tudjuk miről beszélünk, hogy érthetően, értelmesen, világosan fejezzük mi magunkat. De annyiban meg hiábavaló, amennyiben ennek az ára a filozófia nagyfokú korlátozása, leszűkítése lenne. Szerintem a filozófia attól is az, ami, mert sem tárgya, sem módszere szerint nem pontosan olyan mint a szaktudományok, és ha a szabadságának a korlátozásával olyanná akarnánk tenni, mint amilyenek azok, akkor egyszer csak azt vennénk észre, hogy volt nincs filozófia. És egy csomó téma eltűnt, amiről eddig ugyan nem teljesen tudományosan, de szabadon gondolkodva, filozofálva lehetett beszélni. Egy szó mint száz: szerintem a filozófián nem kell tudománykritériumokat számon kérni.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2012.06.27. 13:15:04

@ipartelep:

Carnap később pontosított, és azt mondta, a matefizika kognitív szempontból nem értelmes.

Ami a más szempontokat illeti, arról meg a "Metafizika kiküszöbölése..." második részében írt, amikor megtévedt költőknek nevezi a metafizikusokat.

Ami a filozófia gazdagságát illeti, egy tuományos filozófia mondjuk az analitikus filozófiát meghagyná a helyélben. Nyilván mindig ügyelni kellene az elvekre. Egy két színes filozófiai cikkért ugye semmiképpen nem jár retorzió, csak mindig figyelmeztetni kéne egymást, hogy mennyire is van ennek értelme.

A kontinentális filozófia kihalása miatt nem szomorkodnék.