ipartelep mondja

Egy egyszerű kormányprogram.

2017. március 04. 22:03 - ipartelep

Ha én párt lennék ugye... akkor kellene írnom egy kormányprogramot is, amely azt mesélné el, hogy mit tennék, ha kormányra kerülnék. A kormányprogramokkal persze az a baj, hogy a kutya sem olvassa őket, így teljesen észrevétlenek, és hatástalanok - a szavazó nem az alapján formál véleményt. Mégis, a tisztesség úgy kívánná (ha én párt lennék), hogy írjak egy kormányprogramot. Mintegy a magam számára is tisztázandó, hogy mik a céljaim, mit akarok csinálni kormányként.

A kormányprogramok másik baja az, hogy igen nehéz belőni azt, hogy mennyire legyen elvszerű, mennyire legyen konkrét, menyire térjen ki az eszmékre, és mennyire foglalkozzon a mindennapi, gyakorlati teendőkkel. A logikus (következetes, koherens), illetve tisztességes az lenne, hogy mindent a kályhától kezdene, és onnantól elmagyarázná, hogy az eszmékből hogyan lesz gyakorlati cél, és cselekvési program. De egy ilyet aztán végképp senki nem olvasna el.

Tehát legszívesebben a kormányprogramomat is ilyen filozófiai "kályhától" kezdeném. Ez ebben az esetben az etika lenne. Miért pont az? Azért, mert az etika az a tárgy, amely mindenféle olyan cselekvés alapja, amely cselekvés az emberi jólétre vonatkozik. A politika meg természetesen arról szól, hogy a társadalmat hogyan lehet minél hatékonyabban vezetni, és szervezni, annak érdekében, hogy a benne élő emberek a lehető legjobb, legboldogabb, leghasznosabb életet éljék. Tehát a politika alapja az etika - kell legyen. 

Így először vázolnom kellene az etikámat, majd abból, immár a konkrétabb politikai program felé közeledve, de még nem odaérve, egy elvi politikafilozófiát leírni. A politikafilozófia (mint ahogy az a nevéből is látszik), még mindig félig filozófia, úgyhogy eléggé elvont, elvi, elméleti dolog. De ugyanúgy megkerülhetetlen egy következetes, és érthető politika kifejtésénél, mint az etikai alap - sőt ez még talán kézenfekvőbb, fontosabb is, tekintve, hogy ebből már csak egy lépés maga a politika, ahhoz közelebb áll.

Eddig arról írtam, hogy milyennek kellene lennie egy teljes, kifejtő, és magyarázó kormányprogramnak. De már a címben is azt ígértem, hogy most ez nem lesz, hanem csak egy egyszerű kormányprogram lesz. Az egyszerű program, az nem bajlódik etikával, és politikafilozófiával. Az a cselekvéssel, a célokkal, a gyakorlattal foglalkozik. Nem sokat magyaráz, hogy miért is kellene ezt meg azt, csak leírja, hogy ezt meg azt kellene csinálni. 

Persze, még az ilyen programnak is lehetnek fokozatai, az általánosabbtól a konkrétabb felé. Hiszen itt az egyik véglet (az általánosabb) az amely arról beszél, hogy mi lenne az elérendő cél, a másik véglet (a konkrét) meg az, hogy hogyan kellene azt megcsinálni. Tehát még a pontokba szedett konkrét kormányprogramnak is eme általános-konkrét mezőben kell lavíroznia. Sajnos ezen nem nagyon lehet segíteni, tekintve azt is, hogy a célok nagyon konkrét megvalósítási módjait akkor és ott (egy program írásakor) még nem is lehet tudni, azok mindig menet közben, kint a terepen, a gyakorlatban derülnek ki.

Amiről eddig beszéltem annak a szummázata a következő: Egy teljes politikai programnak optimálisan 4 tartalmi szintje van: etikai alap, politikafilozófiai elvek, általános gyakorlati elvek, és célok, konkrét gyakorlati teendők. Ezek közül én itt most leginkább a harmadikkal, és kicsit a negyedikkel foglalkoznék. Azért ezekkel, mert itt most nem annyira filozofálni szeretnék, mint inkább egy politikai programot adni. Ez a program persze kevésbé tételes, és nagyrészt magyarázó lesz.

Rendkívül fontos a hatalom jó, rendes, határozott átvétele. Mint azt tudjuk, Magyarországon most egy fasiszta bűnszervezet van hatalmon, amely mára már teljesen elfoglalta az állam összes hatalmi- igazgatási szervét, minden fontos helyre a saját maffiakatonáit ültetve. Ezt a pártot bűnszervezetként, a maffia tagjait bűnözőként kell kezelni, és őket mindenképpen bíróság elé állítani. Ha ez nem történik meg, legalábbis nem kezdődik el a hatalomváltás elején, akkor kb. reménytelen is minden. A konkrétumokról itt most nem írok, de a bűnszervezet tagjait, katonáit, meglehetősen széleskörűen kell felelősségre vonni (hiszen látjuk, hogy még a legutolsó kis polgármesterük is 10 milliókat lop), a lopott vagyonukat visszavenni, magát a pártot pedig betiltani. A demokrácia visszaállításának, az ország normalizálódásának ez elengedhetetlen feltétele.

A gazdaság, és az államháztartás rendbetétele. Ez a pont persze így túl általános. A probléma itt az, hogy a konkrétumokhoz senki nem ért. Senki nem tudja azt megmondani, hogy mit kellene ahhoz csinálni, hogy ez az ország elkezdjen felkapaszkodni a nyugat európai gazdasági- és életszínvonali szintre. Ezt pedig azért nem tudja senki megmondani, mert ehhez nem egyes konkrét, és rövid távú intézkedések kellenének, hanem egy nagy, átfogó civilizációs program. Valójában az a helyzet itt, hogy a magyar gazdaság legfőbb bajai, a versenyhátránya a nyugattal (és most már a kelettel is) szemben, elsősorban egy civilizációs-kulturális elmaradottság következménye. Ugyanis, az, hogy a magyar nép ingerküszöbét a minimális mértékben sem éri el az, hogy a fideszgazemberek szó szerint 100 milliárdokat lopnak el, (sőt ezt inkább még meg is magyarázzák, hogy így van jól, mert ha nem, akkor jönnének a komenisták), az kultúra kérdése, pontosabban a kulturálatlanságé. A kulturálatlanság meg összefügg a butasággal, műveletlenséggel, tanulatlansággal. Ostoba emberekkel nehéz jó országot építeni. Tehát a gazdaság rendbetételének alapja, feltétele az, hogy legyen egy olyan általános munka- és egyéb kultúra, amely nem nézi el a lopást, korrupciót, nem tartja népi sportnak az adócsalást, a fekete munkát, stb. Ettől ez az ország most kb. 1 fényévnyire van, éppen menetben a szakadék felé. Csak értelmes, művelt, tájékozott emberek tömegeivel (és többségével) lehetne ezt a problémát orvosolni. Ez pedig hosszú távú terv eredménye lehet csak, a Münchausen báró-féle megoldás itt nem működik..

Hogyan, mitől lehet egy nyitott, versenyző világban egy ország gazdasága jól működő? Úgy, hogy tud versenyezni a versenytársaival, vagyis versenyképes. Na, a magyar gazdaság az sok minden, de nem versenyképes a fejlett világgal. Ahogy régebben kölcsönökből éltünk (pedig akkor még ki sem voltunk téve a nyílt versenynek), ma már csak EU segélyekből élünk, meg a multinacionális vállalatok kegyelem- adományaiból. Magyar innováció, gyártás, olyan, ami versenyképes a világban, alig van, mennyiségileg meg elhanyagolható. Ezen megint csak egy értelmesebb, és kulturáltabb nép kinevelésével lehetne segíteni. A hosszú távú terv...

Na jó, de erre nincs idő. Mit kellene tenni azonnal, itt és most? Itt csak konkrétumokról lehet szó, azonnal megvalósítandó direktívákról. Mondok egyet, ami nem csak gazdaságilag fontos, de a társadalmi igazságosság (igen, az) szempontjából is. A magyar jövedelemadó fidesz-bűnszervezet általi egy kulcsossá tétele a világ legnagyobb balfogása volt. Nem csak hogy azonnal csökkentette az állam bevételét, de rendkívül igazságtalan is azzal, hogy a jövedelmeket átcsoportosította a szegényektől a magasabb jövedelműek felé. Azonnal be kell vezetni egy meglehetősen progresszív jövedelemadót. De olyat, amely észrevehetően nivellálja a jövedelmeket, és emellett a jelenlegi 4 millió szegény (létminimum alatti) jövedelmét érzékelhetően megemeli.

Mivel én nem csak címke szerint vagyok "balliberális" (mint kb. az összes "ballib" politikus), hanem nekem a "ballib"-ből nem csak a "lib", hanem a baloldaliság eszméje is fontos, ezért bevezetnék egy minimáljövedelmet minden az országban lakó állampolgár részére. (Mellékszál, de a határon túli, nem itt lakó, és sosem itt lakott (fidesz-szavazó) állampolgároktól elvenném az állampolgárságukat). Ezt, és ennyit, egy picit is gatyába rázott gazdaság már ki tudna fizetni.

Egy államháztartás olyan, mint a háztartás: vannak bevételei, és vannak kiadásai. És ezek egyenlegéből jön ki valamilyen szám, ami ha hosszú távon negatív, akkor ott gondok vannak. Az ország nem tudja magát eltartani. Az ideiglenes segélyekre ugye (ami most jön az EU-felől) nem lehet támaszkodni, azok elmúlnak. A bevételek növelésével komoly gond van, azt nagyon nehéz megvalósítani. Hatékony, versenyképes gazdaság, színvonalas, termelő vállalatok kellenek hozzá, adózás, adózó morál, kicsi korrupció, meg hasonlók, csupa nehéz ügy rövid távon. De a kiadásokat aránylag könnyebben lehetne szabályozni. Magyarán, spórolni kellene, mégpedig ott, ahol lehet, és ahol az ésszerű, és igazságos. Pl. igazságos-e az, hogy mindenki egyforma összegű családi pótlékot kap, a hajléktalantól (jó, ő azt se kap), a multimilliárdosig? Nem, ez nem csak hogy nem igazságos, hanem államháztartásilag rendkívül káros is. Azonnal megszüntetném ezt a gyakorlatot, a családi pótlékot (esetleg más néven) csak az anyagilag rászorulóknak adnám. Ez nyilván csak egy tétel, a sok hasonló lehetséges takarékoskodásból. Felülvizsgálnám a nyugdíjakat is. Ugyan sokan azt gondolhatják, hogy az az igazságos, hogy aki az aktív munkában sokat keresett, vagyis sok nyugdíjjárulékot vontak le tőle, annak legyen a nyugdíja magasabb. De én egészen máshogyan értelmezem az igazságosság fogalmát, és azt mondom, hogy aki a munkában sokat keresett, többnyire az sem azért volt, mert társadalmilag annyival hasznosabb munkát végzett, továbbá az a pénz amúgy sincs már meg sehol, (hiszen az állam napról napra él), továbbá az egyforma életszínvonal, és minőség igazságosabb, mint az, ahol az egyik nyomorog, éhezik, és fázik, a másik meg nem elég, hogy egész életében jól élt, de még nyugdíjasként is... 

Természetesen nagyon erélyes eszközökkel próbálnám meg visszaszorítani a fekete munkát, az adóelkerülést, adócsalást. Megpróbálnám minden téren racionalizálni a gazdaságot, és az állam kiadásait. Nem építenék 1000 fős faluba 3500 fős stadiont, sőt, ha már foci, akkor (bár minden téren nem vagyok a korlátozatlan szabad verseny híve), de pl. a profi focit teljesen kihagynám az államilag támogatott körből. Egy lyukas 2 fillérest sem adnék nekik. Talán nem tudjátok, de ez a mostani fasiszta kormány rendszeresen (nyilván a szavazatvásárlás miatt) támogatja a határon túli magyarokat. 2015-ben csak a VMSZ-t 50 milliárd ft-al dobta meg. Ez persze elenyésző összeg ahhoz, amit az országban a fideszbűnözők ellopnak, de mégis elképesztő ahhoz képest, hogy az országon belül mi mindenre lehetett volna ennyi pénzt fordítani. 

A magyar magángazdaság (mínusz néhány multináci cég) mára egy teljesen fals, kicsavart módon működő gazdaság lett. Egyrészt, gyakorlatilag minden szereplője adócsaló, ha másban nem, akkor abban, hogy a munkásait minimálbéren, + a szerencséseket esetleg zsebbe foglalkoztatja. Másrészt mindent eluralt a mérhetetlen korrupció. Harmadrészt, teljesen irracionális az a rendszer, amelyben a tényleges munkát (ha van olyan) az ötödik alvállalkozó végzi el, de ő már meg sem kapja a fizetségét, mert a hasznot a felette levők lefölözik. Ez a gazdaság súlyosan beteg, és azok a szereplők betegítik meg, akik ezt művelik, és eltűrik. Ebből a betegségből ki kell gyógyítani a gazdaságot, ha kell, akkor szigorú eszközökkel. 

Tehát, ha párt lennék, akkor valami ilyesmi programom lenne. Persze fésültebben, összeszedettebben. És nyilván, sok minden kimaradt. Olyan "apróságok", hogy pl. a magyar közlekedési rendőrség gyakorlatilag a pénzbehajtás maximalizálásával foglalkozik, nagyon sokszor aljas módon, ahelyett, hogy a közlekedési kultúra, és szabályok igazságos, és méltányos betartatásával foglalkozna (a büntetési tételek a jövedelmekhez képest irreálisan magasak - ez persze a törvényhozók sara). Ebben az országban egy csomó dolog rosszul működik, rosszul van kitalálva. Ennek egyrészt az örökölt rossz hagyomány (a civilizálatlanság, kulturálatlanság) az oka, másrészt meg az, hogy szinte mindig ostoba, és sokszor bűnöző emberek mennek politikusnak hozzák a törvényeket, vezetik az országot.Ők meg erre, ennyire képesek. Ha a lakásodban vízvezetéket kell szerelni, akkor elvárod a szerelőtől, hogy értsen ahhoz, amit csinál. Na, a magyar politikusoknál nincs ilyen elvárás, és ők látványosan nem is értenek a munkájukhoz. De ez nem csak őket nem zavarja, hanem még a "közönségüket" sem, sőt a közönség inkább tapsol a tehetetlenségüknek. Ők ezen felbuzdulva, nem elégednek meg azzal, hogy szinte mindent rosszul, ostobán csinálnak, hanem még lopnak, és csalnak is. Ez a vizvezetékszerelős példánál maradva, olyan, mintha a szerelő nem csak hogy nem tudná megcsinálni a vezetéket, elbarmolná azt, de elmentében még leütné, és ki is rabolná a házigazdát. (De a házigazda a kómából felébredvén, köszönő levelet írna neki.) Szóval, vicc, ami ebben az országban megy.

Így, mi marad más? Szavazz rám! Mármint ne most, hanem majd, ha párt leszek, és mini-elnök akarok lenni. Majd akkor...

 

 

 

21 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://ipartelep.blog.hu/api/trackback/id/tr6212310505

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Untermensch4 2017.03.04. 23:01:43

"az egyforma életszínvonal, és minőség igazságosabb, mint az, ahol ez egyik nyomorog, éhezik, és fázik, a másik meg nem elég, hogy egész életében jól élt, de még nyugdíjasként is"
Akkor tehát az igazságosság=egyenlőség.
Az erőltetett vagyoni egyenlősítés (amit a gazdagok kirablásával tudtak erőltetni) minden próbálkozásnál visszafogta a produktív hajlamokat.

A túlszabályozás és bürokrácia csökkentése kimaradt.

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2017.03.04. 23:56:01

@Untermensch4: Még egyszer a mondatomat: az egyforma életszínvonal, és minőség igazságosabb, mint az, ahol ez egyik nyomorog, éhezik, és fázik, a másik meg nem elég, hogy egész életében jól élt, de még nyugdíjasként is..."

Ez a mondat arról szól, hogy valami _igazságosabb_ mint valami más. Mi igazságosabb itt valaminél? Az emberek egyforma életszínvonala. Minél igazságosabb ez? Annál, ahol az egyik nyomorog, éhezik, és fázik.

Na most, ha valaki ezt nem így gondolja (mint ahogy én írtam), akkor ebből következően azt kell hogy gondolja (ha logikus), hogy az egyforma életszínvonalnál igazságosabb az, ha az emberek egy része nyomorog, éhezik, és fázik.
Valóban ezt gondolod, vagy csak nem gondoltad ezt át kellőképpen?

Írod:
"Akkor tehát az igazságosság=egyenlőség."
Nem, én ezt nem írtam, és nem is következik abból, amit írtam. Az igazságosság nem ekvivalens fogalom az egyenlőséggel. Egyszerűen nem ugyanaz a jelentésük, értelmük. Ugyan bizonyos konkrét esetekben lehet azt mondani, hogy az egyenlőség megoldása igazságosabb, mint a nem egyenlőségé, sőt azt gondolom, hogy ezt nagyon gyakran lehet mondani. De ettől még a két fogalom nem válik egymással ekvivalenssé.

"Az erőltetett vagyoni egyenlősítés (amit a gazdagok kirablásával tudtak erőltetni) minden próbálkozásnál visszafogta a produktív hajlamokat."

Sehol nem írtam "erőltetett vagyoni egyenlősítés"-ról. De még csak erőltetett nélküliről sem. Itt ugye az a hiba, hogy nem velem vitázol, hanem a "tollamba adsz" olyan kijelentéseket, amiket nem írtam le. Ugyanúgy, a "gazdagok kirablásáról" sem írtam egy mukkot sem. Továbbá a félresikerült szocialista próbálkozások produktivitásra való negatív visszahatásáról sem írtam, sőt ezek nem is következnek azokból, amiket írtam a blogposztban. Te nem velem, hanem a témával kapcsolatos asszociációiddal vitatkozol itt.

"A túlszabályozás és bürokrácia csökkentése kimaradt."

Hát valóban, de így is féltem, hogy túl hosszú lesz. nem annyira jók a túl hosszú blogposztok.
Szóval, a túlszabályozás az nem jó. A szabályozás viszont jó, hiszen - gondolj csak bele - egy társadalom annyira komplex dolog, hogy szabályozás nélkül káosz lesz benne. Csak arra kell vigyázni, hogy ne legyenek _túl_ szabályozva a dolgok. Az nem jó.

A bürokrácia csökkentése nyilván jó dolog, ha a bürokrácián valami ártalmas dolgot értünk. Ha valamennyire szükséges dolgot értünk rajta, akkor viszont mérték kérdése, hogy mekkora bürokrácia jó dolog, és mekkorától nem jó.

Untermensch4 2017.03.05. 18:45:21

@ipartelep: "Na most, ha valaki ezt nem így gondolja (mint ahogy én írtam), akkor ebből következően azt kell hogy gondolja (ha logikus), hogy az egyforma életszínvonalnál igazságosabb az, ha az emberek egy része nyomorog, éhezik, és fázik."
Most már ketten vagyunk :) mert én sem ezt mondtam/írtam. Az én elképzelésem az egyenlő esélyek biztosítása, onnantól pedig meritokrácia. Ez kapcsolódik a szociális rendszerhez mert annak súlypontját úgy helyezném át hogy az alanyi jog és rászorultság (kijátszható) -alapú megközelítés helyett oktatáson és közlekedésen keresztül megvalósuló legyen.

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2017.03.05. 19:15:15

@Untermensch4: nem látszik, hogy megértetted volna azt, amit írok. Tudod, a filozófia módszerének fontos eleme a pontosság. Minél pontosabban kell fogalmazni. Ezt a természetes nyelvvel nagyon nehéz megtenni, a pontosságnak mindig van egy korlátja, és sajnos ez a korlát eléggé alacsonyan van. És így a mások oldalon, a megértés is hibás lesz. Így a gyakorlatban a nézeteltéréseken alapuló viták elsősorban nem is a nézetek eltérésén, hanem a kijelentések félreértésein alapulnak, azok miatt vannak.

Neked, az első hozzászólásodban ezzel a szövegemmel volt valami bajod: "az egyforma életszínvonal, és minőség igazságosabb, mint az, ahol ez egyik nyomorog, éhezik, és fázik, a másik meg nem elég, hogy egész életében jól élt, de még nyugdíjasként is"
Az, hogy ezzel neked valami bajod van, abból derült ki, hogy egyáltalán beidézted ezt a mondatomat. Eléggé valószínűnek látszik, hogyha egyetértettél volna a fenti mondatommal, akkor vagy nem idézed be, és utána nem válaszolsz rá valamit (erre még kitérek), vagy legfeljebb annyit írsz, hogy "ez szerintem is így van". Azonban te nem így tettél, hanem arra a mondatra válaszoltál valamit. Mégpedig egy teljesen inadekvát valamit válaszoltál - amire írtam is, hogy semmi köze nincs (nem következik) ahhoz, amit én írtam. Ez állt az én erre való válaszomban.

Erre te az újabb válaszodban megint egy teljesen inadekvát választ írsz. Azt, hogy te nem azt írtad, amit neked tulajdonítok. Pedig itt most pontosan arról van szó, arra kéne rájönni, hogy ha egyrészt nem azt akartad mondani, ami a válaszod egész kontextusából következik (hogy idézed az én szövegemet, majd arra írsz egy választ), és nem is helyesled azt a mondatomat (ez is nyilvánvaló), akkor mi a jó fittyfenét akartál mondani azzal kapcsolatban? Mert ugye, amit ténylegesen mondtál, annak semmi köze nincs az én mondatomhoz -ismétlem ezt már harmadszor.

Sokkal nagyobb összeszedettséget várok el tőled. Az engem kevéssé szórakoztat, ha a válaszolók tévedéseit kell kiigazítanom, és olyan reakciókra adni választ, amely reakciók nem is az én szövegemre reflektálnak. Ennél kevésbé már csak az hiányozna itt, hogy a Maxval, a fasiszta fideszbirka ugorjon be ide az eszelős baromságaival. (Jó nem fog, nem tud, letiltottam már jó előre, idiótáknak nem adok teret. ;-))

Amit a második bekezdésedben írsz, azzal sem velem vitázol. Nem azért nem vitázol velem, mert nekem is az lenne erről a véleményem, ami neked, hanem azért nem, mert arról a témáról sem fejtettem ki a véleményem. Ebben a blogposztomban egy igen korlátos témáról írtam, amely persze bele-belekapott ebbe abba, a rokon területeken, de az általános politikafilozófiai nézeteimről nem írtam itt. Amik természetesen vannak, és mondhatom, hogy elvi szinten, hosszú távon, és gazdaságpolitikailag a legkevésbé sem libertariánus, konzervatív, vagy kapitalizmuspártiak. De ez egy új, más, nagy téma lenne, amely téma most itt nem téma.

Szóval ez így nem pálya. Korrekt, pontos vitát kérek, vagy inkább semmit.

Untermensch4 2017.03.05. 21:17:03

@ipartelep: "Így a gyakorlatban a nézeteltéréseken alapuló viták elsősorban nem is a nézetek eltérésén, hanem a kijelentések félreértésein alapulnak, azok miatt vannak."
Ennek tudatában vagyok. Sajnos a jelenséget nem csökkenti (sőt, többnyire ellenkezőleg... :( ) hogy törekszem a lakonikus tömörségre de vszeg rosszul csinálom.
Az idézett mondatot nem kiragadni akartam, kontextusával együtt (tehát az egész poszt alapján) támadt az az érzésem hogy olyasféle "szocialista" (ez ugye megint egy félreértés-generálásra alkalmas szó, én a "semleges", érzelmi töltet nélküli, "filozófiai megközelítés a társadalomról való gondolkodásban" -értelemben szerettem volna itt leírni) kormányprogramot vázoltál fel nagy vonalakban ami nagyobb eséllyel kudarc mint nem. Abban az elvi esetben ha sikerül elkezdeni a kivitelezését, egy országban, anélkül hogy jelenlegi állapotához képest a világban jelentős gazdasági-politikai-szociálpszichológiai változások történnének.
(MaxB preventív letiltása jó ötletnek tűnik. Régebben a saját blogján egész jókat is írt, nem tudom mikor csusszanhatott meg a személyisége...). Magam is pontos és tartalmas vitát szeretnék (meg számomra új ismeretekkel és gondolatokkal találkozni), és tényleg elnézésedet és türelmedet kérem ha rosszul fogalmazok, az élő beszéd jobban megy.
Azért is szeretném ezt a párbeszédet mert magam mint kissé libertariánus, konzervatív, vagy kapitalizmuspárti anarchista -jellegű élőlény, mégis rokonszenvezek vmennyire ezzel a fiktív kormányprogrammal.
A " bevezetnék egy minimálljövedelmet minden az országban lakó állampolgár részére" mint népszerű nevén "alapjövedelem" kapcsán: úgy tudom a legtöbb alapjövedelem-elképzelés azzal számol hogy ez az adminisztrációs szempontból olcsó és egyszerű eszköz kiváltja az egyébként túl bonyolult, nagy költséggel és igazságtalanságokkal működő szociális rendszer (és juttatások) nagy részét (akár az eü-ellátásra jogosító tb-t is...), így a rászorultsági alapon adott családi pótlékot is. Aminek a tulajdonképpeni címzettje a gyerek aki magyar állampolgárként jogosult lenne az alapjövedelemre.
Azért az oktatáson és közlekedésen keresztül csatornáznám be a szociális rendszer erőforrásainak nagy részét (az eü-ellátórendszer esetében ez megoldhatatlannak látszik) mert két olyan közszolgáltatási terület amit egyéni felhasználóként nem lehet felhalmozni, "bespájzolni". Egy akármilyen teljes lefedettségű tömegközlekedési rendszerben is, egy ember maximum napi 24 órában tud szolgáltatást igénybe venni, van egy betervezhető kapacitás-plafon. Ugyanígy képzés esetén is lehet egy "ösztöndíj-plafon", és itt már lehetséges hogy aki folyamatos tanulással mégis (látszólag) "felhalmoz magának" az akkor tudja ezt megtenni ha az átlagosnál jobbak a képességei, másrészt a jobban képzett ember nagyobb társadalmi hasznot "termel" (az idézőjel oka itt hogy nem kizárólag és nem is elsősorban a pénzben/gdp-ben mérhető hasznot említeném, a pénzben nem mérhetőt sokkal jelentősebbnek vélem).

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2017.03.07. 20:07:34

@Untermensch4: Jó, egy kicsit magyarázom a dolognak azt a részét, amellyel ugyan én itt éppen hogy nem foglalkoztam, de téged pont az érdekel.
Mivel az én politikai nézeteim a liberalizmus mellett a szocializmushoz, kommunizmushoz (itt szükséges megjegyeznem: nyilvánvalóan semmi közük nincs ezek eddig megvalósult formájához, a sztálinizmushoz, kádárizmushoz, stb.) vannak a legközelebb, ezért eléggé természetes, hogy a (fiktív) kormányprogramomnak szocialista beütése van.
Politikafilozófiailag (tehát nem politikailag!) a szocializmus legfőbb jellemzője az egyenlőség eszméje. Hogy az pontosan mit jelent, és hogyan lehetne megvalósítani, az a gyakorlatban már a politika dolga.
Ezt úgy is mondhatom, hogy az egyenlőség egy eszme, elv, idea, amit a szocialisták ideálisnak, és igazságosnak gondolnak, de mindez a politikafilozófia térfelén értelmezhető fogalom. A politika az egy másik játszótér, ahol is az egyenlőség új értelmet nyer, mintegy materializálódik, körvonalazódik, és konkrétan kiderül, hogy mire vonatkozik.
Így pl. ugye, bár én elméletben egyenlőségpárti vagyok, de olyan nincs a politikai programomban, hogy a közeljövőben valamiféleképpen "be kell vezetni" a teljes anyagi egyenlőséget (nem egyformaságot, az egy másik fogalom). Hanem csak olyasmik vannak benne, hogy bizonyos területeken törekedni kell rá (lásd, pl. nyugdíjak nivellálása). Egészen nagy távlatba persze azt tartanám igazságosnak, ha az emberek jövedelmei közelednének egymáshoz, de ezt egyszerre nem lehet megvalósítani, és nyilvánvalóan olyan társadalompolitikai, gazdasági, emberi feltételei is vannak, amelyek nélkül nehézkes lenne.

Én erről a témáról kb. ugyanazt azt gondolom, amit egy Rudolf Carnap nevű filozófus írt, elég régen. Ezt egy régi blogposztomban már idéztem, de most a témába vág:

"Meggyőződésem volt és ma is az, hogy a gazdaságszervezés és a világorganizáció nagy problémáit manapság, az indusztrializáció korában nem lehetséges az "erők szabad játékával" megoldani, ezek a problémák racionális tervezést követelnek meg. A gazdaságszervezésre nézve ez szocializmust jelent valamilyen formában, a világorganizációra nézve pedig fokozatos fejlődést egy világkormányzat felé. Mindazonáltal sem a szocializmust, sem a világkormányzatot nem tartom abszolút célnak, ezek csak szervezési eszközök, amelyek jelenlegi ismereteink szerint, úgy látszik a végső cél megvalósításának legjobb ígéretét nyújtják. Ez a cél pedig egy olyan életforma, amelyben az individuum jólétét és fejlődését értékelik a legmagasabbra, s nem pedig az állam hatalmát. Az akadályok, a háború, a betegség, a szegénység, és a hasonló szenvedések fő okainak eltávolítása a feladatnak csak a negatív oldala. A pozitív oldal az individuumok életének, családi, baráti, közösségi viszonyainak, valamint hivatásból végzett munkaviszonyainak tökéletesítése és gazdagítása. Az élet gazdagítása megköveteli hogy minden individuumnak lehetősége legyen potenciális képességeinek kifejlesztésére, és alkalma legyen részt venni a kulturális tevékenységekben és élményekben. Ha a problémát ennek a célnak a nézőpontjából nézzük, akkor fel fogjuk ismerni az államhatalom állandó növekedésében rejlő veszélyeket. Ez a növekedés azonban szükségszerű, mivel a nemzeti államokat nagyobb egységekbe kell tömöríteni, és az államoknak sok ökonómiai feladatot kell átvenniük. Ezért elsődleges fontosságú lesz az, hogy ügyeljünk arra, hogy az állampolgári jogok, és a demokratikus intézmények ne egyszerűen csak megmaradjanak, hanem állandóan fejlődjenek és tökéletesedjenek. Így az egyik fő probléma (...) az, hogy megtaláljuk a társadalom megszervezésének azokat a módjait, amelyek az individuum személyes és kulturális szabadságát összeegyeztetik egy hatékony állami és gazdasági organizáció kifejlesztésével."

Visszatérve egy kisebb léptékre, a kormányprogram szintjére. Nem gondolom, hogy egy program azért lenne "eleve kudarc", mert nyomokban tartalmaz néhány halvány, az egyenlőség felé mutató intézkedést. Ezek nagyon messze vannak a szocializmustól, a kapitalista termelési mód felforgatásától, amiről szándékosan nem is szóltam egy mukkot sem. A kapitalizmus természetesen hosszú távon tarthatatlan lesz, mint egy alapvetően az ember kizsákmányolásán alapuló antihumánus, igazságtalan megoldás. Egy fejlett, modern társadalom elképzelhetetlen a mai gazdag-szegény megosztottsággal - ami pedig a kapitalizmus velejárója. De ez csak hosszú terv lehet, a rövid terv (kormányprogram) célja ilyesmi nem lehet.

Untermensch4 2017.03.10. 23:44:49

@ipartelep: Már jobban érteni vélem mint korábban. Tetszik az idézett rész.
Az "eleve kudarc" beszólásomat bővebben kifejteném mert így tényleg félreérthető és semmitmondó egyszerre. A "skandináv jóléti állam" modelljéről írtak olyasmit hogy az a kapitalista keretek között a lehetőségeket tekintve leginkább megvalósított szocializmus, a minimális életszínvonal felemelésével és a nagy jövedelmi különbségek lecsökkentésével. De van az emberi természet miatt egy probléma benne. Mindenkinek és bárkinek megvan a lehetősége (legalábbis a világ egészét nézve a leginkább megvan) hogy kibontakoztassa tehetségét, mégis "importra" szorulnak pl orvosokból. Az ember ugyanis olyan hogy ha lehet akkor a legjobb erőfeszítés/eredmény arányt akarja elérni. A kényelmesebb életút pedig az ha egy könnyebb, kevesebb felelősséggel és stresszel, több szabadidővel járó munkát választ, azzal is elég jó életszínvonalat tud elérni, ha orvosnak megy akkor a több fáradozásért nem érzi úgy hogy annyival többet kap (életszínvonal, presztízs, sikerélmény) hogy az megérje. Mindez a jelenség úgy, hogy a skandinávoknak azért a társadalompolitikai és kulturális háttere mondhatjuk hogy jó.
Kis túlzással az ember könnyen hajlamosítható a "potyautas-mentalitásra", az eddigi tapasztalatok alapján viszont kevésbé jellemző a nagy fokú belső motiváltság.
" Az élet gazdagítása megköveteli hogy minden individuumnak lehetősége legyen potenciális képességeinek kifejlesztésére, és alkalma legyen részt venni a kulturális tevékenységekben és élményekben."
Erre a célra meglehetősen alkalmas lenne (ha nem is teljesen de részben) az internet. Amit nem így használnak az emberek (többnyire). Nem tudom mennyire megalapozott adat hogy az internet tartalmának harmada-negyede pornó. A többi részében pedig hemzseg az a jelenség amiről itt írnak:
schrodingersdawg.blog.hu/2017/03/07/miert_nem_bizunk_a_szakertokben
A különféle fura vallási jellegű izék és hasonló babonák szintén érdekesek, de az az ellentmondás nekem nagyon rémisztő hogy van egy platform ahol sok tudás összeszedhető sokkal kényelmesebben mint korábban bármikor, az emberek mégis "fordítva" használják, butaságokat gyártanak és fogyasztanak.
A politikára (és talán a politikafilozófiára) ez úgy van kihatással, úgy kapcsolódik hogy a "demokrácia fejlődése" helyett a demagógia és populizmus növekedése látszik. Hasonló kisiklás ez mint amikor proletár öntudat helyett proli önteltség fejlődött ki emberekben, amit nem feltétlenül indokolt a "létező szocializmus" torzsága az ideához képest.
A fogyasztói társadalom azért "népszerű és közkedvelt" mert az ember születetten mohó és irracionális. Legalábbis nagyon sokan, és ha túlzás is a "születetten", nem okoz nagy erőfeszítést ilyenné tenni őket.
Ha nem így lenne akkor a fentebb leírt kedvező erőfeszítés/eredmény arányra való törekvés miatt nem lehetne őket rávenni arra hogy nulla vagy negatív összegű játékként egymással versenyezzenek maximalista módon, meg kellene egyezniük a kölcsönös együttműködésben mint leghatékonyabb és így legkényelmesebb stratégiában. E helyett csalnak a versenyben.

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2017.03.11. 21:23:36

@Untermensch4: Én arról beszélek, hogy mivel az látszik, hogy a kapitalista termelési mód, termelési- és elosztási viszony több mint problémás (igazságtalan, nem elég hatékony) ezért ezt meg kell változtatni, ki kell javítani valahogyan. Hogy pontosan hogyan lehet kijavítani, arról most még keveset tudunk. Volt egy kísérlet ugye, az rossz kísérlet volt, kudarcba fulladt. De ez nem jelenti azt, hogy majd más próbálkozások nem lehetnek sikeresek. Azt pedig végképp nem jelenti, hogy nem is kell a javítással próbálkozni. Teljesen evidens, hogy ha valami a társadalomban rosszul működik, akkor azt ki kell javítani. Erről beszélt az idézetben Carnap is, és erről beszélek én is.

Hogy mire kell kijavítani, az egy újabb kérdés, téma. Erről most annyit tudunk (annyit lehet mondani), hogy "valamiféle szocializmusra". (De mivel ez a név megbélyegzett, nevezzük kutyafülének.) Hogy az ideális kutyafüle milyen lesz, arról sem lehet most még sokat tudni. Bizonyos dolgokat lehet róla tudni. Pl. azt, hogy benne a "szabadság, egyenlőség, szolidaritás" elvi politikafilozófiai eszményeinek kell valamiféleképpen érvényesülniük. (De ez azért eléggé nagy formátumú információ.) Jelenleg az ideális kutyafüle pontos termelési módja nem ismert. Az tűnik valószínűnek, hogy - és valóban az emberi természet, és intellektus jelenlegi alacsony szintje miatt is - az kapitalizmusból a kutyafülébe való lassú átmenet elején a kapitalista termelési mód, vagyis a magántulajdon, a szabad piac, a verseny (ha egyáltalán van) még megmarad. Viszont az elosztást a mostaninál sokkal radikálisabban, gyökeresebben kell szabályoznia az államnak - amely egy idő után, az országok integrációjával világállam lesz. Ezt az anyagi egyenlőség irányába tett lépést a kapitalistáknak bizony le kell nyelniük. Az nyilvánvaló persze, hogy a szabadság bizonyos értelemben, és területeken ellentmondásba kerül az egyenlőség eszméjével, illetve ezek gyakorlati realizálása során keletkeznek ellentmondások. Ennek feloldása ma még nem ismert. De valószínűleg mindkét oldali kompromisszumokkal lesz lehetséges. És azt is lehet tudni, hogy a kutyafülébe való átmenet nem csak hosszú időt, hanem a mostanihoz képest sokkal felvilágosultabb, modernebb, értelmesebb társadalmi környezetet is igényel. De ez, ha az emberiség túléli a kríziseit, akkor a fejlődéssel szinte szükségszerűen fog előállni.

Tehát még egyszer, röviden. A kutyafüle egy terv, amely egy rosszabb társadalomból egy jobba való átmenetet ír le. Ez a terv még nem teljesen kidolgozott, sőt valószínűleg menet közben fog alakulni. De a lényege, az ami a jobb, igazságosabb társadalom legáltalánosabb ismérveire vonatkozik, az már most (és régóta persze) megvan: szabadság , egyenlőség, szolidaritás. Egyszerűen nincs olyan komolyan vehető érv, amely versenyezhetne vele, és azt mondaná, hogy nem kell törekedni egy igazságosabb, jobb társadalom megvalósítására, hanem hagyni kell ezt a mostanit.

Untermensch4 2017.03.12. 15:47:27

@ipartelep: Abban teljesen egyetértek hogy egy közel sem tökéletes társadalmi berendezkedésből van értelme és törekedni kell rá hogy egy jobba váltsunk.
Azzal hogy tudunk a jelenlegi hibák halmazáról de nem tudjuk pontosan hogyan is lehetne a kutyafülét egyértelműen jobbra kialakítani, azt gondolom hogy a biztonságosabb stratégia

"Viszont az elosztást a mostaninál sokkal radikálisabban, gyökeresebben kell szabályoznia az államnak - amely egy idő után, az országok integrációjával világállam lesz. Ezt az anyagi egyenlőség irányába tett lépést a kapitalistáknak bizony le kell nyelniük." (**)

"És azt is lehet tudni, hogy a kutyafülébe való átmenet nem csak hosszú időt, hanem a mostanihoz képest sokkal felvilágosultabb, modernebb, értelmesebb társadalmi környezetet is igényel. De ez, ha az emberiség túléli a kríziseit, akkor a fejlődéssel szinte szükségszerűen fog előállni."

Azzal hogy tudunk a jelenlegi hibák halmazáról de nem tudjuk pontosan hogyan is lehetne a kutyafülét egyértelműen jobbra kialakítani, azt gondolom hogy a biztonságosabb stratégia a hibák javítására és továbbiak megelőzésére tenni a hangsúlyt, mint bízni benne hogy menet közben minden jól alakul.
A két idézett részt azért emeltem ki ide mert sztem két komoly, ismert hibalehetőséget túl optimistán kezelsz.
Az egyik az államhatalom. A hatalom korrumpál, a nagyobb hatalom meg még jobban. Minél magasabb szintű az állam, annak irányítói annál távolabb kerülnek a "nép"-től, a legjobb szándék ellenére is. Személyiségük megváltozik, rossz értelemben vett "politikussá" deformálódik a legkiválóbb emberek lelkivilága is. Egyre többször viselkednek etikátlanul (*).
A felvilágosultabb, értelmesebb társadalmi környezet kialakulása sem törvényszerű. Elvileg az internet ingyen hozzáférhetővé tesz minden tudást/információt. Ehhez képest emberek tömegesen szűkülnek bele téveszmékből álló saját kis virtuális valóságukba, egy olyan buborékba ami megvédi magát a feltöréstől, és a párbeszédre való képességüket is kezdik elveszíteni. A technika ami közelebb hozza egymáshoz az embereket, egyúttal dezintegrálja/atomizálja a társadalmat, (akik produkálják ezeket a tüneteket azok) az emberek bezárkóznak a saját kis szubkultúrájukba és onnan vívják a kis vallásháborújukat mindenki más ellen, a felvilágosodás (lényege) ellen is. A szabadságukkal élve bezárják magukat. Ego-aktivitás.
(*): Mivel a jelenség a hatalom mértékével arányos, ésszerűnek tűnik hogy a megszerezhető hatalomban legyen egy "üvegplafon". A fékek és ellensúlyok rendszerét kiegészítendő. A világállam értelme a mérethatékonyság lenne, ami adott feladatoknál jól jöhet. Nem annyira napi rendszerességűek az olyan problémák amihez kell a nagy mérettartomány, az ennél kisebb léptékű feladatok a rugalmasabb problémamegoldó-képesség miatt úgyis alacsonyabb szinteken maradnak. Ráadásul a nagy feladatok kis lépéseit, a megvalósítás apróbb elemeit is helyben kell csinálni.
(**) a világállamnak kevés vezetője van, kevesebb embert kell megvesztegetni vagy zsarolni. Ez nagyjából a legtőkeerősebb kapitalistáknak nem olyasmi amit le kell nyelni, hanem a sütemény maga. Olcsóbb mint sok kisebb-nagyobb vezetőt megvenni akik között ráadásul instabil konfliktusok is képződhetnek.

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2017.03.12. 22:17:21

@Untermensch4: Nem világos, hogy az általam vázolt megoldással mi a bajod, és helyette mit javasolsz. Nem jó a "valamiféle szocializmus"? Mit akarsz helyette? Maradjon minden így, ahogy most? Vagy konkrét terveket akarsz? Nem elég az, amit erről elmondtam, hogy a "valamiféle szocializmus" konkrét működési mechanizmusa még nem ismert? Nem kell államhatalom, mert a hatalom korrumpál? Nem bízol az emberiség értelmesebbé válásában, felvilágosodásában?
Akkor mi a jó? Inkább maradjon a mostani igazságtalan, extrém módon egyenlőtlen, kizsákmányoló kapitalizmus? Az állam helyett mit javasolsz? Milyen szervezet fogja átvenni az állam nagyon sokrétű feladatait funkcióit? Stb.
Ha megpróbálsz a fenti kérdéseimre válaszolni, jobban fogom tudni, hogy mi a te álláspontod a témában.

Untermensch4 2017.03.13. 20:08:46

@ipartelep: A "valamiféle szocializmus" nyilván jobban működik mint a semmilyen, a kapitalista államok közül azokban szeretnek élni (és élnek jól) az emberek amikben vannak olyan jelenségek amikre a legtalálóbb azt mondani hogy "valamiféle szocializmus". Konkrétabban a skandinávokra gondolok. E kapitalista építményben lévő szocialista téglák javítják a lakók életminőségét.
Nem vagyok teljesen anarchista (csak félig...), vmiféle államhatalom szükséges, a szabványosítás pedig célszerű. Világállam helyett a kisebb állam-szerű entitások összhangba hozását támogatnám (az eu-s jogharmonizációhoz hasonlóan). Ha pedig olyan, nagyobb államot/államszövetséget akarnak itt-ott a népek ami az én ízlésem/véleményem szerint a korrupciós (és pszichológiai) veszély miatt "túl nagy" akkor föderáció helyett konföderáció legyen. Nehezebb egy konföderációban meghekkelni a demokráciát. Sztem még az sem ördögtől való hogy ne csak a ma ismert állam mint szabvány legyen használatos. Volt már példa egymást területileg és joghatóságban átfedő államokra is, néhol ma is kacifántos határok vannak.
Másrészt az állam feladata alapvetően szolgáltatás (lenne), nem pedig birtoklás. Ebben az értelemben a nagy cégek és az államok működésének némileg hasonlónak kellene lenni. Amikor állami rendőrségek kerülhetnek átfedésbe az nem sokban különbözik attól mint amikor nem állami szolgáltató cégekkel történik ugyanez.
Ehhez képest pl európában az a torz rendszer rotyog hogy van egy birodalom méretű, elvileg szövetségi állam, teljes hatalmi töketlenségben, bár minden szükséges eszköz megvan. Emellett vannak cégek amik viszont birodalmi logika mentén működnek és köszönik, jól vannak. Ennél jobbna tartanám ha európa egy "normál üzemben" konföderációs rendszerű szövetségi állam lenne ami alkalmanként képes "birodalomként" viselkedni de a konföderációból adódó visszacsatolás miatt a centralizált vezetésnek hiába "gurul el a gyógyszere". Az USA ebből a szempontból a "rossz példa", a szövetségi szint ha nem ütközik a foltozott alkotmánnyal akkor simán elnyomja és magával sodorja a tagállamokat akármibe. Mennyivel máshogy nézett volna ki ugye az indokínai "helyi konfliktus" (nem nevezik "hadüzenet nélküli háború"-nak, pedig az volt...) ha a tagállamok saját hatáskörben döntik el minden évben hogy ők mennyi katonát küldenek a dzsungelbe... ugyanígy egy európai határvidéki (konkrétan ukrajna) konfliktusnál is változó lenne hogy a különféle tagállamok mennyi erőforrást tesznek bele a konföderációs megoldásba.
Az emberiség értelmesebbé válásában a szervezett oktatáson keresztül hiszek. Ez is olyan állami feladat amit érdemesebb centralizált helyett kisebb egységekből álló hálózattal művelni (iskolák autonómiája). Amin keresztül pedig ezt jól finanszírozni lehet az az alapkutatások (és jó esetben egyéb kutatások) költségvetése, az alapkutatások ugyanis piaci alapon nagyon torz, nem a fejlődést elősegítő módon működnek.
A "valamiféle szocializmus téglái"-nak beépítgetését tartom jó ötletnek, a hirtelen radikális változtatás rizikósabb, az emberek is többnyire jobban szeretik a "langyos állóvizet" mint a forradalmi felfordulást (kivéve ha nagyon dühösek de a düh ugyebár rossz tanácsadó). Az alapjövedelemnél megvalósíthatóbb pl a mindenkinek hozzáférhető közoktatás (részben már van) és az állampolgári jogú tömegközlekedés. Utóbbi rendszerszinten teremtene sok olyan munkahelyet ami annyira kibillentené a mostani kapitalista hajsza és csapda állapotából a munkaerő-piacot(*) hogy azzal már meg is kezdődhetne az átalakulás amit szeretnél.
(*): most vannak adóból fizetett közalkalmazottak de egy bizonyos hányad fölé növelni az arányukat már kontraproduktív, több szempontból is. A köz-tömegközlekedés lehet hogy a munkaerő-piac 10+ %-át kitenné és nagyon lecsökkentené azt a méltatlan jelenséget hogy egyes kisebb területeken azért kerülnek hátrányos alkupozícióba a munkavállalók mert mindenki tudja hogy nem tudják magukat 10-30-100 km-rel arrébb "eladni" mert nincsenek meg hozzá a közlekedési feltételeik/lehetőségeik.

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2017.03.14. 10:24:41

@Untermensch4: Így egy kicsit már világosabb, hogy te mit szeretnél. Azt mondhatom, hogy két fontos dologban nekem más a véleményem. Az egyik a szocializmus. A "skandináv modell" nem szocializmus, hanem kapitalizmus. Bár ugyan a "valamiféle szocializmus"-ról azt nem lehet ma még tudni, hogy pontosan milyen is lesz a termelési módja, de azt biztosan lehet róla tudni, hogy tőkés kizsákmányolás nem kell bele. A skandináv modellben meg ugye az benne van, mint ahogyan nagyon gazdagok, és nagyon szegények is vannak, vagyis rendkívül nagy ott is az anyagi egyenlőtlenség. Na a "valamiféle szocializmus" legfontosabb célja éppen az, hogy az anyagi javakat (és jövedelmeket) sokkal egyenlőbben ossza el. Ilyesmiről szó sincs a skandináv modellben, bár a kapitalizmuson belül valóban az tűnik az egyik leghumánusabb megoldásnak. Úgyhogy a skandináv modell legfeljebb köztes megoldás, átmenet lehet, de semmiképpen sem cél.

A másik fontos dolog, amit én máshogy gondolok, az a világállam témája. A világállam a végső állomása annak a folyamatnak, amely az önálló államok-konföderáció-föderáció úton vár ránk. Semmi ésszerű indoka nem lehet annak, hogy ezen az integrációs úton valahol középen meg kellene állni. Egyébként én ettől nem is tartok, az emberiség politikai (és etnikai, nyelvi, meg meg minden egyébféle) integrációja egy szükségszerű, és megállíthatatlan folyamat, amit legfeljebb lassítani, ideig óráig elodázni lehet. A "valamiféle szocializmus" megvalósítását sokkal nagyobb, nehezebb feladatnak gondolom - hiszen ugye, még azt sem tudjuk pontosan, hogy hogyan kellene megcsinálni. Csak azt tudjuk (már aki), hogy az lenne az igazságos társadalom, és ezért az a cél.

Untermensch4 2017.03.14. 11:57:54

@ipartelep: Jól látod és én fogalmaztam (már megint) rosszul a skandinávokkal kapcsolatban. Kapitalizmus de vannak benne szocialista elemek (téglák, ha az építményes hasonlatot használnánk). A gazdag-szegény egyenlőtlenség ellenére tudtommal azt sikerült elérniük hogy egy humánusnak mondható létminimumon el lehet élni ott úgy is hogy az ember nem vesz részt teljes erőből a kapitalista mókuskerék forgatásában.
Az én "fejlesztési út"-elképzelésem az hogy egy-egy téglát építsünk be, a fejlődés szervessége miatt az emberek maguk fognak újabb téglákat kitalálni, addig amíg az egész építmény át nem alakul, "készen lesz". Lehet hogy lesz olyan is amikor egy-egy falat vagy födémet egyben kell bontani/cserélni de ahhoz is jó gyakorlás/bemelegítés a téglánként építés/javítás.
A világállam felé tartó folyamatban sztem mostanság a konföderációig "alkalmas" eljutni az emberiség. Egy ennél nagyobb fokú integráció erőltetése az elért eredményénél nagyobb, ellentétesen ható dezintegrációt vált ki. Ha csak a nyelvek példáját vesszük, szétválnak egy bizonyos méret felett. De teljesen maguktól mégis "csinálják" az emberek a nyelvi integrációt, a "globish" mint nyelvi jelenség sztem nagyon figyelemre méltó. És nem állami vagy hasonló "felülről vezérelt" módon jött/jön létre.
Most még az emberek többségének nézőpontja/gondolkodásmódja lokális, a "default" mérettartomány amiben világról gondolkodnak a falu és a nemzetállam közötti léptékben van. És hogy ennek kapcsán még egy hibalehetőséget említsek, akik nagyobb, a világállam felé mutató mérettartományban gondolkoznak, azoknak egy része is olyan vallási fanatikus és autoriter egyéniség akik nem azon az erkölcsi és filozófiai talajon állnak mint te hanem az erő kultuszát vágyják.

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2017.03.14. 13:48:17

@Untermensch4: Az ideális társadalom elképzelése, az ugyan érdekes téma, de távoli, és elméleti. És ahogy a blogposztban kicsit fejtegettem is, nem annyira gyakorlati-politikai, mint inkább politikafilozófiai téma. Azért nem gyakorlati, mert egyelőre nem tudjuk, hogy a részleteket hogyan kellene megcsinálni. Így az marad, hogy van egy filozófiai alapú elképzelésünk a "társadalmi jó"-ról, ez egy idea, vagy távlati terv. De leginkább csak elméleti vitát lehet róla folytatni, olyat, ami elég kevés szállal kapcsolódik a gyakorlathoz. Tehát lehet mondani nagy, és szép dolgokat, csak gyakorlati, és tapasztalati visszacsatolás nélkül kevés az igazoló erejük, így a hitelességük is. Persze ettől még kell ilyesmivel is foglalkozni. Az elméletnek ez a természete, hogy nincs mögötte a kőkemény gyakorlat, tapasztalat azonnali meggyőző ereje. Ezzel nincs mit tenni.

Ebben a posztban pont azért foglalkoztam ennél sokkal konkrétabb kérdéssel (a kormányprogrammal), mert az közelebb van a gyakorlati cselekvéshez. A "szocializmus" fogalmát (amit nekem jelent, és amilyet én szeretnék) ugyan el tudom mondani, de az hosszadalmas lenne, és homályos is, annyiban, amennyiben én sem (mint ahogy senki) tudom a részleteket. Ezért mondtam erről csak annyit, hogy itt a filozófia még csak addig jutott, hogy ez lenne az igazságos, a politikafilozófia meg addig, hogy mely (még mindig eléggé általános, elméleti) elvekre kéne azt építeni, de a politika, és pláne pl. a közgazdaság tana, azok még nem birkóztak meg azzal a sok teendővel, nehézséggel, és ellentmondással, amelyek a gyakorlati megvalósítás során fellépnének. De persze ettől még, meg kell csinálni, hiszen ha valamiről tudjuk, hogy az jó, és a másik meg nem olyan jó, akkor a jobb felé kell törekedni.

No de ebben a posztban ugye, konkrétumok vannak a rövidtávú jobbá tevésre. Ezek a konkrétumok egyáltalán nem triviálisak, maguktól értetődőek. Ugye, a legfőbb, legsürgetőbb országprobléma (általában is, és most is), a lakosság jó életének a biztosítása (életszínvonalbeli, és egyéb). Ezen belül feladat lenne az átlagos jólét emelése is, és - mivel én baloldali vagyok -, rendkívül fontosnak tartom a szegények, elesettek életszínvonalának, jólétének a javítását. Ez pedig egy társadalomban végül is pénzkérdéssé csapódik le. Pénzből lehet megcsinálni azokat a dolgokat, ami ehhez kell. Pénzt pedig működő gazdasággal lehet csinálni. És itt kezdődik, a bökkenő. Hogy működő gazdaságot ebben az országban hogyan kell csinálni, azt most rövid távon nem tudjuk, de leginkább az van, hogy nem lehet megcsinálni. Persze jól működőt, világpiacon versenyképeset. Balkáni gazdaságot azt tudunk csinálni, korrupcióval, feketegazdasággal, és nem hatékonyan, de most is az van -ez nagyon megy itt. És akkor marad az, hogy takarékoskodni, és megnézni minden garast, hogy mire megy el.
És ez a látszat ellenére nem kis dolog ám. Ebben óriási tartalékok vannak, szó szerint ezermilliárdok. Gondolj csak bele abba, hogy egy racionális, értelmes kormányzat (amilyen persze nincs, sőt potenciálisan sincs) mi mindent tehetett volna az EU Marshall-segélyével? Vagy csak azzal, ha tolvaj maffia módjára nem lopja el, nem baromkodja el az ország vagyonának, és jövedelmeinek jelentős részét, és azt értelmes, célszerű módon használja fel, oda fordítja, és arra, amire kell? De nagyrészt erről írtam a blogposztomban is, mert most itt ez téma jobban érdekel engem (vagyis, hogy konkrétan mit kellene csinálni), mint az, ami számomra már nagyon régóta - szép kifejezéssel - triviálisan evidens, vagyis, hogy távlatilag "valamiféle szocializmus" kell.

Untermensch4 2017.03.14. 14:20:44

@ipartelep: A működő gazdaság a jó keretek között tud működni, a keretek pedig jogiak. A jogalkotásra pedig van olyan faék egyszerűségű alapelv hogy a jó általános szabály az ami alól nincs kivétel, minél több a kivétel annál rosszabb egy szabály. Ez már eléggé konkrét ahhoz hogy egy kormányprogram alapelvei közé bekerüljön és eléggé gyakorlatias is.
Innentől pedig a kivitelezéssel arányosan elkezdhetnek javulni a dolgok. Az egyszerűbb szabályozás csökkenti a gazdaság bürokratikus terheit, marad pénz és idő valódi gazdasági tevékenységeket végezni. Ahogy pedig ez, (a valódi gazdasági tevékenységek) kiteljesednek, az egyszerű adórendszer is több bevételt termel amiből amiből a szolgáltató állami dolgokat lehet működtetni. Oktatás, eügy, közbiztonság/jogszolgáltatás, köz-tömegközlekedés. Ez utóbbinak a munkaerő-felszívó hatása és a "jogszolgáltatás"-részben a közalkalmazottak "átcsoportosítása" (a bonyolult adórendszer működtetése helyett pl fogyasztóvédelmi területre) már kezdetben is azt okozhatja hogy még nagyon is kapitalista viszonyok mellett is el lehet kezdeni egyrészt az alapszintű szociális ellátást (szegények felemelése) az oktatáson keresztül (ha az iskolai férőhelyhez tartozik jogosultság napi 3 étkezésre és egy szálláshelyre akkor aki képes az akár tanulhat is, ez összességében olcsóbb is lehetne mint egy ugyanilyen hatásosságú szociális támogatás), és később amikor már elég sok a képzett (nem pedig idomított) ember a jobban hozzáférhető oktatás folyományaként akkor majd alakul a dolog tovább.

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2017.03.15. 12:33:49

@Untermensch4: No de hát mondtam én olyat, hogy "jó jogi keretek" nem kellenek a jól működő gazdasághoz? Hát ilyet nyilván nem mondtam. Azért nem mondtam, mert ezt nyilvánvalónak gondolom. Ha jogi keretek nincsenek a gazdaság működtetéséhez, akkor szélső esetben ugye, nemhogy gazdálkodni nem lehet, hanem legfeljebb csak makkot gyűjteni lehet az erdőben. Vagy még azt se. És mivel ez (a jogi keret szükségessége) nyilvánvaló, más tényezőkkel foglalkoztam. Pl. azzal a fontos, ám nem eléggé közismert tényezővel, ami úgy is nevezhető, hogy "magyar csodavárás". A magyar már csak ilyen (néplélektanilag): szalmaláng típusú, gyorsan lelkesedik, de kitartás, na az aztán semmi. Ha nehézségek jönnek közbe, akkor azonnal "elveszíti érdeklődését".
Mivel én antinacionalista vagyok (mivel a témáról már elmondtam a lényeget, most egy kicsit asszociálgatok körülötte, adomázgatok), ezért nagyon magas ívben tojok a magyarságtudatra, az ezzel kapcsolatos büszkeségre, és hasonló agyament baromságokra. Minden nacionalistát kártékony, de főleg ostoba baromnak tartok. Ugye, fentebb már pedzegettem a világ-integráció szükségességét, csak éppen nem neveztem a nevén. Az emberiség integrációja egyik eleme az internacionalizmus. Enélkül nem lehet integrálódni, bizony. Ha továbbra is az ordas nacionalista eszme ül tort az elmék helyén lötyögő káposztalében, akkor itt nem világállam lesz, és béke, hanem huzakodás, veszekedés, és háborúk, az egymással marakodó nemzetek, és országok között. És hosszú távon meg a Föld lerablása (lásd még a "közlegelők tragédiája" szociálpszichológiai példázatot), tönkretétele, vagyis előbb káosz, majd pusztulás. Tehát nincs szükség sem nemzetekre, sem országokra, sem különálló népekre. Ezek mind kártékonyak, elavultak, ósdik. (Most ugye itt arról van szó, hogy mivel már rég nem a kormányprogramomról beszélgetünk, sőt, nem is az általános politikafilozófiai elvekről, így kissé lazábban elmondom, hogy mit gondolok a mai politikai világhelyzetről, benne a híres magyarok hozzáállásáról.)

Szóval a "magyar szalmaláng"-nál tértem el a tárgytól. Hát igen, ezek már csak illenek (én világpolgár, internacionalista vagyok). Legutóbb a gengszterváltás idején volt egy nagy lelkesedésük, amely nagyon hamar bőgésbe, csalódásba fulladt. Ugyanis, azt hitték ezek a naiv első bálozók (a magyarok), hogy a cocializmus (c-vel írom, nem sz-el) helyetti kapitalizmus majd megoldja az életszínvonalbéli problémáikat (a szabadság kérdésével nem foglalkoztak, az nem érdekli őket - csak az, hogy legyen elég kaja, pia - igen, hát valljuk be, a magyarok nem túl okos nép). No ez mint tudjuk, nem jött be. A német életszínvonal helyett, és a "skandináv típusú" szociális kapitalizmus helyett először jött egy rablókapitalizmus, utána meg szó szerinti, konkrét rablók jöttek, egy bűnszervezet akit elfoglalták az államot, és most teljesen kirabolják azt. És tényleg, bevallom, hogy annyira szeretnék jót mondani a magyarokról, de annyira. Ugye, én mint világpolgár, és ember, köztük élet, nem mint nap sok magyar embert látok. Ugyan a többségük ostoba, de eleve nem rosszindulatú emberek a magyarok. A butaság persze hajlamosít a rosszindulatra (pl. az az effektus, hogy a buta ember nem tud saját (helyes) erkölcsöt építeni - legfeljebb átvesz valamit valahonnan - vallás, stb). 1 szó mint 100, a magyarok nagyot csalódtak a gengszterváltásban, nem jött be a csoda, amit vártak. És most leginkább apátiába süllyedve várnak ki, hogy mit hoz a jövő. Nem nagyon lehet velük semmit csinálni, passzívak, de különben is, önzők a végtelenségig, a szolidaritásnak a csírája sincs meg bennük. Elvileg nagyon jól megfelelne nekik a mostani farkastörvényes aki kapja marja, csak az a fontos nekik, hogy ők kapják és marják. Akkor semmi bajuk nincs a rendszerrel.

Ja, és a gazsaság ugye. A jó gazdaság, a versenyképes világszinten is. Hát azt ezzel a néppel kellene csinálni. Menni fog-e vajon? Már ha megvannak hozzá a jogi feltételek. Azok ugyan nem nagyon vannak meg, illetve, mint a bűnbanda legutóbbi törvénytervezetéből is látjuk, eléggé igyekeznek, hogy a maradék jogi feltételeket is leépítsék, de tegyük fel, hogy mégis megvannak. Akkor majd ez a végtelenül önző, ostoba, semennyire sem szolidáris (egymáshoz) nép alkot valamit? Kihúzza saját magát a hajánál fogva a mocsárból?
Hát mindenki válaszolja meg magának ezt a kérdést.

Untermensch4 2017.03.15. 16:28:17

@ipartelep: Értékelem a lelkesedésedet de az "új ember" amire vágysz, nem jön létre magától (és bár eltértünk az eredeti csapásiránytól, egy kormányprogram az a "mit tegyünk holnaptól" típusú terv, nem a "mit szeretnék tíz év múlva de fogalmam sincs mitől lesz meg" -típusú álmodozás). Tehát a kiindulási alap az hogy kb egy (nemzet)állami léptékű izében létrehozandó kormány programja...
Ha ugyanúgy csúszós lejtőt alkalmazna vki mint te a nacionalizmusnál akkor téged is le lehetne sztálinozni, csak az sem vinné előre a párbeszédet. Részletesebben: van a nacionalizmus (mondjuk "halvány" és "erős" végpontú tengelyen ábrázolva, és van a sovinizmus, ennek a túltolása elmebeteg mértékben. Még a nacionalizmuson belül (ami a vallásszabadsághoz való jog miatt nem "tiltható", a nemzetben való hit addig amíg mások jogaira nem jelent veszélyt ugyanolyan magánügy mint a mikulásban vagy zeuszban való hit) is csak az a probléma amikor nem pozitív-konstruktív hanem negatív-destruktív a hitvilág (pl a "mindenki ellenünk van"). És a valóság talajáról indulva az "inter" -rész az amit hozzá kell kapcsolni a már így-úgy a világban meglévő "nacionalizmus"-hoz, arra "ráépítkezni" mert a puszta lerombolás után még egy gödröt is kellene ásni az új alapnak (amire ha jól sejtem nincs ötleted, a vallások szívesen jelentkeznének de az meg nekem nem tetszene), és a fárasztó rombolás és hosszas alapásás-építés után még mindig azon a felépítettségi szinten lenne az épület ahol most, ha nincs hova elszállítani a sittet akkor a régi téglákból is be kell építeni az új alapba, lesznek akik megkérdezik hogy megéri-e bontani majd részben ugyanabból építeni ha eleve nem javíthatatlan, nem lenne bölcsebb inkább javítani?
Volt szerencsém belülről látni a "munkásosztályt", ha hiszed ha nem, az egyénenként kicsinyesen önző és korlátolt emberek is tudnak szolidárisak lenni, még úgy is hogy jórészt destruktív trollkodásban élik ki ezt. Igazán felemelő volt látni hogy érdemi szakszervezeti működés helyett hogyan tudnak egy igazságtalanságba fulladt béremelés után a cég által havi szinten (járulékokkal együtt) 2-3 MFt spórolásért cserébe heti 100-150 MFt kárt szabotálni, szalmalánghoz képest hosszú, több mint egy hónapos kitartó munkával. ( Csak azért képes vki fél órát dolgozni hogy utána egy gombnyomással ne 2 hanem 4 százezer legyen a kár.
Mert amíg a jogi kereteket magikra szabják a mentelmi jogú bűnözőink addig hiába a kitartás és összefogás, hiába építenének az emberek egy buszmegállót a saját pénzükből, "szabályosan" azt nem lehet csak úgy, az összes papírral együtt 3 MFt kérem de ebben már benne van a műszaki ellenőr kenőpénzes borítékja is...
És ráadásul ha igaz az a pszichológiai megközelítés hogy az elsőként megtanult nyelv, a nyelv amin gondolkodik az ember, meghatározza a gondolkodást, és ehhez még óhatatlanul hozzáadódnak a helyi kulturális mozaikok, a nacionalzmus ha nagyon kis mennyiségben is de megkerülhetetlenül ott van az indulásnál, akármennyire felháborító is. Más országokban is ott van, csak itt magunk körül a magunk hülyéit látjuk, eltakarják a többit akik messzebb laknak meg eleve a leghülyébbek sokkal látványosabbak mint a többiek.
"A jó gazdaság, a versenyképes világszinten is. Hát azt ezzel a néppel kellene csinálni. Menni fog-e vajon?"
Most hogy már vannak adatok, láthatjuk hogy ebből a reménytelennek látszó népből is akik elmennek egy működő országba, ott eléggé be tudnak illeszkedni, tudnak "gazdaságot csinálni" a világban máshol.
Szép fantáziálás hogy egy-két mao-nyi nagy ugrással később (ha azok varázsütésre megtörténnének) milyen szép világ is lehetne ez, de a mostani állapotból oda vezető út feltalálása lenne az aminek mondjuk egyik eleme egy kormányprogram.

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2017.03.15. 18:20:07

@Untermensch4: Na akkor itt fejezem be ezt veled. Ez a mondatod "egy kormányprogram az a "mit tegyünk holnaptól" típusú terv, nem a "mit szeretnék tíz év múlva de fogalmam sincs mitől lesz meg" - típusú álmodozás)." két dolgot jelenthet: vagy alig fogtál fel valamit is abból amit eddig magyaráztam - mi nem volt azon érthető, amit minden egyes hozzászólásomban elmondtam, hogy van rövid távú program (amiről nem mellesleg a blogposzt maga szól), és van a tervek, elvek ideát távolabbi világa? És ezt a kettőt nem keverem össze egymással - és ezt rohadtul ki is hangsúlyoztam - vagy megértetted ugyan, de félremagyarázod, csúsztatsz, hazudsz.
Számomra egyik lehetőség sem az, amely kedvet csinálna a veled való további értelmetlen beszélgetéshez. Ennyi volt, boldogíts mást!

Untermensch4 2017.03.15. 22:06:13

@ipartelep: Igen, megsértődni a legkönnyebb, igazi magyar sajátosság. Egyébként az első történt, összekevertem a rövid és a hosszú távot.

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2017.03.18. 09:30:08

@Untermensch4: Ne tedd ezt velem ne feltételezz rólam olyat, ami nem igaz! ;-) Ne sértődtem meg, nem szoktam. Hanem csak az van, hogy nem szeretem a számomra terméketlen beszélgetéseket. Nyilván, a blogokon is több beszélgetéstípus van. Ezeknek egy része ténylegesen olyan beszélgetés amelyben a többnyire "odaszokott" törzsközönség "egymás mellett", és egymással összhangban mondja a magáét (az ismert blogok között tipikusan ilyen az "Örülünk Vincent" blog), és nagyon kevés a kritikus ellenvélemény. Én pedig ezzel szemben inkább a beszélgetéseket szeretem, amelyek viták, a vita klasszikus szabályait betartva (ezeket nem sorolom fel). A lényeg itt számomra az, hogy az álláspontok kikristályosított, érthető formába hozása után bizonyos konkrét állításokról vitatkozzunk. Az, hogy az álláspontokat ilyen formába hozzuk nem könnyű, hanem éppen hogy nagyon nehéz. Hosszadalmas megfigyeléseim szerint (már 20 éve netes "vitázó gyakorlat") , szinte soha nem is szokott sikerülni. Hanem ahelyett általában a felek az általuk vélt álláspontokkal vitatkoznak, feltételeznek dolgokat - amiket a másik nem mondott, és azokkal ugye. Ez nem túl felemelő. 1 szó miint 100, és azt a fajta, sokkal konkrétabb, racionális vitát szeretem, amelyben a felek egyrészt tudják, hogy éppen miről is folyik a vita (látják a fáktól az erdőt, tisztában vannak a kontextussal), másrészt egész konkrétan "vágják a fákat" - az előbbi metaforával élve. Hát valahogy így...

Untermensch4 2017.03.18. 15:52:25

@ipartelep: Újra az elnézésedet szeretném kérni.
Én is az általad írt "álláspontok kikristályosított, érthető formába hozása után bizonyos konkrét állításokról vitatkozzunk"-ra törekednék, csak sajnos a szellemi képességeim végesek, még van hova fejlődnöm. A látszólag terméketlen beszélgetésből is tanulok ha tudok.