Ha én párt lennék ugye... akkor kellene írnom egy kormányprogramot is, amely azt mesélné el, hogy mit tennék, ha kormányra kerülnék. A kormányprogramokkal persze az a baj, hogy a kutya sem olvassa őket, így teljesen észrevétlenek, és hatástalanok - a szavazó nem az alapján formál véleményt. Mégis, a tisztesség úgy kívánná (ha én párt lennék), hogy írjak egy kormányprogramot. Mintegy a magam számára is tisztázandó, hogy mik a céljaim, mit akarok csinálni kormányként.
A kormányprogramok másik baja az, hogy igen nehéz belőni azt, hogy mennyire legyen elvszerű, mennyire legyen konkrét, menyire térjen ki az eszmékre, és mennyire foglalkozzon a mindennapi, gyakorlati teendőkkel. A logikus (következetes, koherens), illetve tisztességes az lenne, hogy mindent a kályhától kezdene, és onnantól elmagyarázná, hogy az eszmékből hogyan lesz gyakorlati cél, és cselekvési program. De egy ilyet aztán végképp senki nem olvasna el.
Tehát legszívesebben a kormányprogramomat is ilyen filozófiai "kályhától" kezdeném. Ez ebben az esetben az etika lenne. Miért pont az? Azért, mert az etika az a tárgy, amely mindenféle olyan cselekvés alapja, amely cselekvés az emberi jólétre vonatkozik. A politika meg természetesen arról szól, hogy a társadalmat hogyan lehet minél hatékonyabban vezetni, és szervezni, annak érdekében, hogy a benne élő emberek a lehető legjobb, legboldogabb, leghasznosabb életet éljék. Tehát a politika alapja az etika - kell legyen.
Így először vázolnom kellene az etikámat, majd abból, immár a konkrétabb politikai program felé közeledve, de még nem odaérve, egy elvi politikafilozófiát leírni. A politikafilozófia (mint ahogy az a nevéből is látszik), még mindig félig filozófia, úgyhogy eléggé elvont, elvi, elméleti dolog. De ugyanúgy megkerülhetetlen egy következetes, és érthető politika kifejtésénél, mint az etikai alap - sőt ez még talán kézenfekvőbb, fontosabb is, tekintve, hogy ebből már csak egy lépés maga a politika, ahhoz közelebb áll.
Eddig arról írtam, hogy milyennek kellene lennie egy teljes, kifejtő, és magyarázó kormányprogramnak. De már a címben is azt ígértem, hogy most ez nem lesz, hanem csak egy egyszerű kormányprogram lesz. Az egyszerű program, az nem bajlódik etikával, és politikafilozófiával. Az a cselekvéssel, a célokkal, a gyakorlattal foglalkozik. Nem sokat magyaráz, hogy miért is kellene ezt meg azt, csak leírja, hogy ezt meg azt kellene csinálni.
Persze, még az ilyen programnak is lehetnek fokozatai, az általánosabbtól a konkrétabb felé. Hiszen itt az egyik véglet (az általánosabb) az amely arról beszél, hogy mi lenne az elérendő cél, a másik véglet (a konkrét) meg az, hogy hogyan kellene azt megcsinálni. Tehát még a pontokba szedett konkrét kormányprogramnak is eme általános-konkrét mezőben kell lavíroznia. Sajnos ezen nem nagyon lehet segíteni, tekintve azt is, hogy a célok nagyon konkrét megvalósítási módjait akkor és ott (egy program írásakor) még nem is lehet tudni, azok mindig menet közben, kint a terepen, a gyakorlatban derülnek ki.
Amiről eddig beszéltem annak a szummázata a következő: Egy teljes politikai programnak optimálisan 4 tartalmi szintje van: etikai alap, politikafilozófiai elvek, általános gyakorlati elvek, és célok, konkrét gyakorlati teendők. Ezek közül én itt most leginkább a harmadikkal, és kicsit a negyedikkel foglalkoznék. Azért ezekkel, mert itt most nem annyira filozofálni szeretnék, mint inkább egy politikai programot adni. Ez a program persze kevésbé tételes, és nagyrészt magyarázó lesz.
Rendkívül fontos a hatalom jó, rendes, határozott átvétele. Mint azt tudjuk, Magyarországon most egy fasiszta bűnszervezet van hatalmon, amely mára már teljesen elfoglalta az állam összes hatalmi- igazgatási szervét, minden fontos helyre a saját maffiakatonáit ültetve. Ezt a pártot bűnszervezetként, a maffia tagjait bűnözőként kell kezelni, és őket mindenképpen bíróság elé állítani. Ha ez nem történik meg, legalábbis nem kezdődik el a hatalomváltás elején, akkor kb. reménytelen is minden. A konkrétumokról itt most nem írok, de a bűnszervezet tagjait, katonáit, meglehetősen széleskörűen kell felelősségre vonni (hiszen látjuk, hogy még a legutolsó kis polgármesterük is 10 milliókat lop), a lopott vagyonukat visszavenni, magát a pártot pedig betiltani. A demokrácia visszaállításának, az ország normalizálódásának ez elengedhetetlen feltétele.
A gazdaság, és az államháztartás rendbetétele. Ez a pont persze így túl általános. A probléma itt az, hogy a konkrétumokhoz senki nem ért. Senki nem tudja azt megmondani, hogy mit kellene ahhoz csinálni, hogy ez az ország elkezdjen felkapaszkodni a nyugat európai gazdasági- és életszínvonali szintre. Ezt pedig azért nem tudja senki megmondani, mert ehhez nem egyes konkrét, és rövid távú intézkedések kellenének, hanem egy nagy, átfogó civilizációs program. Valójában az a helyzet itt, hogy a magyar gazdaság legfőbb bajai, a versenyhátránya a nyugattal (és most már a kelettel is) szemben, elsősorban egy civilizációs-kulturális elmaradottság következménye. Ugyanis, az, hogy a magyar nép ingerküszöbét a minimális mértékben sem éri el az, hogy a fideszgazemberek szó szerint 100 milliárdokat lopnak el, (sőt ezt inkább még meg is magyarázzák, hogy így van jól, mert ha nem, akkor jönnének a komenisták), az kultúra kérdése, pontosabban a kulturálatlanságé. A kulturálatlanság meg összefügg a butasággal, műveletlenséggel, tanulatlansággal. Ostoba emberekkel nehéz jó országot építeni. Tehát a gazdaság rendbetételének alapja, feltétele az, hogy legyen egy olyan általános munka- és egyéb kultúra, amely nem nézi el a lopást, korrupciót, nem tartja népi sportnak az adócsalást, a fekete munkát, stb. Ettől ez az ország most kb. 1 fényévnyire van, éppen menetben a szakadék felé. Csak értelmes, művelt, tájékozott emberek tömegeivel (és többségével) lehetne ezt a problémát orvosolni. Ez pedig hosszú távú terv eredménye lehet csak, a Münchausen báró-féle megoldás itt nem működik..
Hogyan, mitől lehet egy nyitott, versenyző világban egy ország gazdasága jól működő? Úgy, hogy tud versenyezni a versenytársaival, vagyis versenyképes. Na, a magyar gazdaság az sok minden, de nem versenyképes a fejlett világgal. Ahogy régebben kölcsönökből éltünk (pedig akkor még ki sem voltunk téve a nyílt versenynek), ma már csak EU segélyekből élünk, meg a multinacionális vállalatok kegyelem- adományaiból. Magyar innováció, gyártás, olyan, ami versenyképes a világban, alig van, mennyiségileg meg elhanyagolható. Ezen megint csak egy értelmesebb, és kulturáltabb nép kinevelésével lehetne segíteni. A hosszú távú terv...
Na jó, de erre nincs idő. Mit kellene tenni azonnal, itt és most? Itt csak konkrétumokról lehet szó, azonnal megvalósítandó direktívákról. Mondok egyet, ami nem csak gazdaságilag fontos, de a társadalmi igazságosság (igen, az) szempontjából is. A magyar jövedelemadó fidesz-bűnszervezet általi egy kulcsossá tétele a világ legnagyobb balfogása volt. Nem csak hogy azonnal csökkentette az állam bevételét, de rendkívül igazságtalan is azzal, hogy a jövedelmeket átcsoportosította a szegényektől a magasabb jövedelműek felé. Azonnal be kell vezetni egy meglehetősen progresszív jövedelemadót. De olyat, amely észrevehetően nivellálja a jövedelmeket, és emellett a jelenlegi 4 millió szegény (létminimum alatti) jövedelmét érzékelhetően megemeli.
Mivel én nem csak címke szerint vagyok "balliberális" (mint kb. az összes "ballib" politikus), hanem nekem a "ballib"-ből nem csak a "lib", hanem a baloldaliság eszméje is fontos, ezért bevezetnék egy minimáljövedelmet minden az országban lakó állampolgár részére. (Mellékszál, de a határon túli, nem itt lakó, és sosem itt lakott (fidesz-szavazó) állampolgároktól elvenném az állampolgárságukat). Ezt, és ennyit, egy picit is gatyába rázott gazdaság már ki tudna fizetni.
Egy államháztartás olyan, mint a háztartás: vannak bevételei, és vannak kiadásai. És ezek egyenlegéből jön ki valamilyen szám, ami ha hosszú távon negatív, akkor ott gondok vannak. Az ország nem tudja magát eltartani. Az ideiglenes segélyekre ugye (ami most jön az EU-felől) nem lehet támaszkodni, azok elmúlnak. A bevételek növelésével komoly gond van, azt nagyon nehéz megvalósítani. Hatékony, versenyképes gazdaság, színvonalas, termelő vállalatok kellenek hozzá, adózás, adózó morál, kicsi korrupció, meg hasonlók, csupa nehéz ügy rövid távon. De a kiadásokat aránylag könnyebben lehetne szabályozni. Magyarán, spórolni kellene, mégpedig ott, ahol lehet, és ahol az ésszerű, és igazságos. Pl. igazságos-e az, hogy mindenki egyforma összegű családi pótlékot kap, a hajléktalantól (jó, ő azt se kap), a multimilliárdosig? Nem, ez nem csak hogy nem igazságos, hanem államháztartásilag rendkívül káros is. Azonnal megszüntetném ezt a gyakorlatot, a családi pótlékot (esetleg más néven) csak az anyagilag rászorulóknak adnám. Ez nyilván csak egy tétel, a sok hasonló lehetséges takarékoskodásból. Felülvizsgálnám a nyugdíjakat is. Ugyan sokan azt gondolhatják, hogy az az igazságos, hogy aki az aktív munkában sokat keresett, vagyis sok nyugdíjjárulékot vontak le tőle, annak legyen a nyugdíja magasabb. De én egészen máshogyan értelmezem az igazságosság fogalmát, és azt mondom, hogy aki a munkában sokat keresett, többnyire az sem azért volt, mert társadalmilag annyival hasznosabb munkát végzett, továbbá az a pénz amúgy sincs már meg sehol, (hiszen az állam napról napra él), továbbá az egyforma életszínvonal, és minőség igazságosabb, mint az, ahol az egyik nyomorog, éhezik, és fázik, a másik meg nem elég, hogy egész életében jól élt, de még nyugdíjasként is...
Természetesen nagyon erélyes eszközökkel próbálnám meg visszaszorítani a fekete munkát, az adóelkerülést, adócsalást. Megpróbálnám minden téren racionalizálni a gazdaságot, és az állam kiadásait. Nem építenék 1000 fős faluba 3500 fős stadiont, sőt, ha már foci, akkor (bár minden téren nem vagyok a korlátozatlan szabad verseny híve), de pl. a profi focit teljesen kihagynám az államilag támogatott körből. Egy lyukas 2 fillérest sem adnék nekik. Talán nem tudjátok, de ez a mostani fasiszta kormány rendszeresen (nyilván a szavazatvásárlás miatt) támogatja a határon túli magyarokat. 2015-ben csak a VMSZ-t 50 milliárd ft-al dobta meg. Ez persze elenyésző összeg ahhoz, amit az országban a fideszbűnözők ellopnak, de mégis elképesztő ahhoz képest, hogy az országon belül mi mindenre lehetett volna ennyi pénzt fordítani.
A magyar magángazdaság (mínusz néhány multináci cég) mára egy teljesen fals, kicsavart módon működő gazdaság lett. Egyrészt, gyakorlatilag minden szereplője adócsaló, ha másban nem, akkor abban, hogy a munkásait minimálbéren, + a szerencséseket esetleg zsebbe foglalkoztatja. Másrészt mindent eluralt a mérhetetlen korrupció. Harmadrészt, teljesen irracionális az a rendszer, amelyben a tényleges munkát (ha van olyan) az ötödik alvállalkozó végzi el, de ő már meg sem kapja a fizetségét, mert a hasznot a felette levők lefölözik. Ez a gazdaság súlyosan beteg, és azok a szereplők betegítik meg, akik ezt művelik, és eltűrik. Ebből a betegségből ki kell gyógyítani a gazdaságot, ha kell, akkor szigorú eszközökkel.
Tehát, ha párt lennék, akkor valami ilyesmi programom lenne. Persze fésültebben, összeszedettebben. És nyilván, sok minden kimaradt. Olyan "apróságok", hogy pl. a magyar közlekedési rendőrség gyakorlatilag a pénzbehajtás maximalizálásával foglalkozik, nagyon sokszor aljas módon, ahelyett, hogy a közlekedési kultúra, és szabályok igazságos, és méltányos betartatásával foglalkozna (a büntetési tételek a jövedelmekhez képest irreálisan magasak - ez persze a törvényhozók sara). Ebben az országban egy csomó dolog rosszul működik, rosszul van kitalálva. Ennek egyrészt az örökölt rossz hagyomány (a civilizálatlanság, kulturálatlanság) az oka, másrészt meg az, hogy szinte mindig ostoba, és sokszor bűnöző emberek mennek politikusnak hozzák a törvényeket, vezetik az országot.Ők meg erre, ennyire képesek. Ha a lakásodban vízvezetéket kell szerelni, akkor elvárod a szerelőtől, hogy értsen ahhoz, amit csinál. Na, a magyar politikusoknál nincs ilyen elvárás, és ők látványosan nem is értenek a munkájukhoz. De ez nem csak őket nem zavarja, hanem még a "közönségüket" sem, sőt a közönség inkább tapsol a tehetetlenségüknek. Ők ezen felbuzdulva, nem elégednek meg azzal, hogy szinte mindent rosszul, ostobán csinálnak, hanem még lopnak, és csalnak is. Ez a vizvezetékszerelős példánál maradva, olyan, mintha a szerelő nem csak hogy nem tudná megcsinálni a vezetéket, elbarmolná azt, de elmentében még leütné, és ki is rabolná a házigazdát. (De a házigazda a kómából felébredvén, köszönő levelet írna neki.) Szóval, vicc, ami ebben az országban megy.
Így, mi marad más? Szavazz rám! Mármint ne most, hanem majd, ha párt leszek, és mini-elnök akarok lenni. Majd akkor...
