ipartelep mondja

Szabad-e megölni a szúnyogot?

2016. április 21. 22:49 - ipartelep

Kis bevezetés a tárgyba:

A címben említett kérdés egy tipikusan filozófiai- etikai kérdés. Semmilyen más tudomány illetékességébe nem tartozik, sőt, azt is igen nehéz elképzelni, hogy valaha is lesz egy olyan tudományág, amely az ilyen etikai kérdéseket "elveszi" a filozófiától. Ez azért érdekes, mert én amellett az álláspont mellett vagyok, hogy a filozófia csak foglalkozzon a maga problémáival, és ne akarjon olyan dolgokkal foglalkozni, amelyek valamely szaktudomány illetékességi körébe tartoznak. 

Vannak olyan filozófusok, akik azt mondják, hogy nem is annyira a válaszok a fontosak (a filozófiában) mint inkább a kérdések. A jó kérdések persze. Gondolom ezt azért mondják, mert azt látják, hogy a klasszikus filozófiai kérdések több ezer éve ugyanazok (legalábbis a "metafizika" témában), és az azokra való válaszokat most is kutatják a filozófusok, és vitatkoznak rajtuk, és nem egyeznek róluk. És maga a kutatás (is) a filozófia. Én azért ennél gyakorlatiasabb vagyok, szeretem, ha valaminek (a gondolkodásnak) van eredménye is. Ugyan, mint tudjuk, a filozófiai gondolkodásnak közvetett eredménye mindenképpen van (okosabbak leszünk tőle), de én szeretem a közvetlen eredményeket is. Ezért üdvösnek tartom azt, ha a jó kérdésekre megpróbálunk jó válaszokat adni.

Hogy maga az etika, az erkölcs micsoda, és honnan ered, az számomra annyira magától értetődő, és egyszerű, hogy szinte röstellem is leírni. Viszont, lépten-nyomon azt tapasztalom, hogy ez másoknak vagy egyáltalán nem ilyen világos, és egyszerű, vagy ugyan adnak rá valamiféle választ, de az helytelen lesz. Mivel ez a blog egyszerre egy vélemény- és oktató-blog is (elmondom a véleményemet a világ dolgairól, és oktatom, azt aki hisz nekem, és megérti), hogy a konkrét kérdésre adott válasz érthetőbb legyen, (újra) leírom az etika mibenlétére vonatkozó választ is.

Tehát, az etika és a morál nem más, mint azon meggondolások gyűjteménye, amelyek az általános "jó"-ra, és "helyesre" vonatkoznak. Ezek a meggondolások az absztrakt és általános elvi szinttől egészen a konkrét, szabályozott cselekvések, és szabályok szintjéig terjedhet. Vagyis az etika mondja meg azt is (vagy legalábbis próbálja megmondani), hogy mi az a "jó", vagy a "helyes", és azt is, hogy konkrétan mik a helyes, és a helytelen cselekedetek. Az első (az elvont) szinttel persze a filozófiai etika foglalkozik, a másikkal meg bármilyen emberi szabályrendszer, a vallások ide vonatkozó passzusaitól (pl. tízparancsolat), a szokásrendszereken, az illemen át a törvényekig.

Az etikát illető legfontosabb meta-etikai kérdés az eredete. Miért fontos ez a kérdés? Hát azért, mert az egyben a természetére is rávilágít, megmutatja, hogy mi ez az egész. Pl. egy eredendő kérdés az, hogy az etika tény-e? Olyan értelemben tény-e, mint a világ dolgai, jelenségei, tárgyai, történései (és azok leírása persze - mert a "tény" szó egyszerre használatos a dolgokra, és dolgok leírására, és ebből néha bonyodalmak származnak - de ezt most hagyom.). Azt hiszem, igen könnyen belátható, hogy ez nincs így, az etika, nem "faktum" (a fenti értelemben). Ha az etika (a morális szabályok rendszere) ilyen értelemben tény lenne, akkor kapcsolódnia kellene neki, valamely anyagi hordozóhoz, fizikai tárgyhoz. Mint ahogyan a tények-tárgyak, vagy események kapcsolat megfigyelhető.És itt persze konkrét, és közvetlen kapcsolódásról van szó, nem pedig áttételes, közvetettről, amilyen természetesen van - hiszen végső soron minden (benne az etika is) a világ valamilyen leképezése.

Ha az etika nem tény, akkor csak egyvalami lehet: konstrukció. Persze a konstrukció is tény, de - hogy így mondjam - az eredet szintjén az a különbség köztük, ami a felfedezés, és a feltalálás között. A tényeket ugye, felfedezzük (mert azok objektívek, és rajtunk kívül állnak), a nem tények egy részét, benne az etikát pedig feltaláljuk. Vagy kitaláljuk - ez mindegy is. Vagyis az etika (morál) egy olyan konstrukció, amit az ember (meg az egyéb értelmes lények persze) találnak fel, de főleg, ki. Nem olyasmi, ami eleve, készen benne van a világban, adott, hanem meg kell alkotni. Illetve, kelleni nem kell persze, csak jó ha van.

A fentieket azért érdemes tisztázni, mert csodálatosan sokan vannak, akik úgy hiszik, hogy az erkölcs az egy abszolút dolog, ami készen van, adott, esetleg a nagy nemlétező adta, és nekünk csak meg kell találnunk azt (mondjuk az "írást"), hogy aztán onnantól csak annyi legyen a dolgunk, hogy azt betartsuk. És az persze - hiszik az ilyen ártatlan báránykák - örök érvényű, térben, és időben változatlan. Hát ez nagyon nincs így, annyira, hogy éppen az ellenkezője az igaz.

No akkor térjünk a konkrét tárgyra. Mit mond az erkölcs a szúnyog megöléséről? Aki eddig figyelt, egyből megkérdezi: melyik erkölcs? Hát melyik? Hiszen sok van, vagy lehet. Minden kornak, helynek, civilizációnak, kultúrának megvan a saját erkölcse. Most is, ebben a pillanatban, itt a Földön is. Persze pont a szúnyog megölésének kérdésében nem foglal állást egyik sem, illetve, szarnak rá, nem érdekli őket a szúnyogok élete, illetve, nem tartják azt értékesnek annyira, hogy védeni kellene.

Ezen a ponton egyből két fontos kérdés merül fel. Az egyik az, hogy vajon az életek értékében van-e, ill. érdemes-e különbségeket tenni (definiálni)? A másik pedig az (ez egy absztraktabb kérdés), hogy végül is, az értékeket milyen erővel határozzák meg a pragmatikus szempontok - a tisztán elvont értékelvű szempontokkal szemben? Mind a két kérdés külön misét érdemelne, de hát most csak röviden válaszolhatok rájuk. Kénytelenek vagyunk súlyozni a különböző életek értékeit - és ez nem csak az elméletben, de a gyakorlatban (és ott pláne) így történik. Megöljük a kártékony állatokat (a szúnyogot is), és még a hasznosakat is levágjuk, és megesszük, csak azért, mert így szokás, és az nekünk így jó. Tehát az ide vonatkozó morális szabály meglehetősen lazán, és eltérően kezeli a különböző élőlények élet-értékeit, azokat egyáltalán nem is egy elvont etika alapján ítéli meg, hanem teljesen az ember gyakorlati igényei alapján. Mondhatni azt is, hogy az etikát az ember egyelőre, és javarészt még csak saját magára alkalmazza, és abból az állatvilágot kirekesztette. És persze ebből már látható, hogy ez így egy korlátozott etikának tűnik, és egy haladóbb etikai rendszer egyszer majd oda fog figyelni mindenféle élet értékére is.

A második kérdésre: nincs azzal baj, ha az etika pragmatikus alapú. Nem is nagyon lehet másra alapozni, hiszen mint az fentebb kiderült, nem léteznek általános, és abszolút morális elvek. Az etikának a való élet problémáiból kell származnia, és azokra kell a maguk szintjén választ, és megoldást nyújtania. Az etika akkor jó, ha az alkalmazott szabályai minél jobban beválnak a gyakorlatban.   

De mi a helyzet a szúnyogok életével? Mennyire kell azt értékesnek tartani? A válasz erre az, hogy egyre inkább. Azzal párhuzamosan egyre inkább, ahogy megengedheti magának ezt a "luxust" az emberiség. Mármint azt a luxust, hogy egyre jobban odafigyeljen az állatok életére, és életminőségére is. Ilyen odafigyelés már most van, csak még szűkkörű. Közérthető példa: a kutyád, macskád életminőségére már most odafigyelsz, hiszen szereted őket. Viszont a házban lakó egeret, legyet, pókot, szemrebbenés nélkül megölöd, őket nem szereted, az ő életük számodra nem fontos. Ez a helyzet idővel változni fog, csak persze, olyan lassan, és olyan átfogó körülményektől indíttatva, ahogy az ember élete, tudása, belátásai, és körülményei változnak meg lassan a világban, és ezek magukkal húzzák, és módosítják az etikáját is.

Vagyis a végső válasz a nagy kérdésre ez: ma még szabad megölni a szúnyogot (a ma forgalomban lévő legtöbb etika szerint), de ez a nézet egyszer majd megváltozik. Mert ha abszolút szabályok nincsenek is, viszonylag nagy léptékű, fontos, és mély szabályok vannak az etikában is. És a legfontosabb ilyen szabály az élet, és az életminőség tisztelete.

5 komment
Címkék: etika morál

A bejegyzés trackback címe:

http://ipartelep.blog.hu/api/trackback/id/tr298634488

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Untermensch4 2016.11.16. 14:52:02

"És a legfontosabb ilyen szabály az élet, és az életminőség tisztelete."
Ezt a pragmatikus "etikával" összeegyeztethetőnek tartom. Konkrétan a szúnyog elér élete végére amikor egy másik élőlény (én) életminőségét zavarja hogy belezümmög a fülembe és a csípés helye viszket. E kettő zavar csak, úgy vélem van annyi vérem hogy sok szúnyog ehetne belőle ha eközben nem betegítenek meg vmivel, ez a része a témának nem zavarna (viszont ha nagyon-nagyon éhezik egy ember, ugyanezen logika mentén még egy-egy csepp vér, a benne lévő tápanyag elvesztése is érzékeny problémává válhat.
És pont pragmatikus szempontok miatt nem ölöm meg a pókot. Az nem zavar "normál" működésével (ez nyilván olyan országban működhet csak általánosítva ahol az emberre veszélyes pókok nem élnek), viszont szúnyogot és más olyat eszik ami rontaná az életminőségemet ha a pók nem enné meg. Ezt "etikus szimbiózisnak" gondolom, én kis erőfeszítéssel vigyázni tudok a pók életterére (technikai probléma volt korábban hogy fal-erkélyajtó közti sarokba szeretett költözni pók, óvatosabban kellett nyitnom az ajtót), sőt még tovább növeli a komfortomat hogy a "félkészre" levadászott rovarféléket elég a pók hálójáig vinnem és ő megeszi.
Sok élőlény életének útját sok más élőlény halála szegélyezi, ha szükséges valamennyi húst ennünk, az az élőlény aminek a húsa, vszeg meg kell hogy haljon ezért.
A macska meg nem is igazán háziállat.

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2016.11.17. 15:03:50

@Untermensch4: A lényeg itt az, hogy van egy általános etikai alapelv (az élet, és életminőség tisztelete), ami helyes, jó. Nem azért helyes, mert a nagy nemlétező azt mondta, hanem mert teljesen pragmatikus és racionális meggondolásokból helyes. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a gyakorlat, az élet minden egyes helyzetében ezt maradéktalanul, és szó szerint nem lehet betartani. Az állatokat bizony levágjuk, a kártékonyakat pedig irtjuk. És ezzel elvesszük az ő életüket, egy olyan saját cél érdekében, amely nem annyira súlyos, mint az élet elvétele. És akkor ilyenkor mi van? Erkölcstelenek vagyunk? Nem vagyunk azok. A fontos itt az, hogy a lehető legnagyobb mértékben tartsuk be a "szabályt", vagyis az elvet.
A civilizáció úgyis afelé változik, fejlődik (már ha túléli, ugye, amire semmi garancia nincs amúgy), hogy az emberek egyre értelmesebbek lesznek, a társadalmi környezet egyre élhetőbb lesz, és maga a társadalmi interakciók egyre igazságosabbak - jó tudom, ez mostanában éppen nagyon nem látszik, de ez egy hosszú távú tendencia - így ebben a jobb világban nem csak az embernek jár ki a jobb élet, hanem természetesen minden élőlénynek, az állatoknak is. Azt hiszem, aki ezt nem így gondolja, annak nem csak szíve nincs, de esze sem.

Untermensch4 2016.11.17. 15:23:34

@ipartelep: (az élet, és életminőség tisztelete) mint "szabály", érthető. Megérzés szintjén ilyesmivel próbálkoztam én is. Adott esetben a szúnyognak gyors és fájdalommentes halál ha én csapom le és a tetemet teszem a pók hálójába. Ha magától repült volna bele akkor sok stressz érné még mielőtt ugyanahhoz a végkifejlethez ér a történet (=becsomagolt szúnyogtetem a pókhálóban).
De ennek a dolognak van másik oldala is. A "ne ölj hogy ne csökkentsd az életet/életminőséget" mellett "növelj életminőséget/életet" is lehetséges. Egyszer egy darazsat "csaptam" és beleraktam a pók hálójába. Nagy örömmel körbetapogatta aztán láthatóan tanácstalanul megállt ("WTF, ez bazinagy... ... de jó hogy nem szakította át") és végül talán még nagyobb örömmel elcsomagolta uzsonnára.
A civilizáció trendszerűen abba az irányba változik csak az emberek valamekkora hányada olyan keveset "fogyaszt" a civilizációnak a nem tárgyi részéből hogy ők nem "haladnak" abba az irányba, legfeljebb (ha egyáltalán) sodródnak, nem érzik magukénak az irányt. Meg a haladást, akármerre.
Olyasmi ez mint a határ amin aki túljutott az belátja az erkölcsi levezetés alapján egy-egy emberi törvény jó vagy rossz mivoltát, át tudja gondolni, morálisan ízlelgetni az emberi jogokat és egyéb absztrakciókat. Aki nincs túl a határon azt meg a büntetéstől való félelem tartja vissza a törvénysértéstől, ez az egyetlen (de mindenképpen a leglényegesebb) motivációja. Viselkedésük látszólag egyforma.

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2016.11.17. 23:11:06

@Untermensch4: Ugye, az van, hogy az életnél alapvetőbb általános értéket nehéz találni. Az élet megóvása mint etikai érték, az egy amolyan etikai axióma, ami annyira alapvetőnek, és "bizonyíthatatlannak" tűnik, hogy nem is lehet már más, nála alapvetőbb dologból levezetni. És az életminőség is természetes kívánalom, hiszen egy rossz, szenvedésteli, boldogtalan élet, az szubjektíve rosszabb lehet mint a nemlét (bár a kettő más-más minőség, így bizonyos értelemben nehéz összehasonlítani őket).

De, hogy ezeket az általános elveket hogyan alkalmazzuk, az egy további probléma. Pl. kérdés, hogy milyen alapon döntjük el, hogy melyik életek értéke a nagyobb? Az ember élete értékesebb, mint a kutyák, élete? Erre mindenki kapásból vágná rá az igent. No de miért értékesebb? Azért, mert mi értelmesebbek, intelligensebbek vagyunk? Tehát az intelligencia, az egy olyan tulajdonság, amely megemeli az élet értékét? Tehát akkor mondhatjuk, hogy az a jó, célszerű, hasznos, hogy az etikai rendszerünkben az intelligensebb lények élete magasabb értékű, mint a kevésbé intelligensek élete? De nyilván nem csak én érzem egy ilyen magyarázat kissé faramuci voltát. Hiszen arról, hogy mi embernek születtünk, ők meg állatnak, nem tehetünk, nem a mi érdemünk. Akkor most olyasvalami sújtsa az állatokat velünk szemben, amiről ők nem tehetnek? De akkor ugye, azzal is számolnunk kell, hogy a 13 milliárd éves univerzumban nem mi vagyunk a legokosabb lények? Olyanok is lehetnek, amelyek nálunk akár milliárd évvel előrébb járnak a fejlődésben, valójában el sem tudjuk képzelni, hogy egy ilyen lény milyen lehet, mit tudhat. Akkor az ő életének értéke annyival több, vagy annyi szorosa a miénknek?
Tehát az sem látszik tökéletes megoldásnak, ha minden élőlény életének értéke (a baktériumtól a szuper-intelligenciáig) egyforma, és az sem, ha az értékeket az intelligenciával mérjük. De akkor mi egyébbel mérjük? Vagy ne mérjük? De ha nem mérjük, akkor mi lesz az ide vonatkozó etikánkkal? Etikát mindenképpen érdemes csinálni, hiszen az egyfajta velejárója az értelmességünknek, és garanciája annak, hogy egymással jól kijöjjünk.
Ezek az itt sebtében leírt kérdések csak kis ízelítők abból, amivel a filozófiai etika szembekerül a téma kapcsán. Az látszik az egészből, amit mindig elmondok és ami nagy csodálkozásomra, nem evidens mindenki számára - persze, tudom, hogy miért nem az: nincs abszolút erkölcs, ami csak fel van írva valahova (ahogy mondani szokás, a világegyetem nagy kéményébe, belülről korommal)), hogy aztán azt mi csak felfedezzük, és utána már no problémó, mindent tudunk. Hanem az van, hogy a legjobb etikát, ami nekünk a leginkább beválik, azt nekünk kell megszenvedve kitalálnunk. És ebben a tárgyban egyáltalán nincs olyan, hogy a tökéletes, hanem csak olyan lehet, hogy viszonylag jó.

Untermensch4 2016.11.18. 17:45:16

@ipartelep: Az etika (ha már megszenvedve kitaláltuk) leegyszerűsítve kétfélét "mond" nekünk, mint ne tegyünk és mit ne tegyünk. Legalábbis sztem minden etikából következnek ilyen "eredmények/klisék".
Az élet meg nem csak egyes életekként értelmezhető hanem rendszerekként is. A "ne ölj" az jelentheti azt is "ne irts ki egy életformát" ami pontosítva "ne csökkentsd az egyedszámukat a reprodukciós minimumig". Ekkor még az életminőségről nem beszéltünk. A szúnyognak pl vajon milyen életminőséget jelenthet épített környezetben élni, a zajokkal és levegőben lévő, ember által "csinált" gázokkal? Mi a helyzet a "humánus" öléssel amikor a vég pillanatáig kellemes életminőséget tapasztal az áldozat? Ez szúnyog esetén egy lecsavart kupakú bubis ásványvizes palack képében bárkinél előfordulhat... (a CO2 nekik kaja irányát mutatja, több CO2 vszeg nagyobb öröm, a palackban a CO2-mérgezés meg tudtommal gyors halál)
Egyetlen élőlény önmagában nem létezhet. Szimbiózisok, táplálék... az Élet csak rendszerként Élet, még ha külön külön nézegethetjük is az élőlényeket. Ha "rangsorolunk" értékesség szempontjából akkor ahogy mondod, ne csodálkozzunk ha előkerülnek nálunk "értékesebb" versenyzők akik kiirtanak minket. Még ha az általunk lakott világban sikeresen "rangsorolnánk" is, a rendszer megborítása után egy előremenekülős vesszőfutássá válna a dolog, biztos hogy lesz meglepetés, a tervek gyenge pontja hogy a valóság nem tartja magát a tervhez.
Lehet hogy túlbonyolítom... az Etikánktól azt kérdezni "mit ölhetünk meg" rosszabb megközelítésnek tűnik mint azt kérdezni "mit nem ölhetünk meg". De nekem ez a terület eléggé homályos, a pragmatikusabb "makákó-etikát" alkalmazom, amit megeszek annak meg kell halnia és van ami engem akar megenni. Ez mondjuk nem etika, nem véletlenül a makákókkal neveztem el. :)