ipartelep mondja

Ország - politika - gazdaság

2012. január 10. 10:47 - ipartelep

Az utóbbi negyed- vagy fél év másról sem szól, minthogy a most regnáló politika hol, és mit rontott el, menyire rosszul csinálta a dolgát, mennyire nem tudta mit kellene csinálni, mennyire nem értenek hozzá, és mennyire rosszhiszeműek. Ez igaz. Mindenkinek igaza van, aki ezt mondja. Csakhogy. A mostani Fidesz kormány pontosan azt csinálja, ami várható tőle. Aki 2010-ben a választások előtt azt hitte, hogy most majd ők jól megmutatják, az naivabb, mint az elsőáldozó kislány. Persze az igaz, hogy megmutatták, csak nem azt...

A magyar társadalomra, a magyar néplélekre szokták mondani, hogy pesszimista, hogy szalmaláng természetű, hogy gyorsan lelkesedik, és a nehézségek láttán gyorsan lelohad. Ez helyes megállapításnak tűnik. Ugyanakkor a magyar (de szerintem más nációk is - nyilván különböző mértékben) szeret vágyvezérelten gondolkodni. Ez azt jelenti, hogy a cselekedeteit nem a racionális belátáshoz, hanem a saját vágyaihoz igazítja, ill. azok határozzák meg őket. Tipikus példái ennek a mindenkori választások, ahol is - ez szinte közhely már - mindig az nyer, aki több jólétet ígér, pontosabban az, akitől többet vár a nép.

Ez nyilvánvalóan nincs így jól. A politikai elit is tudja, hogy ígérni éri meg (a betartást 4 évig úgysem kérhetik rajta számon), nem pedig reálisan számot vetni a helyzettel. Emiatt ígérnek is. Az ember leginkább csak a saját hibáiból tanul. ha egyszer megégette a kezét, többé nem nyúl a tűzbe. A nép attól különbözik az embertől, hogy ő (a nép) nem tanul semmiből. Vagy legfeljebb csak egy rövid időre képes erre. Viszont igen feledékeny. Ha meg is égette a kezét, 4 év múlva már arra sem emlékszik, hogy mi az a tűz.

Nem akarok most itt aktuálpolitizálni. Azzal most tele van a net, sok újat már nem tudnék hozzátenni. De van valami, amit sosem olvasok sehol. Elmondom miről van szó. Röviden szólva arról, hogy mi, itt és most nagyjából a helyünkön vagyunk. Kb. azt csináljuk amit, és amennyit tudunk, ami bennünk van. Ez az ország, és ez a nép egyszerűen ilyen, ennyire képes, és slussz, passz. Nem vagyunk precíz németek, vagy szorgalmas, munkamániás japánok. Ahhoz évszázadok, vagy inkább ezredek kellenének, hogy a "néplelkünk" olyanná váljon. Mi közép-kelet európaiak vagyunk, nagyjából annyit teljesítünk, amennyire predesztinálva vagyunk. Persze nem a szó determinisztikus értelmében, hanem úgy, hogy amire képesek vagyunk. Ezen belül persze lehetne valamennyivel jobban csinálni. Pl. ha nem egy diktatórikus hajlamú pszichopata vezetné az országot a bábjaival. De ez csak ideiglenes, és kismértékű javulást eredményezne. Az ország fő bajai nem, legalábbis még mindig nem ebből származnak. Egy diktátor persze le tud rombolni egy országot (Hitler), de itt még nem tartunk.

Mik az ország fő bajai, amiből semmilyen kormány, semmilyen politikai elit sem tudna kiutat nyújtani? Ez egyszerű mint egy pofon: Az ország nem termel annyit, amennyit fogyaszt. Hogy lehet ez? Hogy lehet így megélni akkor? - kérdezhetné most valaki. De erre ismert a válasz: Külsős kölcsönökből. Hiszen éppen az a baj mostanság, hogy az adósságspirál olyan magasságokba emelkedett már (a kamatokat is újabb adósságokból kellene fizetni), amit nem tudunk tovább fizetni. Ez a kölcsönökből élés (élősködés) már régi divat nálunk, a nagyok emlékezhetnek rá, hogy már a cocializmusban kezdtük. Csak aztán kissé elfajult. Amikor a cocializmus védőernyője eltűnt hirtelen itt találtuk magunkat egy olyan terepen, ahol a versenyzők ha nem is direktben egymás farkasai (ennyire azért nem), de legalábbis mindegyik eléggé tolakodik a konc körül. Vagyis jó napot, szabadversenyes kapitalizmus. (Vitatott, hogy minden szempontból szabadversenyes-e, de ez most mellékes.) A lényeg röviden: Versenyképtelenek vagyunk a piacon. nem dolgozunk eleget, és elég jól. Ez nem nagy csoda, tekintve, hogy pl. alig van dolgozónk e célra. Van egy mindennél többet mondó adat: A foglalkoztatottság aránya, az munkaképes korú lakosságból. Na ebben mi nagyjából sereghajtók vagyunk egész Európában. Ezt tessék csak elképzelni kisebb mértékben: Mondjuk van egy nagy család, gyerekek, szülők, nagyszülők egy háztartásban. Vannak heten. Abból 3 tanuló, 3 munkanélküli, és egy dolgozó. Ennek az egynek kellene eltartania a többit. nem fog sikerülni...

A kapitalizmus rendszerspecifikus problémáiról most nem akarok semmit írni. Az más téma. Nyilván annak is köze van a mi mostani bajunkhoz, de csak közvetve. A fő gond nálunk egyszerűen az, hogy a világ munkamegosztásában elfoglalt helyünk gyengébb mint a fogyasztási helyzetünk. Azt hisszük, hogy európaiak lévén megilletne bennünket az európai életmód, közben meg nem tudjuk megtermelni az árát.

És most visszatérek a politikára. Van olyan politikai elitünk, aki ezt a problémánkat meg tudja oldani? Van olyan, aki gyárakat fog nekünk építeni, de olyan gyárakat, ahol eladható, versenyképes termékeket tudunk gyártani? Fel tudunk a romjaiból építeni egy olyan gazdaságot, amely igazából sosem volt, amely ha volt is, csak a cocializmus kontraszelektált viszonyai között állta meg a helyét, de nem egy éles piaci versenyben? Hiszen még ki sem mondja a politikai elit, hogy ez a baj... Egyébként a politikai elit mást sem mond ki, gyakorlatilag semmit nem mondanak, ami érvényes, érdekes, igaz lenne. Nem ám hogy valamit is megoldanának.

Tehát nem látom a kiutat. Vegetálás lesz egészen hosszú távon. A politelit meg ugyanazt fogja csinálni, mint eddig. A saját pecsenyéjét sütögeti. A nép (az istenadta) szintén, és közben folyamatosan reménykedik, és vágyvezérelten gondolkodik (meg szavaz), hogy majd mostantól más lesz...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ipartelep.blog.hu/api/trackback/id/tr773533379

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.