ipartelep mondja

Szakdolgozatba forrásmegjelölést? (Schmitt Pál és a (le)bukás ürügyén.)

2012. január 13. 12:25 - ipartelep

Nem akartam továbbra sem nagyon aktuálpolitizálni, de ez a téma most az utcán hever, és nem tudom megállni, hogy hozzá ne szóljak. Természetesen a Köztársasági Elnök disszertáció másolási ügye kapcsán jutott az eszembe. Valamit gyorsan leszögeznék: Schmitt Pál szakdolgozatát az se mentené, ha 20 oldalas forrásjegyzéket adott volna meg benne. Bár az kissé nehéz lett volna, tekintve, hogy a hírek szerint a 80-90%-át egy bizonyos könyvből, a maradék részt meg egy másik tanulmányból(?) másolta. Nyilván okkal nem adta meg a forrásokat, hiszen az a direkt lebukást segítette volna elő. Ez tiszta sor.

Továbbá: Az egyik volt bíráló mostani mentegetőzése szánalmas, nevetséges, és illogikus. Most tekintsünk el attól az apró szépséghibától, hogy mindkét bírálója ugyanabban a bizottságban volt valamiféle funkci, amelyben Schmitt Pál volt a főnök. Magyarul: A saját főnökük munkáját bírálták el. Egy urambátyám világban előfordul az ilyesmi, nem is kell csodálkozni rajta. Node: Azt mondja a bíráló, hogy neki voltak formai kifogásai a dolgozattal szemben, ugyanakkor mégis a lehető legjobbra minősítette. Mert meggyőzték erről. A másik bíráló. Tehát kifogásai voltak, de elmúltak. Ez azért érdekes, mert a dolgozat hiányosságai nem múltak el... Csak a kifogások...

Mondjuk ki egyenesen, világosan, magyarul: Minden jel szerint, Schmitt Pál egy lefordított, gyakorlatilag szóról szóra lemásolt tanulmányt adott le saját dolgozatként. Ezt persze az akkori bírálók nem tudták (érdekes lett volna meglesni a reakciójukat, ha tudják), de most már tudják. És mégis mentegetik SP-t, és magukat? Ilyenkor szokta mondani az örökbecsű Besenyő Pista bácsi: "noooormális?"

Node, most jön az, amiért billentyűzetet ragadtam. Valójában, mint tudjuk, SM dolgozatával nem a forrásmegjelölés hiánya a legfőbb baj, hanem az, hogy nem is ő írta a dolgozatot. Hanem lopta azt. De tegyük fel, hogy ő írta volna... Illetve ne, ezt ne tegyük fel egy olyan emberről, aki gyakorlatilag alig tud írni. Ez túl fantasztikus elképzelés lenne. Tegyük fel ezt egy normál szakdolgozat íróról. Tegyük fel, hogy vannak önálló gondolatai... Jó, igen, tudom, már itt bukik a dolog. ''Önálló gondolatai" nagyon kevés embernek vannak. Ha arra apellálnánk, hogy csak az diplomázhat, csak az adhat be szakdolgozatot, aki abban önálló, még sosem hallott, olvasott, mások által leírt gondolatokat szerepeltet, akkor tudjuk, hogy mi lenne. Pár évente kerülne egy-egy ilyen eredeti mű. Tehát az emberek általában úgy dolgoznak, hogy  - kis eufemizmussal szólva - felhasználják mások gondolatait. De ez nem tűnik olyan nagy bűnnek, ha elképzeljük, hogy hogyan működik egy a "gondolati dolog". Egy pillanatra képzeljük el: Van a "potenciális gondolatoknak" egy óriási nagy hálója, vagy felhője, amiben minden ember (szinte mind) mozog. Ez a felhő elemeiben leginkább gondolkodási, nyelvi klisékből áll, olyasmikből, amiket a nevelés, a szocializáció, és a tanulás során sajátítunk el. Ebben a felhőben nagyon jól el lehet lébecolgatni egy egész életen keresztül (pl. az említett klisék ügyes összeválogatásával akár doktori címeket is lehet szerezni), azonban egyet nem lehet így: Új, még sosem volt felhőrészeket felépíteni. Mert ahhoz valamiféleképpen ki kellene lépni az eddigiekből, a megszokott, gondolati sztereotípiák hálójából, és valamiféle új rendszert felépíteni, vagy ha azt nem is, de legalább új összefüggéseket meglátni, vagyis minőségileg újat alkotni. Egy ilyen szerencsés (és ritka) esetben az történik, hogy az addigi felhőnek kialakul egy kis nyúlványa. Ehhez a nyúlványhoz egyből, és automatikusan nem lesz mindenkinek hozzáférése, sőt igazából a legtöbb embernek a létéről sem lesz tudomása. De ott lesz, és idővel társai akadnak majd, amelyek kapcsolódnak hozzá, és ily módon szélesítik, bővítik az egész tudásfelhőt.

No most... Ilyen tudásfelhő bővítésre csak nagyon kevesen képesek (persze itt is vannak minőségi fokozatok). De ha azt nézzük, hogy a világon mennyi szakdolgozat készül el, és közben mennyire bővül a valóban új, eredeti ismeretek tartománya, akkor szembetűnő a differencia. Hogy lehet ez? Hát csakis úgy, hogy a szakdolgozatírók nem eredeti gondolatokat, hanem "másolt gondolatokat" írnak le. És gyakorlatilag ezt szentesítik azzal a formai követelménnyel, hogy a forrásokat meg kell adni.

No de mi a helyzet mondjuk olyankor, ha valakinek tényleg vannak eredeti gondolatai? (Most már nagyon eltávolodtunk SM-tól) Ő milyen forrásokra hivatkozzon? Pl, ha Immanuel Kant beadta volna a Tiszta ész kritikáját disszertációként, és nem ad hozzá forrásokat...? Akkor mi van? Érvénytelen a "dolgozata"?

Tehát a mondanivalóm lényege a következő: Egy dolgozatnak nyilván kell hogy legyenek tartalmi, és formai követelményei. De nekem most úgy tűnik, hogy a formai követelmények a hangsúlyosabbak, azok a fontosabbak. Azokat könnyű észrevenni. A tartalom felett elsiklanak, sőt hallgatólagosan elfogadott, hogy az emberek más gondolatait másolják, ismétlik. Hiszen saját gondolatok híján kénytelenek ezt megtenni...

És igen, tudom: Egy egyetemi diplománál nem lehet követelmény az önálló, eredeti gondolkodás. Nem is az. Annyi csak a követelmény, hogy ollózni tudjon mások gondolataiból (akik azokat szintén másoktól ollózták, stb), és ezt még közhírré is tegye egy "forrásmegjelölésben". Szerintem ez vicces.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ipartelep.blog.hu/api/trackback/id/tr223542371

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Origo: Nem másolható le Schmitt doktorija 2012.01.13. 14:59:02

Szerzői jogokra hivatkozva a Semmelweis Egyetem könyvtára megtiltotta, hogy Schmitt Pál doktori dolgozatáról másolatot készítsen az Origo munkatársa. Az újságírót többen figyelték a munka közben.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

stella28 · http://www.eszteragnosztikusblogja.blogspot.com 2012.04.20. 23:38:23

Hehe, Kant és a szakdolgozata... ez tetszik:D
Őszintén szólva kicsit elszomorít, amit írsz, és most nem a volt államfő kritikájára gondolok. Nem szeretném tudomásul venni (pedig nem ártana), hogy az elvileg értelmiségi hivatást megcélzó emberek többsége képtelen önállóan gondolkodni. Különösen azért fájó ez a számomra, mivel jelenleg jómagam is a szakdolgozatom bírálatára várok... Nem szeretném, ha az opponensem hasonló gondolatokkal tenné le a munkámat.
Azt gondolom egyébként - és ez saját, meglehetősen friss tapasztalat -, hogy egy ilyen dolgozat elkészítésénél működnie kell az ember önkritikájának. Sz*rt ne adjunk már ki a kezünkből, még ha világos is, hogy azzal is átengednek az államvizsgán. A magam részéről akkor, amikor elém került egy rakás adat, megpróbáltam nem a szakirodalomból kimazsolázni a lehetséges magyarázatokat (amik úgysem illettek volna pontosan ahhoz, amit láttam), hanem a saját gondolati folyamataimat mozgósítva próbáltam magyarázatot keresni. Az, amit találtam, talán "tudásfelhő-bővítéshez" kevés és nem eléggé megalapozott, mindazonáltal elég eredetinek érzem ahhoz, hogy aggódjak, mit szólnak majd hozzá:) A szakirodalom - nos, szerintem ez amolyan szükséges rossz, mindenesetre vehető úgy, mint egy nem valós idejű diskurzusba való bekapcsolódás. Az tényleg nem lehet megoldás, hogy minden jelentősebb állításnál ott figyeljen a lábjegyzetben egy lehivatkozott tanulmány, de ha inkább vitapartnerként fogjuk fel azok szerzőit, akkor talán már másként fest a dolog.
A legnyugtalanítóbb probléma persze tényleg az, amit te is írsz: az emberek - és az értelmiségijelöltek - többsége nem tud/akar önállóan gondolkodni, amin talán a kereskedelmi csatornák és a tömegmédia egyéb áldásai, no meg a felsőoktatás eltömegesedése idején nem is nagyon lehet csodálkozni. De azért az ember ilyenkor elbizonytalanodik, hogy a szubjektív megérzéseken túl vajon ő maga a többséghez vagy a kisebbséghez tartozik-e.

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2012.04.21. 08:40:02

@stella28:
Igen... Nem gondolom azt, hogy az, aki egy ilyen valamennyire azért filozofikus témához hozzá tud szólni, és értelmesen teszi ezt (elvileg lehetne "értelmetlenül" is), az rosszul állna a gondolkodás terén. Tehát ez ügyben neked nem kell aggódnod. Viszont az is kézenfekvő, hogy különböző gondolkodási osztályok vannak, és bárhogyan is osztályozgatjuk őket, a legtetején az új, sosem látott megalkotása, vagy megtalálása (feltalálás-felfedezés) áll. És ez utóbbi szint eléréséhez kell egy olyan minőségi ugrás, amely csak a mennyiség fokozásával már nem érhető el. A semmiből valamit alkotni, az egy kisebb csoda, ami engem ámulattal tölt el.

De vissza a földre: A múltkor olvasgattam egy Magyarországon tanító angol főiskolai tanár könyvét. Nem tudom, hol oktatott, de neki az volt a megfigyelése, hogy nálunk virágzik a "másoláskultúra". És mindenki (beleértve a tanárokat is) teljesen helyénvalónak is tartja azt, hogy egy dolgozat gyakorlatilag ollózással készül. Ezen ő egy kicsit elcsodálkozott. Én nem, de szomorúnak tartom. Ő azt mondta, hogy a poroszos oktatási metódussal lehet a baj, amely a könnyebb végén fogja meg a dolgot: Nem gondolkodni tanít meg (ugye, gondoljunk csak bele: milyen nehéz "gondolkodni megtanítani"- főleg tömegeket), hanem egyszerűen csak reprodukáltatja, bemagoltatja az anyagot, teljesen "eszetlen" módon. Nyilván a semminél ez is több, hiszen ez is egy módja, ill. eszköze a gondolkodásnak, de ez nem nevel (legalábbis ez a módszer maga, nem) kreatív embereket.

wetuő 2012.12.08. 21:29:59

Az emberi tudás bővülése ugyanolyan folytonos, mint a természet. A hivatkozás gyakorlata is csak megpróbálja közelíteni ezt a folytonosságot, de még így nagyon durva a felbontás. Egy új gondolatban nem lehet látni az egyén tapasztalatait, amikből következik a felfedezés, a legtöbbről ő maga sem tud: beszélgetések, viccek, olvasmányok, álmok, elkapott megjegyzések, alkohol, kávé és egyéb drogok hatásai, tévedések, és persze abban a bizonyos felhőben eltöltött megszámlálhatatlan idő. Ezeket nem lehet lehivatkozni.

Untermensch4 2016.11.13. 11:36:20

Annyi csak a követelmény, hogy ollózni tudjon mások gondolataiból (akik azokat szintén másoktól ollózták, stb), és ezt még közhírré is tegye egy "forrásmegjelölésben".

Pont emlékszem amikor egy mikrofonos leszólította a nemzet golyóstollát és nekiszegezte a plágium-kérdést. Ugye ő maga már a tett elkövetése óta tudta hogy mi az ábra. Azt is tudnia kellett hogy politikai pályán fogást fognak keresni rajta ezzel-azzal, egy plágium erre alkalmas. Én a helyében fejben rákészültem volna erre az eshetőségre. A konkrét "újságírói" kérdésfeltevésre (azért az idézőjel mert úgy vélem a rosszul feltett kérdésre adható "jó" hárító válaszról beszélnék ami nem lenne lehetséges egy igazán fogós, jól feltett kérdésnél) olyasmi lett volna a "politikushoz méltó" lepattintó válasz hogy: "Ön komolyan azt gondolja hogy meg kellett volna változtatnom azokat a statisztikai adatokat amikből dolgoztam? Hogy olyan eredményekre kellett volna azokból jutnom ami matematikailag hamis, nem a valódi adatokból következő?"
Ehelyett habogott vmi szánalmasat.