In medias res. Ebben igencsak megoszlanak a vélemények. Onnan kezdve, hogy egyedül vagyunk, addig, hogy nyüzsög az élet mindenütt. Én kettéválasztanám a kérdést életre, és civilizációra. A fő állításom (vélekedésem persze) a következő: Az élet (bármilyen alapú) a civilizációk számához képest gyakori lehet. Másképp mondva: A világegyetemben a civilizáció nagyon ritka madár lehet, viszont az élet aránylag gyakori.

Mire alapozom ezt? Persze rögtön meg kell állapítani, hogy semmi konkrétumot nem tudunk az ügyben, csakis becslésekre hagyatkozhatunk. Van pl az ún. "Drake formula" (adott térrészben adja meg a civilizációk számát), amelynek szinte minden tényezőjét becsülni lehet csak, és minél közelebb van az adott tényező a civilizációkhoz, annál bizonytalanabb a becslés.

Mit tudunk most? Kb a következőket: A Föld valószínűleg nem kitüntetett, hanem egy kutya közönséges bolygó. Mint ahogy a Nap is közönséges csillag. Semmi ok rá, hogy azt gondoljuk, hogy a Föld másfajta anyagokból épül fel mint a világ többi része. Ellenkezőleg: Tudjuk, hogy ugyanazokból az anyagokból áll, mint a világ. Tehát még ha ha azt is feltételezzük, hogy élet csak szén alapon (mint a Földön) jöhet létre (egyébként ez egy igen szigorú feltételezés lenne), akkor sem gondolhatjuk, hogy ilyen hely kevés van a világon. Nagyon is sok lehet... A következő, amit ma már tudunk (ezt kb. az utóbbi évtizedben fedeztük fel), az az, hogy a világegyetemben igen sok bolygó lehet. Tehát a Naprendszerhez hasonló csillagrendszerek milliárdjai lehetnek még a saját galaxisunkban, a Tejútrendszerben is. Most jön a harmadik tényező, amit tudunk: Ez az, hogy a Földön ilyen körülmények között (a körülmények megint csak tipikusak lehettek, és nem kivételesek) viszonylag hamar kialakult az élet. Szinte azonnal, ahogy a földi viszonyok a korai meteoritzáporok megszűnése, izzó felszín kihűlése, és óceánok kialakulása után azt lehetővé tették. Mondhatni, nagyon úgy tűnik, hogy az élet utat tört magának. Persze az is nyilvánvalónak tűnik, hogy az élet nem tud minden körülmények között utat törni, vagy megmaradni. Elég, ha csak a Naprendszer többi bolygóját, és holdját nézzük. Nyilván bizonyos, viszonylag konszolidált körülmények (hőmérséklet, felszín, légkör megléte, stb) feltételei neki. De ha szinte minden csillagnak van bolygórendszere (ezt én megelőlegezem nekik), akkor jó esély van arra, hogy gyakori lehet az "élet zónájában elhelyezkedő bolygó is.

Tudom-tudom, ha valaki ezt most olvassa azt gondolhatja, hogy "de sok a ha itt". Tényleg sok, de hát nincs mit tenni ez egy ilyen műfaj egyelőre.

Tehát ott tartunk, hogy itt van ez a mi galaxisunk, a maga 100 milliárdnyi csillagának még több bolygójával, ahol mondjuk az élet zónájába eső megfelelő bolygó/csillag arány lehet akár 1/10 is, vagyis minden tizedik csillagnak lehet megfelelő bolygója. De legyen csak minden századiknak. Mivel a primitív élet a megfelelő bolygón valószínűleg utat tör magának, ez csak ebben a galaxisban egymilliárd élethordozó bolygót jelent. Ez sok, persze az arányok az érdekesek itt. És a mai becslésünk szerint, csak a látható univerzumban 100 milliárd a galaxisok száma! Megszámlálhatatlanul sok élet lehet a világegyetemben.

Sajnos az értelmes élet, és a civilizáció kialakulását illetően már sokkal szkeptikusabb vagyok. A következő miatt: A Földi élet ugyan viszonylag gyorsan kialakult, majd úgy megerősödött, hogy még a nagy, többszöri kihaláshullámok sem tudták már eltörölni, (és ez azt jelenti, hogy ha egyszer kialakul az élet, akkor az szívós lesz), de "valahogy" mégis közel 4 milliárd év kellett neki ahhoz, hogy értelmes lény formálódjon belőle. És gondoljunk csak bele: A 4 milliárd év már az egész világegyetem korával összemérhető időtartam, hiszen az meg 13,6 milliárd. Tehát arról van szó, hogy az értelmes életnek valahogy rendkívül hosszú idő kell amíg kialakul. Valószínű, hogy az értelem sokkal kényesebb, és érzékenyebb mint maga az élet, hogy az értelem kialakulásához sokkal több feltételnek, esetleg bizonyos szerencsés körülményeknek is meg kell lennie. Ezt nem tudjuk. Amit tudunk, az csak az a csupasz tény, hogy gyakorlatilag csillagászati idő kellett a kialakulásához. Érdekes, ugye? Pl. a dinoszauruszok kb 200 millió(!) évig uralták a földet, és ennyi sem volt elég az értelmessé válásukhoz. Az embernek meg néhány millió év... Ez bizony azt a baljós körülményt sejteti, hogy ugyan igen sok helyen kialakulhat az egyszerű élet, sőt az szinte szükségszerűen fog bonyolultabb, többsejtű állati életté formálódni, de ott vége is lesz a mókának, a kísérletezésnek, és nem sikerül továbblépni az értelmes lény felé.

Ennek pediglen eléggé szomorú következményei vannak a világunkra nézve. Egyszerűen az, hogy hiába keressük az "észtestvéreket". Ugyan szinte biztos hogy egy ekkora, szinte beláthatatlanul nagy világegyetemben millió számra léteznek, de mivel még így is nagyon ritkán, ezért tőlünk óriási távolságokban lehetnek. Könnyen lehet, hogy galaxisonként egyszerre csak max. néhány civilizáció létezhet.

Egy másik kérdés lenne a már kialakult civilizációk élettartama. Erről talán máskor ejtek szót. E kérdésben viszont én optimistább vagyok, mint a kozmológusi közvélekedés.