A kérdések (témák), amelyekre válaszolok:
(1) Ki nyer, ki alakít kormányt?
(2) Miért nyer?
(3) Mi lesz utána?
Mint látható, a témák közül kettő jóslásos téma. Az emberek általában nem gondolnak abba bele, és nem is értik (és sokszor még a filozófusok sem tudják jól - erről írtam egy külön blogposztot is, a kifejtést lásd ott), hogy a jövő eseményei nem tények. Hanem csak hozzávetőleges valószínűséggel becsülhető események. Ez első megközelítésben "nem tudjuk"-at jelent (a "tudás" fogalma filozófiai értelemben megint csak a tényekről szól), és második megközelítésben "talán így lesz"-t jelent. Vagyis legfeljebb is ezt mondhatjuk róluk. Persze, különféle itt nem részletezendő meggondolások miatt, a kimenetelek valószínűségét bizonytalanul bár (a bizonytalanság mértéke is változó) lehet becsülni. Mindenki, aki a jövő eseményeiről mond valamit, az ezt csinálja, csak nem tud róla, hogy ezt csinálja. És ha nagyon hülye, akkor nagyon magabiztos módon állítja azt, hogy "úgy lesz".
(1) Nagy valószínűséggel a fidesz-bűnszervezet nyer, és alakít kormányt. Ha mindenáron számszerűsíteni kellene, akkor én erre adnék vagy 90%-ot.
(2) Hogy miért nyer, annak több oka van. Az események okai általában - magyarázom megint - szerkezetileg olyanok, mint egy fordított (fejéről a talpára állított) fa, ahol felül, a végén, az okozat (a vizsgálandó esemény) van, és alatta, a sok hozzá vezető ok, amelyek persze egyben maguk is okozatok, és amelyek maguk is elágaznak lefelé, az ok-okozati háló, vagy fa megelőző, őket kiváltó okai felé. És persze, a közhelyszerű, "minden, mindennel összefügg" hülyeség nem igaz. Ez nem egy végtelen mátrix, csak egy fa. Na de ennyit az elméletről.
A legfontosabb, és közvetlen, (magas szintű) ok: A fidesz-bűnszervezetnek van kb. 2.5 millió agyhalott, benne feltétlenül hívő, érzelmileg elkötelezett (az értelem náluk nem játszik) zombija, akik aktívak, fanatikusak, tántoríthatatlanok, és mindenképpen rájuk szavaznak. Ez, egy másik körülménnyel (okkal) együtt önmagában elegendő a győzelmükhöz. A másik ok természetesen az ellenzék megosztottsága, széttördeltsége. Ha nincs egy darab egységes ellenzék a fidesz-bűnszervezet ellen, akkor a választási esély egy nem túl bonyolult matematikává egyszerűsödik: a bűnszervezet 40-50%-a (szerény becslés) mindenképpen több lesz, mint az ellenzék 1, 5, 10, max. 25%.os darabjai. No és a köztársasági elnöknek csúfolt fidesz-maffiakatona, melyik pártnak fog adni kormány-alakítási megbízást? Láss csodát, a legtöbb képviselői helyet elnyerőnek.
Természetesen az ok-okozati fán lejjebb is lehetne menni, vizsgálgatni, pl,, hogy miért nem fog össze az ellenzék, vagy hogy miért, hogyan alakulhatott ki ez a 2,5 milliós agyhalott fidesz-zombi banda, vagy bármilyen más alacsonyabb szintű okot. Ezek szociológusok, pszichológusok számára érdekesek lehetnek, de minket itt most a választások kimenetele szempontjából már kevéssé érint, úgyhogy ezzel már nem foglalkozom.
(3) Hogy mi lesz ebből? Vagyis a bűnszervezet újabb kormányalakítása után. Na ez az előző pontoknál sokkal bizonytalanabb kérdés. Azért az, mert távolibb eseményről szól. Az időben távoli eseményeket egyre több "ok" alakítja, befolyásolja, és ezek az okok maguk is többfélék, számosabbak. Ezért egyre bizonytalanabb az egyre távolabbi jövőt megjósolni.
Mindazonáltal, nagyjából néhány kimenetel várható. A három legvalószínűbbet mondom.
a. A fidesz-bűnszervezet (nem mellesleg: meg tetszett már figyelni, hogy ezt a bűnbandát mindig, következetesen így nevezem? Ez nem véletlen ám. Tegyen mindenki így, ezzel is a békét fogja védeni!), hatalma, jelenléte, a NER-világa lassan konszolidálódni fog. Vagyis egyre jobban elfogadják, megszokják, és beletörődnek az emberek. Az ellenzékiek is. Ez olyasmi folyamat lenne, mint a Kádári-konszolidáció volt. Tudtuk, hogy "ez nem Amerika", de még mindig jobb, mint Románia , és különben sem lehet ellene semmit csinálni, így hát inkább mindenki a saját kis köreivel kezd foglalkozni, és nem lázad hiábavalóan. Ez bizony reális lehetőség, a diktatúrák, autokráciák (a NER az), évtizedekig is ki szoktak tartani, sőt, hát voltaképpen az a nagy ritkaság, hogy ne tartsanak ki évtizedekig. Ebben az esetben a mi életünk nagy részét már a NER-rendszerében kell leélnünk, a vége teljesen homályba vész.
b. A fidesz-bűnszervezet annyira túltolja a tolvajtempóját, az eszetlenségeit, hogy lassan, néhány év alatt erodálódik a szavazóbázisa. Ez bekövetkezhet úgy is, hogy ezzel párhuzamosan feljön egy ma még nem ismert ellenzéki párt. Vagy egyszerűen úgy, hogy különféle események hatására (A Kedves beteg kiléptet bennünket az EU-ból, kidobnak a NATO-ból, rosszabb lesz az élet, Putyin seggének bűze közelebbről érződik, stb.) a nép kezdi megelégelni a NER-t. Ha így történne, az olyasmi lenne, mint a gengszterváltás előtti pár év folyamata, amikor is a közvélekedéses "ilyen jó még sohasem volt"-ot lassan felváltotta a nyugati életszínvonalban való reménykedés miatti változtatás-vágya. Ez esetben a NER ugyan hamarabb véget érne, de egyáltalán nem radikálisan, ami utána jönne, az kb. az "ugyanazok, más gúnyában", vagy legfeljebb, a "mások, de majdnem ugyanúgy" szavakkal lenne leírható. Ez sem túl rózsás kimenetel.
c. Forradalom. Ez a kimenetel eléggé valószínűtlen. Forradalmak, népfelkelések nagyon ritkán vannak. Kiszámíthatatlanok, esetlegesek. Októban 22-én este ki gondolta volna, hogy másnap forradalom, népfelkelés lesz? Úgyhogy erről nem nagyon mondhatunk semmit. Mint ahogyan a kimeneteléről sem, hiszen bármerre kanyarodhat. Én természetesen azt gondolom, és mondom, hogy a fidesz-bűnszervezetet szinte bármi áron el kell törölni a föld színéről. Ez azt jelenti, hogy a bűnbandájukat be kell tiltani a tagjaikat elfogni (egy forradalom esetén a fő bűnözők nyilván külföldre menekülnének), és méltó módon megbüntetni. Természetesen akkor sem siratnám őket, ha a forradalmi népharag az utcán érné őket, és az ilyenkor szokásos büntetést alkalmazná rajtuk. Sajnos, igen kicsi valószínűsége van, ennek az amúgy legkedvezőbb, az ország, a nép számára legjobb megoldásnak.
Amúgy egyfajta (pszichológiai, és nem filozófiai) fatalizmussal szemlélem az eseményeket. Kíváncsian, érdeklődve. Végül is, a világ eseményei érdekesek, és mindig olyan történik, ami még nem volt. Én megteszem amit tehetek, a többi nem rajtam múlik. Ha ebben az országban mindenki csak annyit tett volna politika-ügyben, mint én, akkor ma a fidesz-bűnszervezet neve már csak a történelemkönyvekből lenne ismerős.
