ipartelep mondja

Lehetetlen a vita?

2016. április 13. 21:39 - ipartelep

El vagyok keseredve. Jó, nem is, túloztam, vicceltem. Nem vagyok emiatt, mármint a címben említett (kérdezett) helyzet miatt elkeseredve. Végül is - azt hiszem, csakúgy, mint mindenki más - eléggé jól megvagyok magam-magam, anélkül, hogy érdemi, értelmes vitákban tudnék részt venni. De azért ez így persze nem jó. nem vagyok elégedett ezzel a helyzettel, sőt néha akár még bosszús is vagyok miatta.

Egyébként, mielőtt bárki azt hinné, hogy ez csak az én magánügyem, és máshol, mások meg tobzódnak az értelmes, konstruktív vitákban, megnyugtatom, hogy nincsenek, vagy alig vannak ilyen viták. Pedig én már láttam ezt azt, régi motoros vagyok a műfajban, még anno a HIX-levelezőlistáin kezdtem, aztán nekem is volt saját, tematikus levelezőlistám, és akkor még a kanyarban sem volt ez a mai blogolós világ, sőt az Index-fórumozós világ se, sőt, még az elődje, az Internettó sem indult el... Szóval, tapasztalatok azok vannak bőven.

De mi az az értelmes vita, és miért lehetetlen, vagy legalábbis ritka?

A vita mindenki számára egy kicsit mást jelent, más céllal vesz részt benne, mást ért rajta. Az embernek (nekem is) egyszerre több célja is lehet egy (a) vitával. És ez még akár az időben, vagy helyenként is változhat. Pl. én nem ugyanúgy, ugyanolyan alapossággal írok és vitázom itt a blogomon, mint ahogy tettem azt a különböző fórumokon, vagy szórványosan, vagy rendszeresen más blogokon, vagy az internetes újságok lazább hozzászólós rovataiban. 

Számomra, mostanában a vita legfőbb célja az lenne hogy a saját véleményemet, álláspontomat kikristályosítsam, megfogalmazzam általa. Vagyis az ellenvélemény által (amely természetszerűleg attól ellenvélemény, hogy az enyémet tagadja), kénytelen legyek még alaposabban, mélyebben átgondolni a sajátomat. Ez lenne a jó, ha így történne. Azonban, nem szokott ez, és így történni. Hanem a leggyakrabban az szokott történni (még akkor is, amikor valami értékelhető ellenvélemény van - tehát annak vannak értelmes elemei is), hogy nagyrészt alapvető fogalmi félreértések vannak. Egyszerűen nem is szokták érteni, hogy miről beszélek, nem úgy értik, nem azt értik alatta... Ez bosszantó, hiszen én megpróbálok mindig viszonylag kifejtősen, körölírósan fogalmazni, néha még a túlmagyarázás veszélyét is vállalva. És mégsem értik. 

Tehát ilyen esetben számomra teljesen terméketlen a vita, nem érem el vele a fentebb említett célomat, hanem az energiák arra pocsékolódnak el, hogy másféleképpen próbáljam elmagyarázni azt, amit már egyféleképpen elmagyaráztam. És aztán persze azt sem értik. 

Így gyakran gondolok arra, hogy tényleg nincs értelme vitákba bocsátkozni. Vita híján még annak lenne értelme, hogy az ember elmondja a véleményét valamiről, a dolgokról. Tulajdonképpen én ebben a blogban ezt csinálom, persze amellett, hogyha megtisztelnek valamely hozzászólással, arra reagálni szoktam. Ez a megoldás is jó arra, hogy átgondolásra késztessen, és kikristályosítsa, megérlelje a véleményt. Hiszen a vélemény attól, és úgy alakul ki, ha foglalkoznak vele, gondolkodnak róla - és az írás pont egy ilyen tevékenység. 

Annak, hogy a vélemények, a világinterpretációk, a világnézetek miért ennyire sokfélék, széttartóak, több oka is van. Ugye, első blikkre azt gondolná az ember, hogy bizonyos konkrét dolgokat illetően van egy objektív igazság (a tények összessége), és aki azt felismeri (és mondja), annak igaza van, aki meg azt tagadja, az téved. Ez a tényekre vonatkozóan így is van. A tényeket ugye állításokkal lehet leírni, és amennyiben ezek az állítások jól formáltak (értelmesek, egyértelműek, világos a jelentésük), akkor azoknak van igazságértékük, és elvileg el is dönthető, hogy mi az. Csak sajnos az a gond, hogy a világról szóló vélemények legtöbbje nem csak tényállításokból áll. Hanem mikből? Különböző, "nem tény" állítások lehetségesek. Ilyenek pl. a normatív, erkölcsre vonatkozó, vagy ízlésbeli vélemények, vagy pl azok, amelyek valamely jóslatot, vagy kívánalmat tartalmaznak. Ezek egyike sem tényt ír le. Ezeken felül, az állításokban megnyilvánuló vélemények nagy része összetett a tekintetben, hogy vegyesen tartalmaz tény- és (fent részletezett) nem tény állításokat. Na most ez így kiértékelés szempontjából egy óriási katyvasz, és zűrzavar. Hiszen minden mondatot elemeire kellene szétszedni, vagyis egy "atomi állításra". Arról eldönteni, hogy tény- vagy nem tény (hanem azon belül miféle) állítás. Majd csak utána kiértékelni őket egyenként. Meg kell nézni, hogy mik az egyes jelentések (az emberek nagyon sokszor eltérően értelmezik a triviális szavakat is - ez főleg azért van, mert a teljes jelentésmező, csak a konnotáció- kontextus kapcsolatokkal együtt alakul ki - de ezek természetszerűleg mindig implicitek), és végül is nem csak azt kell megérteni, hogy mi volt az állítás, hanem - és főleg - azt, hogy mit akarhatott mondani a költő. De ez még mind nem elég. Utána meg kell nézni, hogy az egész szöveg mennyire mentes az ellentmondásoktól, és mennyire koherens. És ha ez így mind megvan, és összeállt valamiféle értelem, akkor meg lehet próbálni foglalkozni vele. De hát kinek van erre így együtt ideje, és energiája? És kedve? Én ezért nem "tudok" rendesen vitázni. Egyszerűen túl kevés az igényes, értelmes, és tartalmas szöveg.

Természetesen, az értelmes vitának ezeken a fent említett tartalmi kritériumain kívül vannak pszichológiai, és szociális kritériumai is. Viselkedni is tudni kell, nem csak érvelni, és hát a legtöbb vitapartner nem csak érvelni, de viselkedni sem tud. 

Ráadásul ugye, vannak elcsépelt, triviális, unalmas témák. A mai magyar net-nyilvánosság, a blogszféra egy jelentős része politizál. A politika elvileg nagyon érdekes, még annál is fontosabb dolog, azonban, ezen a területen újat mondani már nagyon nehéz. Évek óta ugyanazokat az igazságokat mondjuk, rágjuk, csűrjük és csavarjuk, már kb. mindenki unja őket, de jobb híján maradnak a témánál. Azon a szinten, amely szinten a politikai közbeszéd szól, nagyjából már mindent kimondtak 100x. Paradigmát kéne váltani, de az nehéz. Az egyik útja, a filozófiába való lemerülés. A politikát természetesen a morálból lehet, és kell származtatni, magyarázni. Ez nehéz dolog, morálfilozofálni kell hozzá, ahhoz nem értenek az emberek. A másik út a cselekvés. Ismerjük a tanulságokat, tudjuk hogy mi a rossz. kb. azt is, hogy mi lenne a jobb, és most már duma helyett tenni kellene az ügy érdekében. Ez is nehéz, meg persze ez már más műfaj, nem elmélet.

Így most maga ez a blogposzt is, bevallottan egy kissé szétszórt lett. van ez így, hogy hangosan gondolkodom (voltaképpen mindig), és nem értekezés írására törekszem. Hiszen úgyis mindegy. Vagy mégsem?

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://ipartelep.blog.hu/api/trackback/id/tr738603652

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.